Előfizetés

Félúton az egyházi reformok - Ferenc pápa kijelölte az irányt

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2014.10.20. 07:34
Ferenc pápa vasárnap elődje, XVI. Benedek jelenlétében boldoggá avatta a római Szent Péter téren az egyházat 1963–1978 között ve
Finomított a múlt heti közbülső jelentés szövegén a családszinóduson résztvevő mintegy kétszáz püspök. Az esemény azonban nem a pápa vereségével zárult, hiszen a vita tovább folytatódik a reformokról, s Ferenc egyértelműen jelezte, változásokat akar.

Félig üres a pohár vagy félig teli? Ez a kérdés a két hétig tartott családszinódus után, amelyen el kellett volna dőlnie annak, milyen irányba haladnak tovább Ferenc pápa reformjai.

Reinhard Marx bíboros, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke úgy vélte, a pohár csak félig van tele, s valahogy az egyházra most az a jellemző: két lépést tesz előre, s egyet hátra.

Rendkívül találó jellemzés. Bár a múlt hét elején Erdő Péter bíboros által felolvasott dokumentum, "Vita utáni jelentés" rendkívül fontos megállapításokat tartalmazott mind az elváltak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségek, mind az azonos neműek kapcsolatának elismerését illetően, a végső "általános vita után készült jelentésen" (Relatio post disceptationem) finomítottak a konzervatívok ellenállása miatt.

Olyan értékelést is olvashattunk, amelyek szerint a konzervatívok legyőzték Ferenc pápát, ez azonban így túlzás. A pápa ugyan biztosan nagyobb nyitást szeretett volna elérni, de a szombati szavazás még nem értékelhető vereségeként.

Egyrészt azért, mert amint Federico Lombardi, a vatikáni sajtóiroda vezetője hangoztatta, nem végleges döntésről van szó, hiszen ezekről a kérdésekről tovább folyik a vita, s a dokumentum jó alapot adhat erre. Másrészt csak azért nem szavazták meg a múlt hétfői jelentést, mert kétharmados többségre lett volna szükség, ám a javaslatok "csak" abszolút többséget szereztek.

Ez sem lebecsülendő. A püspökök nagyobbik fele ugyanis kiállt a reformok mellett. A melegekre vonatkozó rész elfogadása például mindössze négy szavazaton múlt. A kétharmados többséghez a 183 prelátusból 122 igen szavazatára lett volna szükség, ám az előterjesztés végül 118 voksot kapott, 62-en ellenezték.

A végső szöveg szerint bár az azonos neműek viszonyát nem lehet a házas kapcsolathoz hasonlítani, a homoszexuálisokhoz is tisztelettel, elfogadással viszonyul az egyház.

Ebben a tekintetben a konzervatívoknak tettek gesztust egy paragrafussal, amely elfogadhatatlannak nevezi a melegek kapcsolatának elismerését célzó nemzetközi nyomást, valamint azt, hogy a szegényebb országoknak azzal a feltétellel folyósítanak segélyt, hogy az adott országban elfogadják az azonos neműek "házasságát".

A két legalacsonyabb voksot kapó javaslat az elváltak és újraházasodottaknak kiszolgáltatandó szentségeket érintette. Az eredeti szöveg szerint az egyházmegyei vezetőre bíznák, mennyi ideig tartson a válás utáni penitencia és megtisztulás időszaka, s mikor járulhatnak a szentségekhez a hívek.

Ez a javaslat végül csak 104 voksot kapott 74 ellenszavazattal, bár ez esetben is bőven megvolt az abszolút többség. A másik szintén a témát érintő felvetésre 112-en szavaztak igennel és 64-en nemmel, de itt sem volt meg a kétharmad.

A szinódust nem lehet sem sikerként, sem kudarcként értékelni. Azt pedig semmiképpen sem állíthatnánk, hogy semmi sem változott a püspökök gyűlése által. A pápának teljesült az egyik legfontosabb kívánalma: a főpapok őszintén beszéltek a problémákról, még a sajtót is bevonták vitáikba.

