Az orvos, miután ultrahangos vizsgálatra írt nekem beutalót, a naptárt lapozgatja. „Most hónap eleje van, ha gyorsan bejelentkezik, még ebben a hónapban megcsinálják” – világosít fel. Kérdő tekintetemre még hozzáteszi: a hónap második felére már rendszerint elfogy a keret, és azokat a vizsgálatokat elhalasztják. Ha jól értem, műszer meg orvos még lenne, csak a vizsgálat finanszírozásra nincs pénz. Ilyenkor az egészségügyi kassza pénzügyi szigora a mérvadó, emiatt miatt marad el a vizsgálat vagy a beavatkozás, – a tervszámon felül elvégzett munkát ugyanis már nem fizeti meg a társadalombiztosítás.
Hogy teljesen egyértelmű legyen: ilyenkor a beteg is rosszul jár, meg a rendelő is. Csak a pénzügyi kormányzat jár jól: büszkén hirdeti, hogy csökkentette az egészségügyi intézmények adósságát. Hát igen, lehet, hogy a beszállítókkal meg a költségvetéssel szembeni pénzügyi adósságot valóban csökkentette. Csak velünk, betegekkel szemben nő meg az egészségügyi kormányzat adóssága az elmaradó vizsgálatok, a késve diagnosztizált bajok, a kezelés és a beavatkozás elhalasztása miatt. De, mint mondják, nincs mnegszorítás. Á, dehogy. Csak én kapok nehezebben levegőt.
