Ha az ember hazatér a szabadságáról, kipakol. Senkit se lephet meg, ha még egy magas állású hölgy is így tesz. Az adóhatóság vezetője tehát bárhol is pihent, jól összeszedte magát és bármi is volt a bőröndjében - amiről majdnem két hete Németh Péter kollégám írt -, most kipakolt. Ajándékot hozott ugyanis, de ez sokaknak nem örömteli esemény. Különösen a kormány és Orbán Viktor érezhetné magát kínosan a Magyar Nemzetben megjelent hosszú interjú nyomán, de ez nekik nem szokásuk.
Most tehát azt találták ki, hogy akkor hazugságban próbálják hagyni Vida Ildikót. Az elnök ugyanis azt mondta, hogy amint megkapta azt a hivatalos levelet, amelyben az amerikai beutazási tilalomról értesítették, azonnal tájékoztatta a kormány illetékesét (igaz, azt elhallgatta, kit). Tegnap viszont azt tudhattuk meg a kormányszóvivőtől, hogy Varga Mihály csak közvetlenül az interjú előtt tudta meg a kitiltást. Utóbb a nemzetgazdasági miniszter is ezt a verziót erősítette meg.
Tegyük fel, hogy itt mindenki igazat mond (ami egyébként lehetetlen, mert a kétféle állítás nem vág egybe). Az ügy éppen három hete robbant ki, azóta a kormány tagjai egyfolytában bagatellizálni igyekeztek. Továbbá több miniszter - Varga Mihály mellett Lázár János és Szijjártó Péter is - arról beszélt, hogy fogalmuk sincs, pontosan miről van szó és kik lehetnek érintettek. Eközben pedig hagyták, hogy az ügyben - mondjuk így, pletykák szerint - érintett NAV-elnök szépen összecsomagoljon és elutazzon. Arra persze nem számítottak, hogy a bécsi repülőtéren egy szemfüles tévéstáb elkezdi őt faggatni, mire kiböki, hogy "eldöntöttük, nem nyilatkozunk az ügyben, mert nem akarunk ilyen politikai csatározások része lenni". Kérdés: ha a dolog szóba sem került közöttük, akkor hogyan - és főleg kik - döntötték ezt el? Azt meg a jelek szerint még kevésbé hitték, hogy hazatérve Vida Ildikónak első (?) dolga lesz egy interjúban beismerni, hogy ő bizony informálta az illetékeseket.
Egyelőre nem világos, miért vállalták a kormány tagjai - és maga a miniszterelnök is - ezt a ködösítést, miközben nyilvánvalóan sokkal többet tudnak, mint amennyit elismertek. Az is a homályba vész egyelőre, miért engedték szabadságra a NAV elnökét. Vajon a hallgatását próbálták ily módon megvásárolni? S ha ez volt a szándékuk, miért borított mégis Vida Ildikó? Mindez csak később derülhet ki. Most csupán annyi bizonyos, hogy itt súlyos hazugságokkal állunk szemben.
Félreértés ne essék, az sem megbocsátható, ha a kormány illetékesei szándékosan elhallgatnak, vagy meghamisítanak tényeket. De az még elborzasztóbb, hogy itt nem csip-csup kabátlopási ügyekről van szó, hanem a korrupció elharapózásáról. Amit a jelek szerint - és a szép szavak ellenére - a kormány nem hogy nem fékez meg, hanem még támogat is.
Amikor már tartott a botrány, Orbán Viktor Brüsszelben - hol másutt - tartotta fontosnak, hogy elvi jelentőségű kijelentéseket tegyen. Azt mondta például, hogy a korrupcióval szemben Magyarországon zéró tolerancia van. Közölte azt is, hogy ebben az országban ugyanúgy a törvények határozzák meg a tetteket, a kormány és intézményei mozgásterét, mint az Egyesült Államokban. Csak úgy, mellesleg, az amerikai tájékoztatás hiányával próbálta meg indokolni, miért nem léptek Budapesten semmit, miután napvilágra került az ügy. Arról viszont a miniszterelnök egyáltalán nem ejtett szót, hogy az említett törvényeket a kétharmad alakítgatja folyamatosan és éppen az ő kívánságainak megfelelően.
Még Vida Ildikó interjújára sem volt szükség ahhoz, hogy tisztában legyünk vele, az amerikai kitiltási botrányért és - ami ezzel szorosan összefügg - a terjedő korrupcióért is egyértelműen a kormány a felelős. Csakis az ő kezükben vannak olyan eszközök, amelyekkel megálljt lehetne parancsolni a tisztességtelenségnek és amelyekkel meg lehetne nyugtatni Magyarország nyugati szövetségeseit. Csakhogy az állandó szabadságharc és az ismétlődő pávatánc inkább ezeknek az államoknak és közösségeknek a hergelését jelenti. Amiből győztesen aligha lehet kikerülni, bármennyire is bízik benne a kedves vezető, vagy az egykori papagájkommandóból a külügyek élére szalajtott ifjú szócső.
A történtekkel eddig annyit értek el, hogy az egyik miniszterből - Varga Mihályból - bohócot csináltak. Végül is ő lenne a NAV elnökének főnöke, de vagy tényleg nem tudott semmit, vagy folyamatosan hazudott. Egyik variáció rosszabb, mint a másik. Nem jobb a helyzete a másik miniszternek, Lázár Jánosnak sem. A nemzetbiztonsági bizottságban korábban előadott, majd a hétfői parlamenti ülésen megismételt hadoválása egészen nevetségessé tette őt. De Orbán Viktor sem maradt érintetlen, bár ő azt remélte. Csakhogy ebben az országban és ebben a kormányban - köztudottan - semmi sem történhet az ő tudta, belegyezése, vagy akarata ellenére. Ha tehát megpróbálták elkenni a botrányt, az nyilván az ő jóváhagyásával történt.
Normális országban egyetlen következménye lehetne ennek az egész eseménysorozatnak. Mielőbb távoznia kellene a miniszterelnöknek és egész kormányának. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem egy normális ország. Következményei tehát ennek a botránynak sem lesznek - legfeljebb esetleg tisztáldozata(i) -, még akkor sem, ha majd egyszer kiderül, milyen mélységig voltak részesei a hatalom csúcsán ülők az egésznek. Abban ugyanis mindenki biztos lehet, hogy egyszer majd mindenre fény derül. Az ügy kirobbanásától mindössze három hét telt el Vida Ildikó interjújáig. Meglehet, mások egyelőre még annyira sem pakolnak ki, mint ő, vagyis a további részletek megismeréséig több időre lesz szükség.
Kivárjuk.
