A Nemzeti Filharmonikusok a Művészetek Palotájával együtt 2011-ben a Daphnéval indították el a Strauss-sorozatukat. Két év múlva a Capriccio, majd A hallgatag asszony következett.
Ezeket a műveket egy zenekari est követte, melynek műsorán az Itáliából című szimfonikus fantázia és Az úrhatnám polgár című zenekari szvit szerepelt.
Ma és holnap este a József-legenda című balettet tűzik műsorra. A bibliai József és Potifárné történetén alapuló balettet Szergej Gyagilev, a Párizsban működő Orosz Balett impresszáriója rendelte, és mutatta be száz éve a szerző vezényletével.
- Ezt a művet a klasszikus tánc eszközeivel nem lehet megjeleníteni, ha erről van szó, nekem inkább a pantomim jut eszembe – kezdi Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója, a balett karmestere.
– Nem véletlenül hangsúlyozta a József-legenda kapcsán Strauss, hogy ezzel a balettel ő meg szerette volna újítani a tánc műfaját. Persze ezzel inkább arra célzott, hogy a zenéjével szeretett volna valamit szuggerálni, melytől elindult volna ez a folyamat.
Az ő szándéka előtt is voltak már ilyen törekvések és az orosz balett a 20. század elején olyan produkciókkal állt elő, melyek messze megelőzték a saját korukat és melyek hihetetlenül modernnek tűnhettek akkoriban.
Strauss József-legendájának zenéje valóban gyönyörű és újszerű, és nem lehet a szemére vetni, hogy saját magát ismételgette volna.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Szegedi Kortárs Balett együttműködése nem most kezdődött. Legutóbb Ravel Daphnis és Chloé című művét jegyezték közösen. Kocsis Zoltán úgy gondolta, az általa legnaprakészebbnek tartott tánctársulatot kéri fel zenekara partnerének.
– A múltkori Daphnis koreográfiája nagyon megosztotta a közvéleményt, nekem nagyon tetszett, de több társaságban egyedül maradtam a véleményemmel – jegyezte meg Kocsis Zoltán.
– Én tökéletesen azonosulni tudok Juronics Tamás szándékával, mely szerint őt minden mű kapcsán az érdekli, hogy a mai kor emberének mit üzen, és miként lehet ezt az üzenetet táncos mozdulatokra váltani.
A Strauss-sorozat Kocsis Zoltán kezdeményezésére indult el, a főzeneigazgatót arról is kérdeztem, miért fontos számára ennyire Strauss.
– Ezt már a kisebbik fiam is megkérdezte tőlem. A sorozattal szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy Strauss csak addig vette magát komolyan, amíg az Imigyen szóla Zarathustra utolsó hangját le nem írta.
Ami pedig a József-legendát illeti, Kocsis szerint ebben a bibliai történetben Strausst leginkább József jellemszilárdsága és megdicsőülése érdekelte, ezzel gyakorlatilag teljes egészében lehántotta róla a történelmi és vallási elemeket is.
- A József legendájában a szerzőt az eredendő bűn rendkívül érdekelhette és ezt nagyon illusztratív eszközökkel volt képes ábrázolni. Emellett az is izgatta, hogy bizonyos élethelyzetekre a zenei képzelőerejével milyen válaszokat tud adni. Egyébként Strauss késői műveiben jól megfigyelhető, hogy mennyire lépést tart a korával, anélkül, hogy kilépne a saját stílusából – tette hozzá Kocsis Zoltán.
Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője szerint a József-legenda zenéje miközben nagy ívű és jól felépített, romantikus és szép, néhol már túl szép is, de a mű dramaturgiája kissé távol áll a mai színházi formanyelvtől, ezért a dramaturgiához hozzányúltak és átalakították.
- Megpróbáltuk hangsúlyosabbá, drámaibbá tenni a történet fő motívumait, a szereplők viszonyait - mesélte Juronics Tamás, a balett koreográfusa. Számomra a legizgalmasabb ebben a darabban, hogy két különböző világ képviselője találkozik benne, József és Potifárné személyében, előző a hitet és transzcendens világgal való kapcsolatot jelképezi, míg a másik az érzékiséget, a zsigerek nyelvét. Ez a találkozás eleve kudarcra van ítélve. Miközben egyik nem létezik a másik nélkül, hiszen mi is az említett tulajdonságokból együtt vagyunk összegyúrva.
Józsefet Horváth M. Gergő, Potifárnét Zsadon Flóra, Potifárt Czár Gergely, az Angyalt pedig maga a koreográfus Juronics Tamás táncolja. Az esten a balett előtt elhangzik Strauss Japán ünnepi zene című műve is.