Megnyugtató, hogy pártunk és kormányunk gondoskodik rólunk. Valamennyiünkről, kivétel nélkül. Hiszen magyarok vagyunk, beletartozunk a zemberek nagy csoportjába, nincs tehát semmi dolgunk, csak várni, hogy szeressenek bennünket és elrendezzék dolgainkat. Ahogy ők akarják, persze. A fontos az, hogy mi ne gondolkodjunk. Majd ők megteszik helyettünk.
Akadnak azért még ellentmondások, de ezekkel nem kell foglalkozni. Azt mondja például a kedves vezető, "nincs olyan terv a fejemben, hogy befolyásoljuk az emberek viselkedését, hiszen nagyfiúk, el tudják dönteni, mit csinálnak vasárnap". Vagyis elmennek-e vásárolni (ha nyitva a bolt), vagy sem. De ne tessék aggódni, mert ez nem azt jelenti, hogy nem akarják eldönteni helyettünk, hogy akkor zárva legyen-e az üzlet, csak még nem alakították ki az álláspontjukat. Ha majd kialakítják, akkor pontosan megmondják, mi a jó nekünk, és csak tartani kell magunkat az ukázokhoz. Akkor nem lesz semmi baj.
A devizahiteles mentőcsomag már példaértékű, hiszen döntöttek mindenki feje fölött. Ott ugyanis kialakult az álláspont. Az pedig úgy szól, hogy nem engedhetik újra kísértésbe esni a zembereket. Hogy megint devizában adósodjanak el és ezzel újabb problémák elé állítsák pártunkat és kormányunkat, amely éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy mindenkinek jobb legyen. Tehát ezért kötelező a forintosítás. Amint a kedves vezető kifejtette: védeni kell a zembereket, nehogy a meggondolatlanul felvett hitelek miatt tönkre menjen a családjuk élete. Mert a zemberek maguktól nem hajlanak a jóra és felelőtlenek.
Magyarul: hülyék vagyunk. És annak is néznek bennünket. Ebben áll pártunk és kormányunk bölcsessége. Ez világosan kiderült Orbán Viktor már eddig is többször idézett péntek reggeli rádiószózatának első részéből. Amikor a kitiltási botrány újabb fejleményeit kommentálta. Amikor fecninek nevezte - többször is - azt a dokumentumot, amelyet az amerikai nagykövetség adott át a külügyminisztériumnak. Amikor arról beszélt, hogy minden perc, amelyben a botránnyal foglalkozunk, kidobott idő. Amikor közölte, meggondolná, hogy elfogadja-e az adóhatóság elnökének lemondását, ha Vida Ildikó egyáltalán felajánlaná, mert az azt jelentené, hogy egy külső állam megvádolta és ezzel elérte a leváltását. Márpedig a miniszterelnök esküt tett arra, hogy megőrzi az ország szuverenitását és - nagyon helyesen - meg is védi azt. Arra pedig nem tett esküt, hogy hallgatóit nem vezeti az orrunknál fogva. Tehát mindenki legyen boldog, hogy egy olyan országban él, ahol megmondják mit kell tenni, helyette gondolkodnak és a boldogságot a nyáj-szellem hozza el.
Miért, miért nem minderről Karinthy örökbecsű remeke rémlik fel, amelyben a nyuszi nem hagyja megsimogatni magát: "Most ott van, és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem és megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni."
Nem árt erre emlékezni, amikor megnyugvással és jó érzéssel vesszük tudomásul, hogy pártunk és kormányunk már mindenről gondoskodott, de legfőképpen rólunk és a jövőnkről. Még nem lesz kolbászból a kerítés - mondta a kedves vezető -, de már feljutottunk Európa pincéjéből a földszintre. És most megyünk tovább.
Csak közben azt nem vesszük észre, hogy a farakás meg ránk dőlt.
