A twitteres „deutshtomit” bízta meg a miniszterelnök, hogy konzultáljon népével a netadó sorsáról. A megbízást „örömmel fogadta” az egyik jelmezében európai parlamenti képviselő, a másikban MTK elnök, a harmadikban kérdezőbiztossá előlépett ős-fideszes káder. Azonnal meg is ígérte az egyetlen ellenzéki tévében, hogy ő aztán kideríti majd, mit is szeretne a nemzet, mert mindenkit megkérdez a kisdiáktól az egyetemistáig, a fiataloktól az öregekig. És mert igazán modern, jó fej, minderről majd a világhálón kérdezősködik. Nagy szemeket meresztett a beszélgetést vezető riporter és naivul megkérdezte: mi lesz azokkal, akiket nem ér el a neten? Mi lesz Mari néni és János bácsi véleményével, vagy a kis falvakban munka nélkül tengődő, sokszor éhező családok gyerekeivel? Vagy megint leveleket kapunk?Keresnek a büdzsében néhány felesleges milliárdot, amelyet amúgy sem tudnának mire költeni, nosza, elverik majd egy jó kis konzultációval?
Engem nem is a részletek érdekelnek, hiszen elmondtuk már a véleményünket: nem kérünk ebből az ötletből.
De mit számít mindez? Ha a miniszterelnök konzultálni akar, konzultálni fogunk. Sok mindent úgysem tudunk meg róla, mint ahogyan arról sem tudtunk meg semmit, mi lett a korábbi „nemzeti konzultációk” eredménye. Azon kívül, hogy begyűjtötték mindazok nevét és címét, akik hajlandóak voltak a bugyuta kérdésekre válaszolni, más eredményről nem hallhattunk. De Kubatov úrnak ennyi is elég volt.
