Mi már nem lehetünk felelősek

Tóbiás József a közelmúltban vendége volt az ATV Egyenes beszéd című műsorának. Aki azt nem látta, sajnálhatja, mert így nem lehet fogalma arról, hogy hogyan lökhet egyre mélyebbre egy pártot, a saját elnöke. Nehéz mélyrehatóan elemezni azt a zagyvaságot, amelyet az elnök úr előadott. Először is azt mondta: MSZP-ben az önkormányzati választások, a helyi pártszervezetek jogköre és feladata, ezért az országos elnökségnek nem feladata a fővárosi főpolgármester jelölt támogatása.

Szerinte a fővárosban olyan új helyzet állt elő, amelyet - ő és az országos elnökség -, nagyon sajnál. Sajnálja, hogy Budapestnek nincs baloldali főpolgármester jelöltje, pedig volt Falus Ferenc személyében. Közölte azt is, hogy "ma létezik Magyarországon baloldali párt, azt úgy hívják, hogy MSZP". Arra a kérdésre, hogy a többi, magát baloldalinak tartó párt az micsoda? Megismételte az előző állítást. Falus nem MSZP tag, s ezért az előző állítás szerint nem lehetett baloldali jelölt. Arra a kérdésre, hogy miért nem tudják támogatni Bokros Lajost, a válasz az volt: ez nem személyi kérdés, hanem érték kérdése. Nem Tarlóst kell leváltani, hanem a változást kell elérni, a változás letéteményesei pedig azok a kerületek, ahol baloldali esélyes polgármester-jelöltek indulnak. És felsorolt jó pár nevet. Az országos elnökségnek, tehát a feladata az, hogy a kerületi polgármester-jelöltek támogatására irányítsa a kampányt.

Továbbá ara kérte a választókat, hogy minél többen menjenek el választani és a helyi baloldali polgármester-jelöltekre szavazzanak. Javaslatáról eszembe jutott egy történet: egy kerületi általános iskolai évnyitón vettem részt és a mellettem ülő anyuka megkérdezte: nem tudom véletlenül ki az, az idősebb úr ott az elnökségben? Az a kerületi polgármester volt. Azt hiszem az MSZP elnöke nem a választópolgárok között él. A legtöbb kerületben a lakosság lélekszáma meghaladja az ötvenezret. A nagy többség, ha nincs problémája, sosem találkozik a helyi polgármesterrel, a tévében is inkább csak a főpolgármestert látja, azt hiszi a miniszterelnök mellett mindent - jót is és rosszat is - neki köszönhet. Őt akarja leváltani vagy megerősíteni, és ha kampányban egyetlen főpolgármester-jelöltet sem támogat a még meglévő pártja, kisebb az esély, hogy egyáltalán elmegy választani.

Azt is állította Tóbiás úr, hogy a cél 8-9 kerületi polgármesteri hely megszerzése, és ha ez megvalósul, akkor létre jön egy baloldali többség a képviselő testületben, amely változásra kényszerítheti Tarlóst, éppen csak azt nem mondta, hogy Tarlósra is szavazhatunk. Az elnök úr a matematikával is hadilábon állhat, mert már sok elemző kiszámolta, hogy ha tizenkét baloldali polgármester jutna is be a fővárosi közgyűlésbe, akkor sem biztos a baloldali többség. Végül elmondta, bízik abban, hogy a budapesti párttanács mindent meg tesz, Bokros Lajos jó szereplése érdekében. Ez ugye azt is jelenti, ha nem nyer Bokros, akkor egy felelős már meg van, és az nem az MSZP országos elnöksége lesz.

Sajnálom

Sajnálom Falus Ferencet, aki általa ismeretlen, nem neki való terepre tévedt, s aki nem kapott elég időt, támogatást és segítséget jelölőitől, hogy a vállalt feladatnak megfeleljen. Sajnálom a demokratikus pártokat, mert – bár a Fidesz ismét nehezítette az akadálypályát –, megint csak nem voltak képesek kellően összehangolni tevékenységüket, s valószínűleg lehetőségeik alatt fognak szerepelni az önkormányzati választásokon.

Sajnálom azokat a jelölteket, akik pártjuk megbízásából reménytelenül futnak neki a választásnak, és ezzel meg is osztják a demokratikus ellenzéket, s akik, sajnos jelölőikkel együtt, nem értették meg, hogy ma nem az önfelmutatás, hanem az önkényuralom visszaszorítása a fő feladat. Sajnálom az új budapesti főpolgármestert, legyen az a korábbi, vagy akár az ellenzék jelöltje, mert hatásköre, lehetőségei az előző ciklushoz képest is csökkenni fognak.

Sajnálom a budapestieket, hiszen gyakorlatilag semmi beleszólásuk nem lesz abba, mi történik majd a városukban, amelyet a fideszes önkény szétszedhet, átépíthet, bármit megtehet vele. Sajnálom azokat a magyarokat, akik még ma sem látják be, hová vezet minket a kedves vezető, akik bedőltek a populizmusnak, a nacionalizmusnak, a szociális, gazdasági és etnikai demagógiának. De legjobban hazánkat, Magyarországot sajnálom, mert bár sokan, sokféle módon próbálkoztunk megállítani Orbánbasit és bandáját, országdúlásukat nem sikerült megfékezni. Sőt, az érdemtelenül megkapott újabb négy évvel mindannyiunkat ma még elképzelhetetlen mélységbe fognak rántani.

Sajnálom

Sajnálom Falus Ferencet, aki általa ismeretlen, nem neki való terepre tévedt, s aki nem kapott elég időt, támogatást és segítséget jelölőitől, hogy a vállalt feladatnak megfeleljen. Sajnálom a demokratikus pártokat, mert – bár a Fidesz ismét nehezítette az akadálypályát –, megint csak nem voltak képesek kellően összehangolni tevékenységüket, s valószínűleg lehetőségeik alatt fognak szerepelni az önkormányzati választásokon.

Sajnálom azokat a jelölteket, akik pártjuk megbízásából reménytelenül futnak neki a választásnak, és ezzel meg is osztják a demokratikus ellenzéket, s akik, sajnos jelölőikkel együtt, nem értették meg, hogy ma nem az önfelmutatás, hanem az önkényuralom visszaszorítása a fő feladat. Sajnálom az új budapesti főpolgármestert, legyen az a korábbi, vagy akár az ellenzék jelöltje, mert hatásköre, lehetőségei az előző ciklushoz képest is csökkenni fognak.

Sajnálom a budapestieket, hiszen gyakorlatilag semmi beleszólásuk nem lesz abba, mi történik majd a városukban, amelyet a fideszes önkény szétszedhet, átépíthet, bármit megtehet vele. Sajnálom azokat a magyarokat, akik még ma sem látják be, hová vezet minket a kedves vezető, akik bedőltek a populizmusnak, a nacionalizmusnak, a szociális, gazdasági és etnikai demagógiának. De legjobban hazánkat, Magyarországot sajnálom, mert bár sokan, sokféle módon próbálkoztunk megállítani Orbánbasit és bandáját, országdúlásukat nem sikerült megfékezni. Sőt, az érdemtelenül megkapott újabb négy évvel mindannyiunkat ma még elképzelhetetlen mélységbe fognak rántani.