A Budai Várban is négy étteremmel rendelkező vendéglős családnak, Zsidaiéknak, már itt is két helyük van, az első volt a Spíler, a második pedig, amiben most jártunk, vele szemben nyílt, a főleg ázsiai fogásokra specializálódott Spíler Shanghai. A harmincas évek Sanghai-ját, ahol ázsiaiak keveredtek európaiakkal, az alvilág jobb körökkel, tombolt a fülledt erotika, és persze folyt a seftelés, idézi. Ebbe belevegyíti a magyar romkocsmák, meg némiképp New York kínai negyedének hangulatát. Izgalmas, vagány elegy. Bárokra emlékeztetően pirosak a fények, a székek jó része is, a falakon tébolyult pingálások, a bárpult hangsúlyos, amiben akár mutatványszerűen, látványos mozdulatokkal keverik a fantáziadús koktélokat. Lent a pincében, ahol a ritkamód tágas konyha is található, egy igazi, szintén elég nagy bár is van, persze egy másik pulttal, meg visszafogottabb fényekkel.
Vad, hangos zene szól, ami fokozza a vendégek vérmérsékletét, így mindenki megemelt hangerővel dumál. Él, lüktet a hely, egészen különböző fazonok találkoznak itt, magyarok és külföldiek, extra kinézetűek és elegánsan konszolidáltak, vegyesen. Valóságos embermustrában lehet részünk. A pincérek belépésünkkor olyan laza közvetlenséggel, sőt örömmel, üdvözölnek bennünket, mintha haverok lennénk, hirtelen el is gondolkozom, hol a fenében találkoztunk már, aztán rájövök, hogy sehol, csak itt ez az általános stílus. Kínai, thai, japán és szingapúri sörök is kaphatók. És persze ázsiai, de azért nyugati kaják, magyar klasszikusok is, melyekért Litauszki Zsolt kreatív séf és Rácz Krisztián séf felelnek. Az egészen egyszerűektől a komolyabbakig terjed a skála, meglepően jó ár-érték arányban. A legdrágább fogás 3180 forintba kerül, ami manapság igen barátságosnak tekinthető, lényegében a romkocsmák árszínvonala. Ez azért tartható, mert itt tömeges a fogyasztás. Falatkáktól, tekercsektől, hamburgerektől, a komolyabb fogásokig terjed a skála. Több mindent lehet enni kézzel, és naná, hogy pálcikával is. Az ugyancsak teljesen természetes, hogy gyakran a különböző ételeket az asztal közepére teszik, és onnan vesz mindenki, így több fogás megkóstolható.
Zsidai Roy tulajdonos, miközben velünk vacsorázik, elmeséli, hogy a Gozsdu udvar sikere valószínűleg azon is múlott, hogy elég lerobbant volt ez a terület, ezért olcsón lehetett helyeket venni rajta. Ugyanakkor még meglehetősen a városközpontban van. Így, amikor kiderült, hogy az első étterem milyen sikeres lett itt, az vonzotta a többit, emiatt lényegében egy egész vendéglátó negyed alakult ki.
A nálunk is mind népszerűbb pho leves, marhahússal, itt is meglehetősen közkedvelt, omlik benne a hús, igazán ízes, már-már erőleves sűrűségű a lé, finom benne a tészta. A garnélarákok pankóban, azaz fehér morzsában készülnek. A rántott csirkefalatoknak combfilé az alapanyaguk, ezért annyira zaftosak. Chili szósz dukál hozzájuk. Mindenféle szószt külön is lehet rendelni, és szabadon használni bármihez. De a pirított kacsatekercs akár nélkülük is jót áll magáért. Egészen különleges a lassan, húsz óráig sütött malaccsülök, valószínűtlenül könnyed lesz a hús. A marha tataki gusztusosan vékonyra vágott, vérvörös színű, szép hús. A szarvas viszont némiképp száraz, azt bizony túlsütötték, és a hús sem tűnik a legjobb minőségűnek. Köretként sok minden kérhető, például rákszirom, vagy a jellegzetes koreai saláta, a kimchi. A desszertek közül a japán mochi speciális rizsből gyúrt tésztából készül, kis, fehér gombócokból áll, és jól passzol hozzá a zöldtea fagylalt. A répatorta pedig itt egyáltalán nem fűrészpor ízű, nagyon is figyelemreméltó nyalánkság.
A Sanghai Spíler a bulizó hely, a bár, a bisztró izgalmas és hangulatos keveréke.