Párizsi vasárnap

Úgy látszik nem jut el a kiáltás az égig. Egy francia képviselő hölgy, ráadásul a legismertebbek egyike, Madame Nathalie Kosciusko-Morizet, lengyel származású család, nem tudni, nagyon vallásos-e, de hogy következetesen konzervatív, annyi bizonyos. Tudható már abból is, hogy Nicolas Sarkozy közvetlen politikai környezetéhez tartozik, sőt, a hajdani államfőnek minisztere is volt. A mai napig is a jobboldali vezető pártcsaládon belül kitart a maradi szárny mellett. Nos, ez a hölgy a minap azzal keltett föltűnést, hogy a párizsi önkormányzat közgyűlésének tagjaként, sürgető fölhívást intézett a főváros szocialista főpolgármesteréhez. Arról faggatta, eszébe jutott-e, hogy kiterjessze „a vasárnapi nyitva tartás övezetét”.

Kevésbé nyakatekert hivatalos megfogalmazásban: nem buzdítaná-e a városvezetés a kereskedőket, nagy kiterjedésű áruház láncokat, hogy tárt karokkal fogadják azokat a vevőiket, akik az Úr megszentelt napján is a vásárlás „bűnös szándékával” térnének be. Konzervatív városanya kérdi ezt egy baloldali politikustól. És magyarázatként hozzáfűzi: nem gondol ő kényszerre, szabad országban mindenki szabadon dönti el, mi kedvez a vásárlóknak és önmagának. Aki kinyitni akar, tegye, aki nem, lehúzva tartja a redőnyt.

Úgy érezte azonban a Madame, hogy némi indokolás is elkel. Kifejtette: a vasárnapi nyitva tartás kedvező a vevőnek, aki az idejét úgy osztja be, ahogyan kedve tartja, kedvező a kereskedelemnek, amely jövedelmét gyarapíthatja, kedvező az eladóknak a plusz kereset miatt, és kedvező Párizs városának is, mert szaporítja adóbevételét. Nem szakadt le a mennybolt, a társadalom osztályai nem feszültek egymásnak, sőt a jobboldali párt sem szakadt ketté, mit is tegyen? Csak mellékes tényező, hogy a Párizst rendszerint fölkereső turisták is élveznék a színfoltot.

Milyen egyszerű ott, ahol a politikára szintén rátelepszik ugyan az ideológia, de makacs, önfejű és önjelölt diktátorok nem próbálják nagyobb erőszakkal befolyásolni a mindennapi életet. Törekedhetnek jámbor lélekkel másokat meggyőzni az ő igazukról, dramatizálás nélkül is. Így terjeszti ki áldó szárnyait a béke.