Közelkép - Ajándékba kapott élet

Amióta Anna Frank drámai naplója előkerült, mintha divattá lett volna fiatal holokauszt túlélő lányok naplószerű beszámolója a lágeréletről. Ami érthető, legfeljebb megtévesztő egy kicsit – mint a most megjelent Ajándékba kaptam az életem című kötet esetében.

Az alcím szerint: „Egy 16 éves lány feljegyzései Auscwitzból” Mivel (14 évesen) magam is a haláltábor lakója voltam, pontosan tudom, hogy nemcsak papírunk, ceruzánk nem lehetett a naplóíráshoz, de még kanalunk sem a kortyokban mért ebédhez.

Ausch Klára naplószerű visszaemlékezéseiről Borzák Tíbor a szerkesztő meg is írja az utószóban, hogy 1945 májusában kezdte leírni az emlékeit, még Németországban, amit Pesten fejezett be, de a fiók mélyére tette ezután.

Érdemes volt előszedni és kiadni, mert az amúgy igen gazdag magyar holokauszt-irodalmunkat néhány új, ismeretlen részlettel gazdagítja. Az első éppen az, hogy a lány a családjával a második transzporttal érkezett Birkenauba, előttük csak a kistarcsai internálótábor politikai foglyait szállították ki.

Így az elsők között került ki munkára az Aushwitz melletti fegyvergyárba. Erről a gyárról eddig senki emlékező eddig nem tudott beszámolni. Arról sem, hogy a lágerben még élő foglyokkal hogyan indítottak gyalogmenetet, amikor már egész közel voltak a szovjet csapatok.

A halottakkal szegélyezett út végén, majd némi marhavagon utazás után érkeztek meg, Rávensbrückbe, ahol ugyancsak egy gyárban dolgoztak, egész április közepéig, amikor ismét gyalogmenetben indították tovább őket, de sok éhezés, halál és gyötrelem után végül utolérték őket a szovjet katonák.

Borzák Tíbor szerkesztőként azt állítja, hogy kevés stilisztikai javítást végeztek a kézzel írt szövegen, ami hihető, mert Ausch Klára intelligens lány volt – Pesten járt gimnáziumba, és ami sokszor segített rajta: jól beszélt németül -, aki érzékletesen írta le a körülményeket, és nem sokkal az események után, hitelesen elevenítette fel lelki élményeit.