Hölgykoszorú

Ideje, gondoltam, belekukkantani egyszer a közszolgálat fő adójába, az m1-be. Elvégre ezt kapja az ország többsége. Nem is politikába, az unalmas, valamilyen épkézláb szórakozásba. Hölgyműsor, hol a határ, kérdi a moderátor, hármójuktól. Patrícia, a Kékharisnya, nem a hiedelem szerinti tudálékos, sőt, csábos lábán ott a kacér kékharisnya, mellesleg színésznő. Nincs határ, mondja, csitriként járta a szórakozó helyeket, belekóstolt poharakba is. Júlia, a középső, muzsikál, és hegyekben barangol, a természettel küzd, szófukar, ő élvezi a szabadon száguldó szelet, töpreng. A gondolatai határtalanok, de nem féktelenek. Ágota lélekbúvár, sport pszichológus, serkenti a versenyző lányokat, lépjenek át minden határt, ne torpanjanak meg. Lehetne érdekes műsor, de nem az. Túlságosan szabályos, közszolgálati. Semmi meglepetés, sablon. Az ember elgondolkodik, csak a kereskedelmi lehet figyelemébresztő? Az m1 mindenben megtorpan a határoknál? Igaz, politikai féktelenségben gyakran nem. Ott agitál, mint az elődje.