Ez mutatja legjobban azt, hogy már másfél év alatt milyen jelentős változások mentek végbe az egyházban. Emlékezzünk csak a két éve kirobbant Vatileaks-botrányra, a nyilvánosságnak kiszivárogtatott dokumentumok ügyére. Nem az zavarta a kuriális bíborosokat, egyesek mennyire herdálják a pénzt, s milyen visszaéléseket követnek el a Szentszék falain belül.

Azt kifogásolták, hogy ezek a botrányok napvilágra kerültek. Paolo Gabrielét, a titkos dokumentumokat kiszivárogtató pápai kamarást börtönbüntetésre is ítélték, végül azonban XVI. Benedek megkegyelmezett neki. 

Most viszont Ferenc pápa zárszavában éppen arra hívta fel a figyelmet: az zavarta volna legjobban, s akkor tartaná eredménytelennek a találkozót, ha nem cseréltek volna őszintén eszmét egymással a főpapok.

Eddig is lehetett tudni, vannak konzervatív, s vannak haladóbb főpapok. Ám ezekkel a vitákkal a pápa egyre jobban láthatja: kire számíthat a reformok során, s kire nem.

Leo Burke bíboros, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának (ez a Szentszék legfelső bírósága, tehát igen fontos szervről van szó) prefektusa például egészen radikálisan reformellenes kijelentésekkel hívta fel magára a figyelmet. Hírek szerint a pápa meg is elégelte az önjelölt forradalmár megnyilatkozásait, s leváltja a prefektusi posztról.

A pápa azonban nem diktátor. Éppenhogy azt tartja legfontosabbnak: mindenkit meghallasson, mindenki érvelésének szabad teret adjon. Ha ragaszkodott volna saját terveinek győzelméhez, eltörölte volna a kétharmados határt is. Ferenc pápa a fokozatosság híve.

Sosem rohant ajtóstul a házba. Nyitott ész, hívő szív című, 2012-ben megjelent, Buenos Aires érsekeként írott munkájában emlékeztetett arra, hogy azok a lelkipásztorok, akiket magasabb rangra emeltek, azonnal hivataluk renoválásába kezdtek, még a függönyt is kicserélték, új munkatársakat kerestek, és ezek a változtatások óhatatlanul is feszültségekhez, konfliktusokhoz vezetnek.

Ez a véleménye sokat elárul pápai munkamódszeréről is. Óvatos, de határozott lépésekkel halad az általa kijelölt úton.  Sokszor elmondtuk már, mennyire fontos a pápa munkamódszerében a nyilvánosság bevonása. Nem történt másként most sem.

Amint Federico Lombardi szóvivő is emlékeztetett rá, a pápa döntése volt, nemcsak az, hogy egyáltalán nyilvánosságra hozták a végső szöveget, az is, hogy a szavazások eredményeit, s az elutasított paragrafusok mondatait is közölték. Ferenc pápa tudja: a hívek mellette állnak, az ő támogatásukra mindig számíthat a reformok során.

Két vita lesz Strasbourgban Magyarországról

Hétfőn kezdődik Strasbourgban az Európai Parlament négynapos októberi ülésszaka, amelyen kétszer is kiemelt téma lesz a magyarországi jogfosztások szomorú sorozata. Hétfőn Niedermüller Péter és Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció EP-képviselői kezdeményezésére a Szocialista és Demokrata (S&D) frakció nyilvános meghallgatást tart a sajtószabadság magyarországi helyzetéről.

A meghallgatás célja az EP-képviselők tájékoztatása a magyar média egyre nehezebb helyzetéről, az anyagi, politikai és jogi nyomásgyakorlásról. 

Molnár Csaba és Niedermüller Péter emlékeztetett: az EP 2011-ben már foglalkozott a magyarországi véleményszabadság helyzetével, ajánlásokat is megfogalmazott a negatív kormányzati döntések korrekciójára, ehelyett a helyzet azóta tovább romlott.

Ezért szükséges ismét felhívni a figyelmet. A meghallgatáson a két DK-s magyar képviselőn túl számos hazai és külföldi szakember, illetve politikus is felszólal. A Zöldeket Ulrike Lunacek, a liberálisokat Sophie in 't Veld frakcióalelnök képviseli, a szónokok között lesz az Európai Néppárt egyik képviselője, Frank Engel is.

