A különböző politikai oldalak más és más okból, de nem akarják megérteni, milyen céllal jöttek létre és hová tartanak. Érdekes helyzet alakult ki: mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldal bírálja az éledő mozgalmakat, egyik sem örül, hogy olyan jelenséggel találja magát szembe, amit többé nem hagyhat számításon kívül. A kormányoldal veszélyt szimatol, az ellenzék riválist lát a civilekben, nem kívánatos versenytársat, akit fanyalgással, olykor kioktatással fogad. A civilek azzal, hogy új politikai teret hoztak létre, versenyhelyzetet teremtettek a politikusok számára, önazonosságuk pontosabb meghatározására kényszerítik őket.
Láttuk, hogy az utóbbi években milyen sokan fordultak el viszolygással a politikától, váltak látszólag közönyössé a közügyekkel szemben, az emberek és a politika közötti szakadék miként lett egyre mélyebb. De most megjelent egy mozgalom, mely új hangon szólal meg, s éppen az apátiába süppedt és a politikában csalódott tömegek érzéseit és vágyait fejezi ki. Érdemi mondandót ígér mind a kormánypropagandával, mind pedig a szellemi munícióját vesztett ellenzékkel szemben, figyelmeztetve őket, hogy politikájukon változtassanak. A választóknak pedig azt üzeni, hogy fotelből nem lehet forradalmat csinálni. Aki változást akar, annak tennie is kell érte. Az MSZP fölényes újpesti győzelme részben a civileknek is köszönhető, akik fölrázták az eddig közömbös választókat, s ráébresztették, hol tart ma Magyarországon a demokrácia. A veszprémi választás előtt ennek komoly tanulságai vannak.
Úgy kezdődött, hogy váratlanul és látványosan színre lépett egy fiatal és öntudatos generáció, s olyan témát vetett fel, mely az egész társadalmat érdekli:ez pedig az internet. Az internet, mint életforma, mint a huszonegyedik század nélkülözhetetlen eszköze, mint a szabad közösségek és a szabad kommunikáció világa. Gulyás Balázs egyetlen elsöprő lendülettel megszervezte az internetadó elleni tüntetést, s a tízezrek utcára vonulása a robbanás erejével hatott. Egyszeriben kiderült, hogy az évek óta uralkodó apátia mégsem oltotta ki a társadalmi érzékenységet, az internet generáció szívében és zsigereiben elevenen él a szabadság szeretete. A politikai hatalomgyakorlással szembeni elégedetlenségüket olyan látványosan fejezték ki, ahogyan eddig egyetlen politikai pártnak sem sikerült. Az éggel szemező sok ezer mobiltelefon ragyogó látványa örökre megmarad kollektív emlékezetünkben. Az ötletet a világban másolják, a szabad vélemény nyilvánítás szimbólumává vált. Sajnálatos, hogy a tüntetés végén a Fidesz székháznál incidensek történtek, melyek okot adna rá, hogy a hatalom a vandalizmus bélyegét süsse rá az egyébként békés tüntetésre.
A viharos kezdést tüntetések szelídebb hullámai követték. A civilek most azért kapnak bírálatokat, mert nem elég szervezettek, s rosszul szónokolnak. Lehetséges. De a szemük nyitva és a szívük tiszta, s mellettük minden politikus öregnek látszik. S valóban az is. Egyszerre csak szembetalálja magát ama bizonyos fiatalemberrel, akiben egykori önmagára ismer, és keserűség tölti el, s talán most döbben rá, hogy valamit végzetesen elhibázott. S már késő jóvátenni. Legjobb lenne szép csendben lelépni a színről, de hová? Mihez is kezdhetne? Így azután visszavonuló helyett támadást fúj, igyekszik kicsinyíteni az új mozgalmak jelentőségét, a hibákat és a tapasztalatlanságot hangsúlyozza.
Ez azonban a civileket nem igazán érdekli, s ezt pimaszul közlik is velük. Keményen beszólnak annak, aki saját propagandájára akarja használni őket. Tiszteletlenek, olykor kellemetlenek, de nem alakoskodnak és nem hazudoznak. Ez a legfőbb erényük, ettől hitelesek. Éppen úgy elegük van a hatalmi játszmákból, mint az ellenzéki bénázásból, s az egész elmúlt huszonöt évből. S nem igaz, hogy nincs céljuk. Tudatosságra, érzékenységre, állampolgári öntudatra tanítanak. Önszerveződő és nyomásgyakorló csoportként működnek. Megtanulták és alkalmazzák a civil mozgalmak különböző formáit, tüntetnek, sztrájkolnak, utcai akciókat szerveznek, stb. S ami talán a legfontosabb: a politikai diskurzus és a nyilvánosság megkerülhetetlen részeseivé váltak, s mindezzel mély társadalmi és politikai változásokat indíthatnak el. Igaz, ezek sikere attól függ, képesek lesznek-e más mozgalmakkal, pl. a szakszervezetekkel összefogni, s folyamatosan értékelni és újraértékelni saját szerepüket. Talán sikerül, talán nem, de az biztos, hogy az idő, ez a tisztítótűz, nekik dolgozik.
Hajrá civilek, hajrá fiatalok!
