Vándor Éva és Reviczky Gábor kapta a Tolnay Klári-díjat

Publikálás dátuma
2014.10.19 17:05
Forrás: MTI Fotó: Komka Péter
Fotó: /
A magyar színház- és filmművészet szolgálatában nyújtott magas színvonalú és odaadó munkásságáért Vándor Éva Jászai Mari-díjas színművésznek és Reviczky Gábor Kossuth-díjas színművésznek ítélte oda a Tolnay Klári Művészeti díjat a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület elnöksége.

A színésznő születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett centenáriumi év záró rendezvényén vasárnap adták át az idén első alkalommal odaítélt Tolnay Klári Művészeti díjat a Nógrád megyei Mohorán a színésznő nevét viselő emlékházban.

Krucsainé Herter Anikó, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) főigazgatója, a rendezvény fővédnöke a díjátadón a kulturális élet fontos alapköveinek nevezte a civil szervezeteket, egyesületeket, amelyek áldozatos munkával óvják és adják át a jövő generációinak nemzeti örökséget. "Ezt ma is láthatjuk itt" - mondta. 

A főigazgató elismerését és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akiknek munkája révén megvalósulhatott a 100 éve született Tolnay Klári emléke előtt tisztelgő programsorozat. 

Vándor Éva a díjat megköszönve visszaemlékezett arra, hogy mennyire csodálta azt a bájt és könnyedséget, amellyel Tolnay Klári mozgott a színpadon, "legtermészetesebb közegében", amikor ő főiskolásként játszott vele a Házasságszerző című darabban a Madách Színházban. Reviczky Gábor Bilicsi Tivadart idézve azt mondta: a színész csak akkor lehetne halhatatlan, ha a közönség is az lenne. "Önök itt egy csodálatos dolgot műveltek, meghazudtolták ezt az állítást, mert akire így gondolunk és ennyi mindenét őrizzük, az örökké élni fog, Klárika mindig élni fog" - tette hozzá a színész. 

A Tolnay Klári Kulturális díjat hetedik éve adják át azoknak, akik az egyesület munkáját segítik. Az idei díjazottak: Sepsi-Kovács Éva egyesületi képviselő, Légrádi Anna alelnök és Juhász M. Miklós festőművész, az emlékház fotótárának megújítója, restaurálója. A Tolnay Klári kedves madarát, egy gerlét ábrázoló Tolnay-díj Mile Ibolya kerámikusművész alkotása. 

Mohorán 2000-ben nyitották meg a Tolnay Klári Emlékházat, amelynek megálmodója Balla István iparművész volt. Ő hozta létre Tolnay Klári 80. születésnapjára a jelenlegi tárlat alapjául szolgáló életműkiállítást. Az emlékkiállításon látható, a művésznő életútját bemutató több száz fénykép, személyes használati tárgyai, családi ereklyék, színházi kosztümök, kitüntetései közül a két Kossuth-díj, az érdemes és kiváló művész kitüntetés és a középkereszt. A tárgyak között ott van Tolnay Klári fésülködőasztala, legelső kiscipője és a 134 éves zongorája is. Az emlékházban hangfelvételekről az ő dalai csendülnek fel. 

Tolnay Klári (1914-1998) Budapesten született és gyermekéveit töltötte a Nógrád megyei Mohorán.