A szakmai meghívottak között ott szerepel Dirk Gerkens, a magyarországi RTL vezetője, Arató András, a Klubrádió elnöke, Dunja Mijatovic, az EBESZ sajtóügyi felelőse. Képviselteti magát az Európai Bizottság is. Kedden az Európai Parlament plenáris ülésen tárgyal a magyarországi civil szervezetek elleni kormányzati fellépésről.

A vitát kezdeményező Zöldek szerint a civil szervezetek elleni támadás egy hosszabb demokrácia-ellenes kampány része Magyarországon. A vita a helyzet elemzésén túl arra is választ keres, hogyan reagáljon az Európai Unió az Orbán-kormány antidemokratikus intézkedéseire.

A Zöldek azt várják, hogy az újonnan megválasztandó Európai Bizottság a korábbinál aktívabban vizsgálja meg, a magyar kormány tettei összhangban vannak-e még az uniós alapszerződéssel. A két vitát még az amerikai intézkedések előtt napirendre tűzték.

De felteheteőn több képviselő szóba hozza majd, helyes-e, ha az Európai Unió enyhébb és elnézőbb a korrupcióval, a sajtószabadság és a civil szervezetek elleni támadásokkal, mint az Egyesült Államok.

Ukrajna: ideiglenes megoldások

Két átmeneti válságkezelő megoldás is született a hét végén az ukrán-orosz konfliktusban. Igaz, csak a téli hónapokra szólóan, de sikerült megállapodni a gázszállítás kérdéséről és hatályba lépett a Donbasz különleges státusát szabályozó törvény, amely három évre szól.

Háromszor ült tárgyalóasztalhoz Milánóban – kétszer európai politikusok közvetítésével, egyszer négyszemközt - Vlagyimir Putyin orosz és Petro Porosenko ukrán államfő, mire megszületett a megállapodás az egész Európát aggasztó gázszállítás kérdésében.

Porosenko úgy értékelte, történt előrehaladás, de végleges megállapodás nincs. Reméli azonban, hogy október 21-ig, keddig, ez is megszületik. Kedden Brüsszelben újabb háromoldalú találkozó lesz, amelyen az Európai Bizottság, Oroszország és Ukrajna képviselői ülnek tárgyalóasztalhoz.

Szombaton azonban már mindenki tényként kezelte az átmeneti egyezség létrejöttét, vagyis Kijev elfogadta az orosz gázért fennálló tartozásainak kifizetésére szabott feltételeket. Az egyetlen gond, hogy Moszkva továbbra sem hajlandó hitelbe gázt adni, a szállításért előre kell fizetnie az ukrán félnek.

Engedményeket tett az orosz vezetés is: újraszámolja a 2014 második negyedévében szállított gáz értékét, alapul véve a most kialkudott, ezer köbméterenként 385 dolláros árat, ami 100 dolláros kedvezményt jelent.

Így Ukrajna gázadóssága 5,5 milliárd dollárról 4,5 milliárdra csökken. Kijev egyetértett azzal, hogy az első 1,45 milliárdos adósságrészt a szállítások felújításáig törlesztenie kell. A háborús kiadásokkal terhelt ukrán költségvetés számára azonban még az új ár is gondot jelent.

Ezzel tisztában van az orosz vezetés is. Putyin felszólította az Európai Bizottságot, hogy adjon támogatást Kijevnek a gázadósság törlesztésére. Alekszej Miller a Gazprom elnöke azt mondta, most már az EB-nél pattog a labda.

Október 16-án az ukrán pénzügyminisztérium és az Európai Beruházási Bank megegyezett arról, hogy mely projekteket fogják a közeljövőben kiemelten kezelni. Ezek között nem szerepeltek a gázszállítással összefüggő problémák, hanem a donbásszi infrastruktúra helyreállítása és a menekültek támogatása élvez elsőbbséget.

Szombaton hatályba lépett a Porosenko által a hét elején aláírt törvény, amely különleges státust ad Donyeck és Luhanszk megye szakadárok által uralt településeinek. A szakadárok ennek ellenére ragaszkodnak a november 2-i saját választáshoz, nem akarják az ukrán helyhatósági választásokkal egyidőben, december 7-én megtartani azt.