A lap brüsszeli irodavezetője a portugál politikussal töltötte a múlt pénteket, Barroso utolsó napját a brüsszeli testület élén.
"Vegyesek az érzéseim. Egyrészt nagyon várom az új életemet, mert úgy gondolom, remek dolog, hogy 58 évesen újrakezdhetem. Ugyanakkor szomorú is vagyok. Ha tíz évvel fiatalabb lennék, újra vállalnám. Ezért a munkáért fizetnék is, hogy csinálhassam" - mondta el a lapnak Barroso.
A beszámoló szerint Barroso a legviharosabb tíz évet töltötte a testület élén amióta az Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága több mint hatvan évvel ezelőtt létrejött. Egyrészt a válság alatt valós volt a veszély, hogy az euróövezet széthullik, másrészt Barroso a Keleti Partnerség élharcosa volt, amellyel hat volt szovjet tagköztársaság kapcsolatát fűzné szorosra az EU-val a bizottság, de amely akaratlanul az ukrán konfliktus kirobbanásához vezetett.
"Barroso örökségéről korai lenne még ítéletet mondani" - állapítja meg Peter Spiegel, a cikk írója. Úgy véli, bár az euró végül nem bukott meg Barroso megbízatása alatt, nem tudni, milyen hosszú távú hatása lesz az integrációra, hogy a válság nyomán megerősödtek a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali pártok. Ukrajna sorsa sem dőlt el; Viktor Janukovics meghátrálása az uniós társulási és szabadkereskedelmi megállapodás aláírása előtti szinte utolsó pillanatban és az orosz beavatkozás okozta válság nyomán ami most van, az "parázsló tűzszünet". Kijev végül kiköthet a Nyugat karjaiban, de az is lehet, hogy a válságot Moszkva tovább szítja, amely tovább is terjedhet, ha Oroszország bujtogatni kezdi a már uniós taggá vált volt szovjet tagköztársaságokban élő orosz kisebbséget.
"Őszintén szólva, nyugodt a lelkiismeretem. Mindig a legjobbra törekedtem, és ezt még azok is elismerik, akik bírálnak" - mondta Barroso.
Egy évtized után Barrosónak tömérdek bírálója akad - állapítja meg az újság, amely szerint sokan azt vetik a portugál politikus szemére, hogy túl óvatos volt a válság idején, nem állt megfelelően a sarkára a nagy tagállamokkal szemben, s naivan közelített Ukrajna kérdéséhez.
"Nem fogok úgy tenni, mintha mindent jól csináltam volna" - ismerte el a Financial Timesnak Barroso.
Mindazonáltal a nap folyamán adott interjúkban megvédte a válságban hozott döntéseket, mondván: egy, vezető közgazdászokkal elköltött vacsorán annak idején egy kivételével mindannyian úgy vélték, Görögország el fogja hagyni az eurózónát.
"Gyakran hallottam Brüsszelben, hogy Mitterrand, Kohl és Delors korszaka volt az EU aranykora, de ez tipikus optikai csalódás" - hangsúlyozta Barroso, aki kormányfőként és külügyminiszterként már akkor is számos uniós csúcstalálkozón vett részt. "Elmondhatom, hogy azok a pillanatok Kohllal, Mitterrand-nal és Delors-ral nem voltak olyan fényesek, tündöklőek, mint ahogyan azt ma sokat lefestik" - tette hozzá Barroso az egykori német kancellárra, a néhai francia elnökre és az Európai Bizottság korábbi elnökére utalva.
Az ukrán események kibontakozásáról beszélve Barroso megjegyezte: tökéletesen tisztában voltak minden kockázattal.
"Többször beszéltem Putyinnal, aki elmondta, milyen fontos számára az Eurázsiai Vámunió, és milyen különleges szerepet szán benne Ukrajnának. De fel kellett volna adnunk? Talán ezt kellett volna mondanunk: "Oké, Vlagyimir, Ukrajna a tiéd. Csinálj, amit akarsz"? Amit bírálóim mondanak, abból ez következne. Ez teljesen elfogadhatatlan" - magyarázta a lapnak a bizottság elnöke utolsó munkanapján.
Ennek dacára a Putyinnal tartott több mint két tucat találkozóból Barroso arra következtett, hogy az orosz elnök tisztában van azzal, hogy országa jövője a Nyugathoz kötődik. Mint mondta, Putyin az EU-t és Oroszországot egy csapat két keresztény tagjának tekinti, akiket külföldi terroristák fenyegetnek.
"Az egyik első dolog, amit mondott nekem, ez volt: mégis mennyien vagyunk mi? És a "min" bennünket, keresztényeket értett. Identitását tekintve Putyin kereszténynek tekinti magát, ami mélyen európai, ezért nem tudok egyetérteni azokkal, akik úgy vélik, szemben áll Európával" - fejtegette Barroso. Ugyanakkor hangsúlyozta: az, hogy érteni véli Putyin mozgatórugóit, nem jelenti, hogy egyet is ért velük.
"Putyin is és Oroszország is megváltozott" - hangoztatta Barroso, kiemelve, hogy mióta két éve ismét államfő lett, Putyin menet közben újraírta a játékszabályokat. Bár Ukrajna NATO-tagságát Moszkva ellenezte, az orosz elnök világossá tette, hogy nincs elvi ellenvetése, hogy Ukrajna az EU tagja legyen. "Tagja!" - nyomatékosítja az interjúban Barroso.
A politikai integráció esetleges megrekedéséről, a válság nyomán megerősödött Európával szembeni ellenérzésekről a politikus úgy vélekedett, hogy ez csak ideiglenes megtorpanás, mint amikor a hollandok és a franciák leszavazták az uniós alkotmányt, majd utána megszületett a Lisszaboni Szerződés.
"A válság egyik tanulsága, hogy az összetartó erő nagyobb, mint a széthúzó" - jegyezte meg Barroso és hozzátette: a tagállamok vezetői is tudják, hogy nincs visszaút.
"A shownak folytatódnia kell. Hogy miért? A pesszimisták alábecsülik a gazdasági egymásra utaltság szintjét és a politikai integráció centripetális erejét" - hangsúlyozta Barroso. Hozzátette: a válságban egyes országok vezetői a közös érdek helyett kicsinyes tagállami érdekeiket helyezték előtérbe, s időnként nagyon erősen felszínre tört a "nemzeti egoizmus" és sok előítélet is. Mint mondta: több szolidaritásra számított, és arra a következtetésre jutott, hogy Európa népeit még nem sikerült egyesíteni.