Szerző
2014.10.19 17:05

Az Imitation fura popzenéje

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:30
Pápai Zsanett
Fotó: /
Pápai Zsanett énekes-dalszerző és Gödri Bulcsu zeneszerző közös projektje, az Imitation minden tekintetben átlépi a műfaji határokat. Ők egyszerűen csak „fura popnak” (weird pop) nevezik The Original című lemezüket.
„Mindig fontos volt, hogy a lehető legszélesebb skálán keressek zenei inspirációkat. Mára a rigid műfaji határok szinte teljesen elveszítették a jelentőségüket, főleg az underground/indie világban. Bármilyen stílust meghallgatok, ha szélesíthetem a művészi eszköztáramat. Amikor az albumot írtuk, nem kerestünk műfaji viszonyulási pontokat, csak a húsbavágóan őszinte, koncentrált kifejezéssel törődtünk. Az így létrejött egységes, de eklektikus anyagot – art electrót, trip-hopot, indietronicát, jazzt is kihallani a The Originalből – neveztük el weird popnak, azaz fura popnak. Popzene, mert fontos a mindenki számára hozzáférhető kifejezésmód – és weird, mert eszközeiben és stiláris szabadságában kompromisszummentes” – vélekedik Bulcsu, aki zeneszerzője és sound designere, azaz „hangkép-alkotója” az új lemeznek. Szokatlan az angol nyelvű album szövegvilága is: a lírai, személyes hang éppúgy megjelenik benne, mint a társadalmi kérdésekkel való kritikus szembenézés. „Zenészként a nonverbális kifejezés érdekel jobban, a dalszövegek másodrendűek számomra. De pár éve még sokadrendűt vagy lényegtelent mondtam volna; ehhez képest, úgy látszik, több lett azóta a verbálisan is megfogalmazható mondanivalóm” – mondja Zsanett. „Nincs előre meghatározott tematika, bármiről írunk dalokat, ami épp az eszünkbe jut – politikától fiktív történeteken át magánéleti válságokig”. Bulcsu most csak egy szöveget írt (Before Work), ami az életközepi krízisről szól. „Egyrészt azért, mert ismerem, másrészt mert nem illik. A popzenében és úgy általában a minket körülvevő vizuális világban szinte mindig kizárólag fiatalnak illik lenni. Ellentétben például az ortodox countryval, ami nagyon pontosakat tud mondani a középkorú emberek magányáról. Benne van az összes dühöm és hitehagyottságom, amit oly bőkezűen osztogat 2018 Magyarországa az olyan formáknak, mint én” – teszi hozzá Bulcsu.
Az Imitation tagjai a magánéletben régóta egy párt alkotnak, de a közös zenei projekt csak két éve született meg. „Féltem, amikor először kipróbáltuk, mert az nagyon mély seb lenne, ha nem működne. A zene túl érzékeny szövet, és nagyon is benne volt, hogy nem rezonálunk úgy, ahogy azt a művészet megkívánja. De az első próbákon nekem revelatív volt, hogy a mélyáramokban egyfelé megyünk. Persze kemény konfrontációink voltak felszínes kifejezésbeli apróságok kapcsán, de ez nem meglepő, ha igazán fontos neked, amit csinálsz” – véli Bulcsu. Zsanett szerint „nagyon ritka szerencsés helyzet az, amikor olyasvalakivel találkozunk, akivel művészileg eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni ahhoz, hogy minden tekintetben a saját elképzeléseinket valósítsuk meg. Esetünkben úgy adódott, hogy ez a valaki pont az életünk párja, ami már nem feltétlenül szerencsés, többszörösen nehezített pálya, de egyúttal kihagyhatatlan lehetőség, hogy együtt dolgozzunk.” Az Imitation első lemezbemutatóját októberben tartották – kortárs tánccal (Maurer Milán), vizuális performansszal (outstand) és jó néhány vendégzenésszel. Remélik, hogy a jövőben is tudnak hasonló összművészeti esteket rendezni – bár Magyarországon nem mindig könnyű ehhez megfelelő helyszínt, körülményeket találni. A nemzetközi piacon is szeretnék megismertetni a lemezt; „először az online világban, aztán, ha eléggé érdekesek vagyunk, akkor személyesen is. Már kaptunk külföldi megkereséseket, hamarosan véglegesednek az első turnéállomások”. Infó Imitation: The Original – December 15. 20:00, Klinika (Budapest, XIII. Tátra utca 22.)  

Névjegy

Pápai Zsanett, a többek között filozófia szakot végzett, festészettel is foglalkozó énekesnő 2007-ben adta első önálló koncertjét Párizsban, ahol Marco Beacco és Anne Lys Galen tanítványa volt. Ugyanebben az időszakban (a Sorbonne-on végzett tanulmányai mellett) festményeit a Village Suisse-ben állították ki. Itthon rádióműsorokat vezetett és szerkesztett, majd 2011-től saját jazz-formációival (Jazzin’ the Box, Pápai Zsanett Quartet, Jazz Poetry) lépett fel. 2016-ban alapították meg az Imitationt. Gödri Bulcsu verseskötete, A vágy geometriája 2004-ben jelent meg. Versei szerepeltek a Jazz Poetry produkcióban; médiaművészként Puzsér Róberttel dolgozott (Szélsőközép, Reklámtörvényszék, Szigorúan Ellenőrzött Mondatok). A Stand-up Tragedy, azaz „egyéni világlátásra, szokatlan összefüggésekre és analógiákra épülő személyes, szenvedélyes monológ” magyarországi meghonosítója.

Témák
zene
2018.12.14 11:30
Frissítve: 2018.12.14 11:30

Jövőre Budapesten koncertezik Tom Jones

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:18

Fotó: AFP/ Mustafa Ciftci
A világhírű walesi énekes 2019. június 22-én hatodszor lép majd fel magyar közönség előtt.
Jövőre ismét koncertet ad Magyarországon Tom Jones. Az énekes 2019. június 22-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel és adja elő legnépszerűbb dalait – közölte a szervező Live Nation pénteken az MTI-vel. A 78 éves walesi születésű Tom Jones fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első zenekarát 1963-ban alapította Tommy Scott and the Senators néven. Első listavezető dala az It's Unusual volt 1965-ben, egy évvel később a Green, Green Grass of Home, 1968-ban pedig a Delilah lett hatalmas sláger. Saját televíziós showműsora volt Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, valamint több filmben – köztük a Támad a Mars!-ban – is szerepelt. Az erőteljes, remek hangú énekes a nyolcvanas években Prince dalának, a Kissnek a feldolgozásával tért vissza a sikerlistákra. Ezt a kislemezt a kísérletező újhullámos csapattal, az Art of Noise-zal közösen rögzítette, a korong több millió példányban kelt el világszerte. A kilencvenes években az If I Only Knew (1994) és a Sexbomb (1999) számított kiemelkedő Tom Jones-slágernek.
1965 óta mintegy 150 millió példányban adták el lemezeit. Legutóbbi – sorrendben 41. – stúdióalbuma, a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg. Az énekes 2001, 2009, 2011, 2014 és 2017 után hatodszor lép fel magyar közönség előtt jövő júniusban a Sportarénában, legutóbb tavaly a VeszprémFesten járt. Pályafutása során kapott Grammy-díjat, Brit Awardsot, 1999-ben átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE), 2006-ban lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő.
Szerző
2018.12.14 11:18