Szakadás a Chirac családban

Igaz vagy sem, nagy föltűnést keltett a Le Canard enchainé híre. A szatirikus, mégis többnyire hiteles hetilap idézte Nicolas Sarkozy egyik mondatát, amelyben Alain Juppé volt külügyminiszterhez intézve szavait állítólag kijelentette: "Úgyis megöllek!"

Maga a címzett csak átvitt értelemben vette a volt elnök fenyegetését. Juppé higgadtan így reagált: "Tudod jól, hol találhatsz meg!". Korábban sem kedvelték egymást túlságosan, de amióta Sarkozy fölgyorsult tempóban indult harcba a 2017-ben esedékes államfőválasztás jobboldali jelöltségéért, kezdi elveszíteni korábban sem rá jellemző higgadtságát, nyersen támad azokra, akik a vetélytársai lehetnek.

Köztük elsősorban Juppéra, aki nála higgadtabb, kiegyensúlyozottabb, és a fölmérések szerint mind a konzervatív UMP híveinek a többsége, mind a jobboldali szavazó tábor javarésze őt választaná szívesebben. Ez a párharc az utóbbi napokban újult erővel lett hevesebb, amióta Jacques Chirac, aki tizenkét éven át volt az Élysée-palota lakója, minden félreértést eloszlatva, Juppé mellett tette le a garast.

A Le Figarónak adott nyilatkozatában megerősítette: "Tudtam mindig, hogy Juppé ott lesz a sors és Franciaország randevúján. Kevés egyéb örvendeztetne meg engem és Franciaországot". E mondatot kommentálva az erősen konzervatív napilap hozzáfűzte: Chirac szívbéli trónörökös jelöltje mindig is Juppé volt.

Fakadt ez abból a fölfogásból, hogy Chirac de Gaulle és Pompidou nyomdokain a mérsékelt jobboldaliság híve volt, soha nem a túlzókkal rokonszenvezett. Még meg sem száradt a nyomdafesték az interjú szövegén, máris családi háború robbant ki a 2007 óta visszavonultságban élő, és a szállongó hírek szerint betegeskedő volt elnök háza táján.

Nem volt titok Chirac aktív korszakában sem, hogy hitvese, Bernadette, férjuránál mindig harciasabban jobboldali volt. Juppéról azt híresztelte, "rideg szívű, nem vonzza az embereket. Hogyan is lehetne egybevetni Sarkozyvel? Sarkozy arra kért, hozzam össze őt a férjemmel, engesztelődni szeretne."

Ismert az is, hogy a Chirac házaspár leánya, Claude Chirac mindig is apás volt. Más politikai hullámhosszon van édesanyjával. A papa tizenkét éves elnöksége idején is ő volt az Élysée-palota hivatalos szóvivője, lelkesen és őszintén szolgálta "a chiracizmust". Ma is, a föllángolt perpatvar idején édesanyjával szemben nem kedveli ő sem Sarkozyt, félreérthetetlenül "juppéista".

Mintegy megelőlegezve a csak úgy három és fél év múlva föllángoló igazi elnökválasztási csatát, bizonyos értelemben így lett a Juppé-Sarkozy párharc amolyan "családi haragszom rád" a háztartásban. És ami még különösebb, így foglalkozik vele a francia sajtó java része is. Már ami a hangadó orgánumokat illeti.

A mértékadó újságok, mint amilyen a Le Monde, komolyabb megközelítésben próbálnak az eset mélyére jutni. A lap kiemeli, hogy Sarkozy mértéktelenségével szemben Juppé, aki jelenleg Bordeaux népszerű polgármestere, liberális irányvonalat képvisel. A France 2 közszolgálati csatorna "Szavak és tettek" című adásában azt fejtette ki, a piacgazdaság híve.

"Hiszek a vállalkozások szabadságában - mondta meggyőződéssel - hiszek a politikai szabadságban". Kiállt amellett, ne legyen tabu a 35 órás munkahét, szüntessék meg a vagyonadót, Németországgal hangolják össze jobban az adópolitikát, a nyugdíjrendszert, a küzdelmet a csalások ellen, a pazarlás megszüntetését, amivel euró milliárdokat lehet megtakarítani.

"Hiszek a jól előkészített reformokban - fejtette ki. Akadnak, akik ezt úgy fogják föl, mintha Sarkozy kertjébe vetnék követ, mintha az ellenfele volnék. De én nem ellene harcolok" - hangoztatta.

Az egyébként csakugyan erősen jobbra húzó, de semmiképpen sem a szélsőjobbra kacsintó Le Figaro egyik munkatársa, Philippe Goulliaud, aki mellesleg esztendőkön át kísérte Chirac életútját, kommentárjában azt írta a Chirac leányt idézve: "Juppé mindig is hitt abban, hogy ő a sorssal és Franciaországgal randevúzik. Ennek én személy szerint is örülök, de országunk miatt is.

