Kínos helyzetben Ferenc pápa

Kellemetlen helyzetbe kerülhet Ferenc pápa, aki november 28-tól háromnapos törökországi látogatáson vesz részt. Ő ugyanis az első olyan fontos külföldi személyiség, aki már az új, rendkívül fényűző, nemrégiben átadott elnöki palotába hivatalos. Helyi szervezetek arra kérték a pápát, ne menjen az elnöki rezidenciára, mert azzal nagy szívességet tenne Recep Tayyip Erdogannak.

Ferenc pápára azok sem mondhatják, hogy szereti a fényűzést, akik valamilyen oknál fogva nem kedvelik. Külföldi programjának összeállításáért a vendéglátó ország felel, nem szólhat bele a Vatikán abba, hogy az ország elnöke hol fogadja. A program szerint a pápa rögtön Ankarába érkezése után az elnöki palotába látogat, ahol Erdogan elnökkel tárgyal. A Török Építész Kamara arra szólította fel a pápát, változtassa meg a terveket, s bojkottálja az elnöki palotát, mert ezzel az illegális építkezést legitimálná.

Az elnöki palota felépítése, néhány héttel ezelőtti átadása az ország határain messze túlmenő botrányt okozott. Nem is csoda, hiszen az épület nagyobb, mint a Fehér Ház, a Kreml, vagy a Buckingham Palota. Négyszer akkora, mint a Versailles-i kastély. A „Fehér Palota”, vagy törökül „Ak Saray” ezer szobát foglal magában. A legmodernebb napkollektorokkal is ellátták, továbbá egy olyan esővízgyűjtő rendszerrel, melynek nyomán – a tervezők szerint legalábbis – az építmény okkal-joggal érdemelhetné ki a környezetkímélő jelzőt. Tetejére repülőgép leszállópályát is terveztek. Csak a brunei szultán rendelkezik hasonló csodapalotával, az ottani uralkodó „lakhelye” 200 ezer négyzetméteren terül el.

Nemcsak a palota nagysága, hanem az ára is tiszteletet parancsol. Eleinte potom 250 millió dollárt emlegettek az építkezés költségei gyanánt, ez aztán 300 millióra ugrott. Az ankarai pénzügyminisztérium azonban a napokban új adatokkal állt elő. A betonkolosszus 615 millió dollárral rövidítette meg az államkasszát.

A palotát szinte Erdoganra szabták. Korábban még úgy tervezték, hogy miniszterelnöknek, Ahmet Davutoglunak ad majd otthont, ezért a pénzügyminisztériumot is ide költöztették volna. Csakhogy Erdogan szemet vetett a valóban minden igényt kielégítő palotára, így Davutoglu kénytelen volt az ankarai „Rózsa palotába” költözni.

Miután nyáron Erdogant köztársasági elnökké választották meg, azon nyomban arra kérték fel az épületkomplexum alkotóit, hogy egy az „államfőhöz méltó” államfői rezidenciává alakítsák át. Sok értelme nem volt a monumentális beruházásnak, hiszen a török elnök hagyományosan Ankara központi negyedében, a szőlődombra épült Cankayában székel. A Cankaya Villa („Cankaya Köskü”) sem tekinthető annyira szűkösnek, hiszen 438 hektáron, 1,77 négyzetkilométeren terül el. A rezidenciára először maga az államalapító, Mustafa Kemal költözött be. Ez a terület egykor egy örmény kereskedőé volt, aki az örmények elleni pogrom elől menekült Ankarába.

Erdogan hiúságát az zavarta, hogy szerinte a hagyományos rezidencia csak ceremoniális feladatkörök ellátására alkalmas. Mivel azonban őt – első ízben – közvetlenül választották meg elnöknek, kormányozni is akar. Cseppet sem zavarja, hogy az alkotmány erre nem ad lehetőséget számára. Ő a törvények felett áll, vagy legalábbis így gondolja. Bármit megtehet, politikai ellenállásba nem ütközik.

Csodapalotája is felépült, s úgy alakította át, ahogy akarta. Kit érdekel az, hogy építési engedélyt még csak nem is kaptak hozzá? Elsősorban környezetvédő szervezetek tiltakoztak, mivel természetvédelmi területen jött létre a nagy mű. Már 2011-ben kezdeményezték az építkezések leállítását, 2014 tavaszán pedig egy bíróság jóvá is hagyta a beadványt. Ennek persze semmi következménye sem lett, csak Erdogan dörgedelmét váltotta ki. Ő ugyanis az illetékes bírói testülethez fordult, s azt közölte, nyugodtan állítsák csak le az építkezést, ha van elég merszük hozzá. „Bontsák csak le, akkor is megnyitom az épületet, s beköltözöm” – jelentette ki a tőle megszokott magabiztossággal. Erdogan azonban elsősorban nem emiatt került összetűzésbe a bírákkal. Egykori hűséges támogatója, az Egyesült Államokban élő hitszónok, a Hizmet (Szolgálat) nevű pacifista irányzat vezéralakja Fethullah Gülen követői korábban beépültek az igazságszolgáltatásba, ám tavaly óta az elnöknek nincs szüksége támogatásukra. Ezért Erdogan megkurtította a bíróságok jogköreit és bezáratta Gülen iskoláit.

Az elnöki hivatal fenntartása elvileg valamivel kevesebb 200 millió dollárnál. Amíg Erdogan miniszterelnök volt (augusztus elején iktatták be államfőnek), évente 178 milliót kerítettek el a költségvetésből az államfő céljaira. De ez sem marad a régiben. Erdogan elnökségére ennek sokszorosát kell költeni, még úgy is, hogy ebbe nem számítjuk bele az új palota építési költségeit. A tervek szerint ugyanis az elnöki hivatal két másik épületét is renoválják: egy épületet a Boszporusz közelében, egy vendégházat pedig az Égei-tenger partján. Ám még ennyivel sem éri be az államfő. Repülőgépre is igényt tart. Természetesen nem egyszerű kisgépet akar. Egy nem éppen aprócska Airbus A330-ast szemelt ki magának, amelynek fesztávolsága 60 méter. Ezt a gépet is külön az ő igényeinek megfelelően alakítanák át. Az Airbust egyébként – teljesen szokatlan módon – a miniszterelnök költségvetéséből fedeznék.

Ha összeadjuk ezeket a költségeket, beleértve az elnöki hivatal éves költségvetését is, egymilliárd dollár jön ki. Ez nem csekély összeg figyelembe véve azt, hogy 2013-ban az államháztartás hiánya elérte nyolcmilliárd dollárt. Erdogant tehát aligha nevezhetjük olcsó államfőnek. Más kérdés, hogy miniszterelnökként sem tagadta meg magától a luxust. A kormányfői hivatal „titkos pénzügyi alapból” is gazdálkodhatott. Ezt olyan beruházások, ügyek számára tartották fenn, melyek részleteit nem tárták a nyilvánosság elé. Senki sem tudja, hogy a pénzt mire használták fel.