Úgy alakult, hogy Orbán Viktorral együtt Magyarország három legmagasabb pozícióját (miniszterelnök, államelnök, parlament elnöke) elfoglalta egy baráti társaság. Közülük többen kollégiumi szobatársak voltak. Valószínűleg úgy érezhették, hogy az a körülmény, miszerint ők nem voltak helyzetben 1989-ben és az azt követő időben, amikor a privatizáció során vagyonokat lehetett szerezni, feljogosítja őket arra, hogy 2010-et követően újra felforgassák a tulajdonviszonyokat. 80 év alatt ez már a negyedik erőszakos vagyonátrendezés hazánkban.
Kezdődött az 1930-as évektől a második világháború végéig, amikor a zsidók vagy zsidónak minősített magyarok vagyona cserélt gazdát. Az 50-es években minden vagyont államosítottak egy eszme nevében és ez berendezkedés tartott vagy 40 éven át. Az 1989-es rendszerváltás során a korábban állami tulajdonba vett termelőeszközök nagy részét újra eladták azoknak, akik akkor helyzetben voltak. Ebből maradtak ki a Fideszesek, akik akkor még túl fiatalok voltak.
És 2010-ben, amikor a Fidesz 2/3-dal hatalomra jutott, orvosolni akarta ezt az "igazságtalanságot", elfoglalt minden vagyont, aminek a közelébe jutott. Itt már nem mondják, hogy "ne mi nyerjük a legtöbbet". Felvetődik bennem a kérdés: mi lesz, ha már most, 2014-ben, egy kollégiumi szobában ott van 3-4 tehetséges fiatal, akik igazságtalannak érzik, hogy ők nem lehetnek ott, ahol és amikor az állami vagyont szétosztották, és 10-20 év múlva hatalomra kerülve újra átrendezik a magyar gazdasági viszonyokat? Így egy lépéssel sem kerülünk közelebb Európa szerencsésebb feléhez, de néhányan megint jól járhatnak majd.