- Kispest tipikus helyszínei elevenednek meg a pixel-rajzaidon. Ennyire megfog a kerület?
Őszintén szólva, sohasem szerettem Kispesten élni. Gyakorlatilag utáltam a környéket. Itt laktam születésemtől fogva huszonkét éves koromig, de most már beljebb költöztem a városba a barátommal.
- Tehát ódzkodsz a Kispest egy-egy tipikus arcától?
Nem szeretnék ezekről az emberekről véleményt mondani. Én azt rajzolom le, ami körülvesz. Azt se szeretem, ha társadalomkritikaként bélyegzik meg a műveimet. A rajzaimmal nem volt semmiféle célom. Azt szeretem, ha egy kép önmagáért beszél.
- Mégis azzal, hogy lerajzolsz egy aluljáróban fekvő hajléktalant, az társadalomkritikává válik, nem?
De nem szándékosan. Persze, én soha nem éreztem természetesnek azt, hogy egyesek teleszemetelik a környezetüket vagy odapiszkítanak az utcára. A legrosszabb mégis, hogy a legtöbb ember már meg sem lepődik ezen. Nem törődnek a környezetükkel. Persze, én is elsétálok a problémák mellett, de legalább lerajzolom utána őket a blogomon. Talán ezzel felhívom a figyelmet.
- Azóta, hogy beljebb költöztél a városba, nem múlt el az ihlet? Nem gond, hogy magad mögött hagyod a fő ihletforrásodat, Kispestet?
- Nem terveztem, hogy ezt a lakótelepi-aluljárós témát életem végéig folytatom. De a következő képeimen is fel fognak tűnni jellegzetes budapesti épületek és tipikus budapesti arcok.
-A blogodról a kiállító terembe kerültek a pixel-rajzaid. Most már képzőművészeti alkotásokként kellene rájuk tekinteni?
- Igen. Bár amikor az első rajzokat töltöttem fel a netre, melyeket a középiskola utolsó évében készítettem, nem úgy gondoltam a képeimre, mint képzőművészeti alkotásokra. Sőt, a tanáraim kifejezetten ellenezték, hogy Paintben rajzoljak, és a lakótelepi életképektől is kiakadtak. Kérdezték is: Ez mi? Ez nem munka! Azt mondták, hogy ezeket a képeket nem adhatom be az év végi vizsgára, nem minősülnek alkotásnak.
- Miket kifogásoltak a tanáraid?
- Az egyikük például azt se tudta, hogy mi az a Paint. Ráadásul az első képeim még nem is voltak részletesen kidolgozva. A vonalakat sem húztam meg pontosan, és a figuráim is esetlenek voltak.
- A legújabb képeid viszont kifejezetten élethűek. Tudatosan haladtál a realista ábrázolás felé?
- Nem volt szándékomban, inkább véletlen volt. Minél tovább használtam a programot, annál könnyebben sikerült élethű figurákat alkotnom. Most már, ha akarnék, se tudnék úgy rajzolni, mint régen.
- Mivel indokoltad a tanáraidnak, hogy Paintben rajzolni lakótelepet mégiscsak művészet?
- Mindig is önfejű voltam, így igazából nem indokoltam semmivel. Azt mondtam: „Ez van”. Később a tanáraim is belátták, hogy rajtuk kívül a képeim sokaknak tetszenek, így beletörődtek, és jó osztályzatokat kaptam. Amikor jelentkeztem az egyetemre, a grafika szakra, vittem magammal a pixeles képeimet is a felvételire. Persze, velem voltak az anatómia-rajzaim is, így a felvételiztető bizottság látta, hogy „rendesen” is tudok rajzolni. Az egyetemi tanárok amúgy nyitottabbak voltak.
- Mennyi időbe telik egy részletesebb rajzot elkészíteni?
- Egy-két napba, mondjuk húsz órába.
- Pixelenként haladsz?
- Nem, először megrajzolom nagyjából a formákat, majd azokat finomítgatom.
- Animációs kisfilmet nem tervezel?
- Nem, de egy számítógépes játékot készítek a barátommal. Ő írja a programot, én pedig rajzolok. Az a lényeg, hogy el kell jutni a volt kispesti otthonomból egy kiállítás megnyitóra. Három pálya van. Jelenleg az első készült el: ebben a panelházból kell eljutni a Kispest Határ úti metrómegállóig. A második pályán az aluljáróban kell haladni, míg a harmadikban Deák tértől kell eljutni a Király utcába, a galériába. A játék lényege, hogy az utad során ne legyél koszos, hanem tisztán érj célba.
- Milyen tipikus helyszínek lesznek a játékban?
- Például a Határ úti „gomba”, a tévétorony, az Ibis Hotel és talán a legjellegzetesebb, az Europark. Ezeket már mind megrajzoltam. De benne lesznek a Határ úti a piros bódék is, melyekben különböző üzletek vannak. A harmadik pályán meg feltűnik majd a Király utcában található templom és a kis üzlet, ahol 200 forintért árulják a pizzaszeletet.
- Szerinted a képeidet a külföldi közönség is érti, vagy csak a magyar netezők?
- Attól függ, hogy melyik országról beszélünk, bár az oldalamat sokan követik. De valljuk be, a hazánk egy eléggé balkáni világ.
- Melyik külföldi országból nézik a legtöbben?
- Angliából. De ott amúgy is sok a magyar.
- Nemrég kipróbáltad magad a médiában is, a Ki Mit Tube nevű internetes tehetségkutató egyik zsűritagja voltál. Lenne kedved a jövőben is a műsorvezető lenni?
- Élveztem, hogy véleményezhetem a produkciókat, de saját műsort biztos nem vezetnék. Pedig többen is javasolták, hogy legyek vlogger, vagyis indítsak egy videó blogot. Valószínűleg lenne közönségem is, így működne az oldal, de én erről lemondok. Nem szeretném megmondani az embereknek, hogy miről mit gondoljanak. Maradok a rajzolásnál.
