Evo Morales a tízmilliós dél-amerikai ország történetében az első köztársasági elnök, aki az indián etnikai kisebbséget képviseli. 2006-ban választották meg először, s mostani győzelme nyomán 2020-ig hivatalban maradhat. Akkor sem biztos, hogy távozni akar.
"Választást nyerni könnyű" - mondta a spanyol El País című lapnak adott interjúban, utalva hat megnyert parlamenti voksolásra és népszavazásra. Az elnök nem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a 2020-ban lejáró lesz-e az utolsó mandátuma. "Tiszteletben fogjuk tartani az alkotmányt" - ismételgette.
Bolívia történetében ritka az ilyen maratoni országlás. Az eddigi 83 államfő közül 36 egy évet vagy még kevesebbet töltött hivatalban, egyik puccs követte a másikat, 2001 és 2005 között öt elnök váltotta egymást. Az 54 éves Morales ajmara indián, lámatenyésztő családban nőtt fel, sosem járt egyetemre.
Évekig a kokatermelők szakszervezetének vezetője volt, ott tanult bele a politizálásba. Semmi kétség, ért az emberek nyelvén. Az előzetes felmérések azt mutatták, az emberek 75 százaléka elégedett a teljesítményével. A brit Economist hetilap szerint sokan azt mondták, ő az első elnök, aki nem a saját zsebét tömi meg, ellenzéke azonban bőven tud sorolni korrupciós ügyeket La Pazban.
Morales példaképei között a néhai venezuelai elnököt, Hugo Chávezt, s a már nem elnök kubai vezetőt, Fidel Castrót említi. A bolíviai gazdaság azonban nem feltétlenül a venezuelai vagy a kubai mintát követi. Moralesnek kétségkívül szerencséje volt az időzítésben, jó periódust fogott ki, a bolíviai gazdaság helyzete stabil.
Bolívia fő exportcikkei, a földgáz, az ásványkincsek - ezüst és cink, illetve mezőgazdasági termények, így a szójabab iránt nagy a kereslet, magasak a világpiaci árak. Amióta 2006-ban hivatalba lépett, országa átlagban évi 5 százalékos gazdasági növekedést tudott felmutatni, kilencszeresére növekedett a kivitel. Az idei évre is 5,5 százalékos növekedést jósolnak.
Az államfő nyilatkozataiban elégedetten sorolja: 38 százalékról 18 százalékra csökkentette a szegénységet, a munkanélküliség korábban 8-9 százalékos volt, jelenleg 3 százalék körüli. Morales is államosított, de nem lehetetlenítette el a külföldi vállalkozókat.
Kormányzata nagy összegeket költ közmunkákra, infrastruktúrára, oktatásra, szociális kiadásokra, emelte a nyugdíjakat, de nem költekezett olyan felelőtlenül, mint Chávez Venezuelája. Bolívia előrébb lépett a kontinentális rangsorban, már nem Dél-Amerika legszegényebb országaként emlegetik, írta a Wall Street Journal.
Morales új büszkesége a La Paz-i sikló, amely nyolc perc alatt viszi fel az utasokat a főváros központjából a magaslatra, El Alto elővárosba, ahová a busz 40 perc alatt kapaszkodik fel.
Politikai ellenfelei szinte tehetetlenek, az ellenzék megosztott, a médiát jórészt a kormányzat ellenőrzi. Morales egy tévévitát sem vállalt az ellenzékkel. Négy kihívója közül egyik sem veszélyeztette a hivatalban lévő elnök győzelmét. A még nem végleges eredmények szerint a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) képviseletében fellépő Morales a voksok 59,7 százalékát kapta, még az ellenzéki bástyának számító Santa Cruz tartományban is majd 50 százalékot szerzett.
A második helyen a Demokratikus Egység (UD) jelöltje, Samuel Doria Medina üzletember végzett 25,1 százalékkal, harmadik helyre a Kereszténydemokrata Párt (PDC) által indított volt elnök, Jorge Quiroga Ramírez futott be, csupán 9,6 százalékot tudott szerezni, a negyedik és az ötödik helyezett, Juan de Granado (Mozgalom Félelem Nélkül) és Fernando Vargas (Bolíviai Zöld Párt) 3-3 százalékot ért el.
Az elnökválasztással együtt parlamenti voksolást is tartottak, a 130 képviselői és 30 szenátusi helyről is döntöttek a választók. Morales pártjának eddig kétharmados többsége volt a törvényhozásban, s valószínűleg meg is tudta őrizni. Így egyáltalán nem kizárt, hogy az alkotmányt ismét módosítva, akár negyedszerre is elnökké választathatja magát.
Harmadik hivatali idejében a hírek szerint Morales arra készül, hogy rendezi kapcsolatait az Egyesült Államokkal. La Pazból 2008-ban kiutasították az amerikai nagykövetet, Philip Goldberget, azzal vádolva, hogy "beavatkozott a dél-amerikai ország belügyeibe".
Válaszul Washingtonból hazaküldték a bolíviai nagykövetet. Az amerikai-bolíviai kapcsolatok egyik ütközőpontja az volt, hogy La Paz Washington megítélése szerint túl keveset tett a drogellenes együttműködésben, s felfüggesztették a DEA, az amerikai kábítószerellenes ügynökség bolíviai működését.
