Susan Rice nemzetbiztonsági tanácsadó egy televíziós interjúban még vasárnap este jelentette be, hogy a török kormányzat jóváhagyta kérésüket, s lehetővé tették számukra, hogy az incirliki bázisról szállhassanak fel az Iszlám Állam (IS) állásait támadó gépeik.
Az amerikai vadászbombázók a földrajzilag jóval távolabbi Arab Emírségekbeli bázisról szállnak fel az IS-szel szembeni bevetéseknél. A hírek arról is szóltak: Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter telefonon mondott köszönetet török kollégájának, Ismet Yilmaznak azért, hogy hazája is "segíti a dzsihadisták elleni harcot".
Délután érkezett a váratlan ankarai reakció, amely szerint szó sincs arról, hogy megállapodtak az amerikaiakkal, a tárgyalások "tovább folynak". Washington és Ankara álláspontja eddig távol áll egymástól. Törökországnak két alapvető követelése lenne. Egyrészt azt várná el az amerikaiaktól, hogy a szíriai légteret repülési tilalmi övezetté hirdesse ki. A másik feltétel pedig az lenne, kezdjék meg a mérsékeltnek mondott szíriai ellenzék felfegyverzését.
Ezekben a kérdésekben hetek óta nem került közelebb a két fél álláspontja. Az amerikaiaknak nyilván már csak gazdasági okokból is fontosabb lenne az incirliki légibázis használata. Ugyanakkor az is látható: a török kormány számára prioritást élvez Bassár el-Aszad szíriai rezsimjének megbuktatása, s ez a cél fontosabb a kabinet számára, mint az IS fegyvereseinek visszaszorítása.
Olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint Törökország valójában azt reméli, Kobanit mielőbb elfoglalják az Iszlám Állam egységei. Ankara szinte retteg arról, hogy régi ellensége, a Nyugaton is terrorszervezetté nyilvánított Kurd Munkáspárt (PKK) szíriai szövetségesével nagyobb befolyásra tesz szert a térségben.
Törökország mielőbb elkezdené a mérsékeltnek mondott szíriai ellenzék felfegyverzését, az Egyesült Államok azonban ezt semmiképpen sem akarja elsietni. A szíriai polgárháború annyira képlékeny, hogy nem könnyű megállapítani, melyik csoport sorolható a mérsékeltek közé.
Így legfeljebb hónapok múltán várható, hogy az Egyesült Államok megkezdi kiképzésüket és felfegyverzésüket. Washington tanult a múltból, nem akar a "rossz barátoknak" segítséget nyújtani. A másik gondot az jelenti, hogy a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) fő ellenfelének Aszad kormánycsapatait tartja, s nem az IS-t. Washington számára azonban most égetőbb lenne a dzsihadisták térnyerésének megállítása.
Törökország azért ragaszkodna annyira Aszad megbuktatásához, mert ezzel geopolitikai helyzete is felértékelődne. Az Egyesült Államok azonban attól tart, hogy a diktátor távozásával hatalmi vákuum alakul ki. Líbia példája is mutatja, hogy ez mennyire veszélyes helyzetet idézne elő.
Ezért a két fél egyelőre aligha kíván engedni egymásnak, legalább annyira valószínűtlen, hogy Washington légtérzárat hirdessen ki Szíria felett, mint az, hogy Törökország folyosót létesítsen az ország területén a kurd fegyveresek számára. obaniban a kurdoknak sikerült megakadályozniuk a dzsihadisták további előrenyomulását.
Tegnap újabb északkeleti területekről szorították vissza a szélsőségeseket. Az IS fegyveresei azonban túlerőben vannak, s jobb fegyverekkel is rendelkeznek. John Kerry amerikai külügyminiszter Kairóban már azt valószínűsítette, hogy a stratégiailag fontos város elesik. Mint mondta, bár ez tragédiával érne fel, csak egy "faluról" van szó, amely "nem határozza meg a koalíció stratégiáját".