Ha van annyi energiám, ott lesz a helyem mellette, bármilyen kis kuckót kaphatok is a gárdájában". A Le Nouvel Observateur ezt kissé gunyorosabban kommentálta. "Ha papa és mama civakodik - írta - ki vigyáz a gyerekekre? Madame-ot csak a kis Nicolas (Sarkozy) érdekli, miközben Juppéről úgy kérdezget, csakugyan nyájas természetű volna? Ha kezet nyújt, nem néz az ember szemébe".

Csalfa barátok izompróbája

Köszörülik már a késeket, írta egy párizsi kommentár, jellemezve a helyzetet, amely a Sarkozy-Juppé párharc legújabb fejezetével alakult ki. Akár még néhány napja is, jegyezte föl a megfigyelő, a vetélkedés mérsékelt volt. Sarkozy csúfolódván a Bordeaux-i polgármester életkorán, (valamivel túl a hetvenen) azt nyilatkozta: "Elhinnék, hogy én inkább 72 évessel mérném össze az erőmet, mint mondjuk egy negyvenessel? Nem attól kellene tartanom inkább, aki fiatal, és nem attól, aki már két évtizede volt miniszterelnök?"

Juppé erre azzal felelt: nincs és soha nem is volt Sarkozyvel hierarchikus viszonyban, gondosan megtartóztatja magát a haragtól, az agresszív hangvételtől, nehogy elveszítse egyes "sarkonosztalgikusok" rokonszenvét. A nyilvános vitákban, ő, Juppé a "jól nevelt politikusok" képét igyekszik fölmutatni,

"Magam soha nem támadtam Sarkozyt - fűzte hozzá - ellenkezőleg, védtem a teljesítményét. Mindig nagyra tartottam őt, és azt hiszem, ő is így van velem", fejtette ki még szeptember elején egy gazdasági folyóiratban. Békülékeny, mérséklő nyilatkozat, jegyezte meg egy megfigyelő, hozzá biggyesztve ugyan, hogy idestova másfél hónappal utóbb Juppé emiatt tördelhet a kezeit".

A Journal du dimanche hétvégi hírlap viszont a minap azt elevenítette föl, hogy Sarkozy tíz esztendőre visszamenően citálta elő azt a pört, amellyel az akkori Juppét Párizs közigazgatása fiktív gyanúkkal próbálta meg zavarba hozni. Mai ellenfelén és vetélytársán igyekezett sebet ejteni, miközben a jelenlegi igazságszolgáltatás tucatnyi olyan ügyben nyomoz, amelyeknek ha bizonyíthatók, éppen Sarkozy a gyanúsítottja.

Juppé ezt a frontvonalat azzal minősítette, hogy "bűnügyi kellemetlenségekben Sarkozytől nem volna-e bölcsebb elkerülni az ütközéseket?", célozva vetélytársának tucatnyi feltehető sárosságára. Azóta a csapásokat mindkét oldalról újabb és újabbak követik. Erre viszont Sarkozy azzal replikázott, hogy ellenfele "ha nem lépne vissza 2017-es elnökjelöltségétől, kemény öklökre számíthat". A viszontválasz erre, hogy Juppé korántsem ideges.

A barátságtalan harci kedv korántsem friss keletű. A Le Monde a minap azzal jellemezte, hogy "csalfa barátok immár három évtizedes izompróbájáról van szó". Juppé mosolyogva idézte a francia politikának azt a sablonos fordulatát, amely szerint magyar változatban "uram, nagy szellem lakik önben, önben uram viszont nem. Különben?..."

Ehhez Juppé egyik közeli munkatársa azt fűzte hozzá, hogy oda és vissza voltak már mindketten egymás munkatársai, fejből ismerik az ellenlábas gyöngeségeit, így mivel is lephetnék meg egymást? Első ízben az 1980-as években találkoztak. Juppé Jacques Chirac akkori pártjának volt a főtitkára, az ifjú Sarkozy pedig az ő helyettese. Kezdettől tegeződnek, de mindkettőjük az állam csúcsára tört.

Sarkozy François Hollande-tól elszenvedett 2012-es elnökválasztási veresége után nagyon kurta ideig taktikai visszavonultságban élt, míg Juppé soha nem rejtette véka alá, idősebb kora ellenére sem adta föl politikai ambíciót. Bordeaux-i polgármesteri sikereiből azt a következtetést vonta le, hogy hamarosan országosan is üthet megint az órája. Ha Sarkozy keresztezni próbálná az útját, neki lehet kellemetlenebb.

Amikor Bordeaux-ban, a polgármester választáson Juppé magabiztosan futott be, Sarkozy azzal "köszöntötte", "más senki nincs, csak te vagy én, rajtunk kívül számításba se jöhet senki". Amire Juppé azzal replikázott, "próbálja ki mindenki a maga szerencséjét, igyekezzék meggyőzni a választókat". Pillanatnyilag itt tartanak. Juppé számára azzal az előnnyel, hogy Chirac és a konzervatívok mérsékeltjei őt preferálják.