pedofília;Selmeczi Gabriella;Bánki Erik;Nemzeti Közszolgálati Egyetem;Büntető törvénykönyv;szexuális bűncselekmények;

2014-11-12 06:11:00

Az idő sem mentheti fel a pedofil elkövetőket

Elfogadta az Országgyűlés a büntető törvénykönyv módosítását: mostantól nem évülhetnek el a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények. Célja az elrettentés: a gyerekekkel fajtalankodók sosem lehetnek biztonságban, ha tettük kiderül, évtizedek múltán sem marad következmények nélkül. Ugyanakkor lapunk által felkeresett szakértők szerint a törvénynek vagy csak nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs visszatartó ereje, a visszamenőleges jogalkotás ráadásul a bizonyítást is nehezítheti és visszaélésekre is alkalmat adhat.

"Akik gyermekek ellen akarnak szexuális bűncselekményt elkövetni, tudják: bármikor lesújthat rájuk a törvény, nem bújhatnak ki a felelősség alól" - fogalmazott Selmeczi Gabriella fideszes képviselő, az Országgyűlés népjóléti bizottságának elnöke.

Botrányos tudatlanság

Gyermekfelügyelői feladatokra – falragaszokon is - keresett munkatársakat a 90-es évek elején egy gazdasági társaság, melynek neve Pedofília Szolgáltató Bt. volt. A sajtó szóvá tette a botrányos névválasztást, mire a cég perekkel fenyegetőzött. Végül 1995 végén törölték a cégjegyzékből, működéséről nincs információ.

A szigorítást Bánki Erik képviselőtársával karöltve kezdeményezte, melyet a Ház tegnap egyhangúlag, 164 igen szavazattal hagyott jóvá.

A Btk. ezentúl rögzíti, hogy a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni, ötévnyi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények büntethetősége nem évül el, ha a sértett a bűncselekmény

elkövetésekor 18 évnél fiatalabb. Kifejezetten rossznak, szakmaiatlannak tartja a törvény módosítását Magyar György. Az ügyvéd úgy látja, az elévülhetetlenség egyfelől a bizonyítást teszi rendkívül nehézzé.

Mint fogalmazott: a „friss” szexuális bűncselekmény bizonyítása is igen nehéz. Egy több évtizede – esetleg csak állítólag - megtörtént eseménynél pedig szinte képtelenség. Másfelől pedig visszaélésekre is alkalmat adhat, hiszen bárki ártatlanul is meggyanúsítható, meghurcolható e visszamenőleges jogalkotással.

Tény ugyanakkor, hogy a szexuális bűncselekményeknél igen nagy a látencia, sokan – különösen a gyermek áldozatok - nem beszélnek az átélt történésekről. Az elkövetők megbüntetése legitim igénye a társadalomnak, de csak jogállami keretek között.

A „közkívánatra” való törvényalkotás persze olcsó, hatásos, de veszélyes beavatkozás a jogrendbe. Az ügyvéd szerint a prevenciót kellene erősíteni, a távol tartást megfelelően alkalmazni, segíteni a veszélyeztetett családoknak kimenekülni a szorult helyzetükből. Mindez azonban sok pénzbe kerül.

Németh Zsolt nyugalmazott ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudományos Tanácsának elnöke, tanszékvezető úgy véli, a törvénymódosítás üzenetet hordoz az elkövető számára, hogy sosem érezheti magát biztonságban.

Véleménye szerint kivételes esetekben fordulhat csak majd elő, hogy valaki évtizedekkel korábbi sérelmével jelentkezik. Ő is a régi esetek bizonyítását tartja a módosítás legneuralgikusabb részének.

A törvényt szimbolikusnak véli, melynek lehet visszatartó ereje. Habár – teszi hozzá – a tapasztalatok szerint a büntetésnek valójában nincs visszatartó ereje. Ott is követnek el emberölést, ahol van halálbüntetés.

Ezzel Havasi Krisztina pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója is egyetért: szerinte itt egy hajlamról van szó, ezt pedig semmilyen törvénymódosítás nem képes megváltoztatni, visszatartani.

"Ellenben a módosítás jó lehet abból a szempontból, hogy az elkövetőket nem menti fel az idő: az áldozatok megnyílásához évtizedekre is szükség lehet, ezért is fontos, hogy ennyi év után is felelősségre vonhatók, meg akadályozva, hogy még több áldozatot szedjen" - vélekedik a szakember.

A pedofília betegség
Erre utal Czeizel Endre genetikus 2000-ben a Belügyi Szemlében publikált „A pedofília korszerű orvosi értelmezése” című cikkében. Ebben egyebek mellett ez olvasható: „A pedofília olyan komplex pszichiátriai betegség, amely a genetikai hajlam és az ártó külső (általában a gyerekkori családi) hatások eredőjeképpen alakul ki. (…)
A pedofília kóreredetében a genetikai hajlamot és az ezzel kapcsolatos agyi elváltozásokat még nem ismerjük, de az ilyen jellegű kutatási eredmények publikálása hamarosan várható. A lényeg azonban az, hogy a pedofilok e betegségükről ugyanúgy nem tehetnek, mint a szívinfarktust vagy a tüdőrákot elszenvedők. (…)
A pedofília és az említett betegségek között van azonban egy alapvető különbség és ez: a társadalmi veszélyesség. A gyermekek szükséges védelme és az elkövetett bűn miatt jelenleg a pedofilokat általában börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélik.
A beteg pedofilok börtönbüntetésével szemben azonban három érv hozható fel:
- Olyan férfiakról van szó, akik adottságaikról ugyanúgy nem tehetnek, mint mondjuk a balkezesek. A pedofília azonban betegség, még pedig olyan komplex pszichiátriai betegség, amelyeknek néhány más megnyilvánulása (például tudathasadás) sajátos jogi elbírálást igényelhet.
- A többéves börtönbüntetés a pedofilok adottságait nem változtatja meg, ők betegek maradnak, ezért szabadulásuk után a gyermekek iránti vonzalmuk újabb bajok forrása lehet. (…) A börtönben a pedofilok a társaik részéről kíméletlen bánásmódra számíthatnak, amely további tragédiák forrása lehet.
- A pedofilok nagy számát tekintve börtönbüntetésük az állam és a büntetés-végrehajtás számára komoly anyagi terhet jelent.
Mindezek alapján a természettudomány képviselői a pedofilok hatékony orvosi kezelésében látják e sajnálatos probléma megoldását. A kezelés lényegében a nemi késztetés kioltását jelenti gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiás ráhatással…”