Tóth Zoltán: aki nem paríroz, lecserélik

A Fidesz által kialakított mai közigazgatás kifejezetten emberellenes. Kafkai világ, amelynek fő szempontja nem a technikai fejlesztés, hanem az, hogy az eddigi magasan képzett, zömében diplomás szakemberek helyére pipálóemberek kerüljenek – állítja Tóth Zoltán. A választási és közigazgatási szakértővel – akinek júniusban fölmondtak az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán – választási csalásokról, és a szavazói érdektelenség okairól is beszélgettünk.

– Pályáját a kádári közigazgatásban kezdte. Mi vonzotta ehhez a száraznak tűnő területhez?

– A közigazgatás az emberek problémáinak megoldásával foglalkozik. Ha erre gondolunk, máris nem tűnik olyan száraznak. Nézzünk például egy építkezési ügyet! Az építkezés az átlagember számára nagy dolog, és ha a közigazgatás ezt támogatja, nem pusztán az adminisztratív szabályok betartását követeli meg, sok terhet levesz az építkező válláról. Ugyanígy, egy gyermek születésekor fölfoghatjuk az anyakönyvet bürokratikus regisztrációnak, de ha az anyakönyvvezető jól végzi munkáját, akkor együtt örül a családdal. Az elhalálozás szintén anyakönyvi ügy, ám nagyon fontos, hogyan bánik a hivatal a gyászolókkal.

– Ön most az emberközpontú közigazgatásról beszél. Ilyen ma a közigazgatás?

– 2010 óta a magyar közigazgatás kifejezetten emberellenes. Hatalomcentrikus, és a kormánypárt feltétlen kiszolgálója. Például az adóhatóság a rendszerváltástól kezdve igyekezett többé-kevésbé semlegesen működni. Akkor is voltak irányított vagyonosodási vizsgálatok, de tömegesen nem bántották az adófizetőket. Ma az adóellenőrzés célzottan arra irányul, hogy megfélemlítse a hatalom ellenfeleit. A közigazgatási szervek közül az önkormányzat van legközelebb az emberekhez – itt radikálisan csökkent a szakmai színvonal. Ma már a jegyzőnek nem kell jogi végzettséggel és közigazgatási szakvizsgával rendelkeznie. Elég, ha a polgármester megbízható embere.

– Mi kellett ahhoz, hogy a Fidesz a maga képére gyúrja át a közigazgatást?

– Először egyetlen tollvonással 80 ezer köztisztviselőből kormányzati hivatalnokot csináltak. Megszűnt a képesítési előírások hagyományos rendszere, amihez komoly oktatási hálózat kapcsolódott, ezáltal drámaian megváltozott a munkatársak összetétele. Az sem véletlen, hogy eltörölték a munkaviszony fölmondásának indoklási kötelezettségét. Bárkit, bármikor kirúghatnak, és meg is teszik: aki nem paríroz, azt lecserélik. Ugyancsak a Fideszhez köthető az a törekvés, hogy minél több igazgatási eljárás a számítástechnika segítségével legyen megoldható. De a fő szempont nem a technikai fejlesztés, hanem az, hogy az eddigi magasan képzett, zömében diplomás szakemberek helyére pipálóemberek kerüljenek.

– Szóval egy kafkai világ felé tartunk? Vagy már meg is érkeztünk?

– Megérkeztünk. Az államigazgatási eljárási törvényben igyekeznek eltávolítani a közigazgatást az emberektől, falanxszerű hivatalokat hoznak létre. A Fidesz kormány ugyanis abban hisz, hogy a közigazgatás nem az embereket, hanem a hatalmat szolgálja.

– Mennyire befolyásolja a közigazgatás a mindennapi életet?

– Nagyon. Ha valaki előre tudja, hogy sorba kell állnia, hogy kioktató stílusban beszélnek vele, hogy nem kap megfelelő tájékoztatást, és nem segítenek az igazgatási nyelvezet megértésében, akkor ideges és dühös lesz. Mert ő – adófizető állampolgárként – emberközpontú szolgáltatást vár el az államtól, és volt idő, amikor a közigazgatást ebben a szellemben fejlesztették. 1990 elején kezdték létrehozni az okmányirodákat, az országos hálózat 2000-re teljes volt, s ezzel egycsapásra megváltozott az igazgatási szerkezet. A Fidesz azonban átadta az okmányirodákat a járási hivataloknak. Ez döntő közigazgatási hiba, mert a szolgáltatásokat minden állampolgár számára a lehető legközelebb kell biztosítani. Aki egy helyben jól működő szolgáltatást centralizál, az nem ért a közigazgatáshoz. Mi több, az intézkedés türannosz-szemléletet tükröz.

– Nálunk az újbudai okmányirodában ugyanolyan gyors és pontos az ügyintézés, mint volt.

– Azért, mert az eredeti koncepció szerint a fővárosban is létrejöttek volna a járások, de ez szerencsére nem valósult meg, így a budapesti okmányirodák működésében nincs változás.

– Gyakran nyilatkozik választási ügyekben. Tavasszal úgy fogalmazott, hogy a Fidesz felé lejt a pálya, ősszel pedig azt mondta, hogy az önkormányzati választás nem volt sem szabad, sem tisztességes.

– A közfelfogás azt tartja választási csalásnak, amikor a választás napján meghamisítják a szavazólapokat vagy a jegyzőkönyveket. A diktatúrára hajlamos politikai berendezkedések azonban 10-15 éve rádöbbentek, hogy a fenti csalások könnyen tetten érhetők. Ebből az következett, hogy a szabályokat kell úgy variálni, hogy a végeredmény nekik kedvezzen.

