Bosznia mintha máig nem ébredt volna fel Csipkerózsika álmából a háború lezárását biztosító daytoni szerződés lezárása óta. A reformok elmaradtak, s a multietnikus állam nem működőképes, Szarajevó pedig száguld lefelé a lejtőn. A választások előtti kampány most is arról szólt, hogy az egyes pártok virágzó jövőképet festettek fel, pedig a "Miért ne?" nevű polgárjogi mozgalom kutatása szerint a 2010 októberi voksolást megelőző ígéreteik három százalékát váltották valóra.
A politikai elit lejáratta magát a választók előtt. Az emberek mintegy kétharmada elégedetlen helyzetével. 2014 márciusában a munkanélküliség első ízben haladta meg az ötven százalékot. A fiatalok esetében ez a szám egészen döbbenetes: 72 százalékos. A háború alatt és után születettekre mintha nem lenne szüksége a társadalomnak.
Közben tombol a korrupció, a világ 176 országából Bosznia-Hercegovina ezen a listán a 72. helyet foglalja el. Ám a politikusok mintha ügyet sem vetnének ezekre a siralmas adatokra. A 3,6 milliós országban a két, tehát a bosnyák-horvát és a szerb entitás 10 kantonjában összesen 155 miniszter szolgál. Az ország bevételeinek 64 százaléka (!) csak az államapparátus fenntartását emészti fel. Az infrastruktúra fejlesztésére nem marad pénz.
Teljesen érhető az emberek frusztrációja, akik februárban tömegesen vonultak az utcákra, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Nem nemzetiségi alapú megmozdulásokról volt szó, hanem - amint a helyi médiumok fogalmaztak - éhséglázadásról. Akkor sokan panaszkodtak arra: nem képesek gondoskodni családjukról, gyermekeiknek nem tudják biztosítani a mindennapi betevőt.
A tüntetések később elhaltak, de ez nem azt jelenti, hogy azóta annyival javult volna a közhangulat. Egyetlen szikra is elég ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol. Először fordult elő például a háború óta, hogy a szerb részen mecsetet támadtak meg, a bosnyák-horvát föderációban pedig katolikus templomot rongáltak meg. A bosnyákok amiatt tiltakoztak, mert a Szarajevót körülvevő hegyek egyikén a szerbek óriási keresztet helyeztek el.
Boszniát az ág is húzza, az idei évben két súlyos áradás nehezítette az életet, a féktelenné vált árhullám magával sodort egy sor taposóaknát. Szeptember elején aztán súlyos bányaszerencsétlenség rázta meg a közvéleményt.
A szerb entitásban a kormányzó Független Szociáldemokrata Szövetség (SNSD) mintegy 34 százalékkal várhatóan megnyeri ugyan a választást, de ez négy százalékos visszaesés négy év alatt. Sok eredményt nem tudott felmutatni a szerb entitás elnöke, Milorad Dodik-fémjelezte párt. Bár a világhírű filmrendező, Emir Kusturica mindig agyba-főbe dicséri őt, a tények mást mutatnak. Az egy főre jutó eladósodottság háromszor akkora, mint a bosnyák-horvát föderációban. Az életszínvonal rosszabbodott négy év alatt. Dodik, hogy gyenge mérlegét leplezze, nacionalista kampányt folytatott, s ismét a szerb rész elszakadásáért kardoskodott. Az országrészt Dodik és Putyin képei lepték el. A boszniai szerb elnök mindent megtett azért, hogy az orosz államfő fogadja: meg is kellett hosszabbítania szeptember közepén tett moszkvai tartózkodását.
Dodik a kampány során azon mesterkedett, hogy pártját a szerb érdekek egyedüli képviselőjének állítsa be. Néha egészen bizarr kijelentésekre ragadtatta magát. A belgrádi Hepi tévében szeptemberben azt mondta, gondoskodik arról, hogy entitásában csak szerb személyekhez köthető utcanevek legyenek. Ami pedig még a szerb lakosság egy részét is megdöbbenthette, azt is közölte, a két háborús bűnöst, Radovan Karadzicot és Ratko Mladicot is alkalmasnak találná arra, hogy közintézmények névadói legyenek.
Belgrád igyekezett kivonni magát a kampányból. Igaz, Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök, közvetetten legalábbis, az ellenzéki Szerb Demokrata Pártot (SDS) támogatta. A tömörülés a kampányban kerülte az etnikai témákat, ódzkodott a nacionalista retorikától, inkább a siralmas gazdasági helyzettel foglalkozott. A legutóbbi felmérések szerint a demokraták 21 százalékra számíthatnak, ami csekély javulás a négy évvel ezelőtti 19 százalékhoz képest.
Ami a bosnyák-horvát föderációt illeti, itt már a választás előtt körvonalazódni látszott, melyik párt kivel lépne koalícióra. A várhatóan legtöbb mandátumot szerző, az elnökség horvát tagja, Zeljko Komsic által vezetett Demokrata Front (DF) a Szövetség a Jobb Jövőért (SBB) nevű formációval szövetkezett. Együttesen mintegy 27 százalékot kaphatnak A másik blokkot a négy éve győztes, azóta visszaesett szociáldemokrata párt és a bosnyákok körében népszerű Demokratikus Akciópárt (SDA) alkotja, ők együtt 26 százalékra lehetnek jók. A két blokk tehát fej-fej mellett halad.
A parlamenti választás mellett a háromtagú elnökséget is megújítják, 17-en indulnak az államfői tisztségért.