– Vagyis a Fidesz nem talált ki semmi újat?

– A választási matematika, a választási földrajz régóta ismert módszer, ahogy a kampányszabályok eltörlése is. Amerikában a húszas években elfogadott volt, hogy a vidéki bankárok, gyárosok nagy fekete aktatáskákban hordták a pénzt a majdani képviselőknek a washingtoni szállodák lobbyjába (előcsarnokába). Innen származik egyébként a „lobbizás”, ami a döntési mechanizmusok fekete befolyásolását jelenti. Magyarországon 1870 és 1910 között rendszeresen etették-itatták a választókat. Ezt Jókaitól is tudjuk, aki ebben az időszakban ötször volt kormánypárti képviselő. Később a politikai fejlődés megkövetelte, hogy egyre részletesebb és mind keményebb szabályokkal védjék a kampány tisztaságát. A Fidesz viszont azt vallja, hogy minden megengedett, ami az ő érdekükben történik. Idén már állami támogatást is kaptak a jelöltek és a pártok, ennek köszönhetően nyolc nem létező párt került fel szavazólapra.

– Jó, de ön szerint a gulyásleves, a plakáttenger, a hamis ígéretek és alig burkolt fenyegetések döntötték el a szavazást?

– Azokat, akik függetlenek a kormánytól, mindez nem befolyásolja. De akik ki vannak szolgáltatva a hatalomnak, százszor is meggondolják, hová húzzák az ikszet. A kis- és középvállalkozók, akik abban bíznak, hogy állami pályázatokat nyerhetnek, nyilván támogatják a kormányt. Nyílt titok, hogy a pályázat esetleges elnyeréséhez le kell fényképezni a szavazólapot. És megteszik, noha hencegni nem fognak vele. Vagy amikor egy faluban azt mondják: ha itt ellenszavazat lesz, holnap be se gyertek közmunkára, akkor megrettennek az emberek. És akinek kell a közmunka, inkább nem kockáztat.

– Lehet, hogy nincs igazam, de szerintem a legnagyobb csapást a általános érdektelenség mérte a választásokra.

– Itt kettős folyamat zajlott le. A Fidesz stabilizálni tudta 1,4 millió szavazóját. 500 ezer embert ugyan elveszítettek, de ez a tömeg másutt sem bukkant fel. Még Budapesten is, ahol aktívabbak az emberek, mindössze 52 százalék szavazott. Az érdektelenségnek azonban oka van. Egy párt akkor nevezhető pártnak, ha képes egy társadalmi-gazdasági-politikai alternatíva felmutatására, és arra, hogy ezt széles körben megismertesse. Az ellenzéki oldal erre 2010 óta képtelen.

– Azt hiszem, nálunk nem pártot vagy programot választanak, hanem embert. Akinek meggyőzőbb a személyisége, erősebb a kisugárzása, az nyer.

– Ez a média varázslata. Annak áll a zászló, aki hitelesebben tudja megszemélyesíteni a hatalmat, s nagyobb médiafelülettel rendelkezik. A választási pszichológia 2011-től számít önálló tudománynak, s azzal foglalkozik, hogyan építhet fel a média egy személyiséget. Az eljárás lényege, hogy rövid klipekkel, hétköznapi helyzetekben mutatják be a jelölteket, akiket a választók végül úgy ismernek, mintha a saját szomszédjuk lenne. Falus Ferenc is ezzel próbálkozott, és nem akadt senki, aki figyelmeztette volna, hogy a locsolós jelenet ebben az országban rosszul sül el.

– Szóval a Fidesz halad a korral. Orbán kolbászt tölt, gumicsizmában vitézkedik a gáton, szotyolázik a felcsúti VIP-páholyban, elérzékenyül a lánya esküvőjén – és ez mind a kampány része.

– Pontosan. A nemzeti-keresztény kurzus - sajnos - megtalálta a maga klientúráját, akik 2018-ban is támogatni fogják. Az a kérdés, sikerül-e leválasztani róluk azt az 500 ezret, akik most nem szavaztak rájuk, és sikerül-e a passzív 5 millióból ellenzéki többséget létre hozni. Ehhez meg kell találni azokat a kulcsokat, amelyek kinyitják az emberek érdeklődését. Az internetadó például ilyen volt. 2018-ra körülbelül egymillió új szavazó lesz, ebből 400 ezer az életkora miatt voksol majd először, de a határon túlról is több százezer újonc várható. A baloldal eddig nem agitált ebben a körben, de nem mondhat le eleve egy hatalmas csoportról. A vidéket szintén elhanyagolták, miközben a jobboldal tudatosan és módszeresen nyomult előre a kisvárosokban és falvakban. Van három évük… Ahhoz, hogy egy társadalmat demokratikusan lehessen irányítani, demokratikus pártok kellenek. A Fidesz már nem párt, hanem pártállam, fő törekvése a kialakult állapot konzerválása. 2018-ra össze kellene állnia egy belülről, demokratikusan szerveződő pártnak, amely előválasztásokon megméretteti önmagát. Mert az előválasztás éppen arra való, hogy megszólítsa mindazokat, akiket később szavazóként szeretne viszontlátni.

– Az a baljós érzésem, hogy fönt is, lent is fittyet hánynak az értelmiségi ötletelésre. Úgy jó nekik, ahogy van.

– Téved. A baloldalnak elemi érdeke, hogy meghallja azokat, akik segíteni akarnak. Sokat járok vidékre és a többség elégedetlen a helyzettel, csak nem látják a kiutat. Azt pedig már Móricz Zsigmond óta tudjuk, hogy ha nincs követhető irány, akkor az emberek otthon ülnek.