Közbevetve - Sherlock Holmes pipája

Feljegyzések szerint Babits Mihály szívesen olvasott detektívregényeket. Ha a műfaj olyan klasszikusainak műveit választotta, mint Conan Doyle, Maurice Leblanc vagy Chesterton, akkor vonzalma teljesen érthető. A pipáját szívogató Sherlock Holmes, vagy a csetlő-botló Brown atya méltán keltett rokonszenvet.

Az angolok múzeumot működtetnek, amelyben Sherlock Holmes relikviákat tesznek közszemlére. Jönnek is a látogatók, hiszen a nagy detektív valamiképp nemzeti intézményük lett.

Brown atya népszerűsége sem kopott meg, a páterről szóló regényes elbeszéléseit újra meg újra kiadják, hogy elhitesse velünk: a világban tapasztalható zűrzavar mögött rend és logika uralkodik.

Ez magyarázta a műfaj népszerűségét. A rendet és kiszámíthatóságot oly sokra becsülő polgárok elégedetten vehették tudomásul, hogy a bűn elnyeri büntetését, bár halványan, a tudatuk mélyén, a lázadó, a társadalmi konvenciók ellen fellépő bűnöző iránt is halvány rokonszenvet éreztek.

Nemrégiben nyílt meg Londonban a Sherlock Holmes emlékének szentelt kiállítás, amely a detektív állítólagos tárgyai mellett értékes könyvritkaságok, első kiadások is láthatóak.

Köztük is a Conan Doyle által nagyon tisztelt Edgar Allen Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című művének Amerikából kölcsönzött régesrégi példánya is.

A detektívregények aztán tömegcikké váltak. A világ eldurvult, s vele csökkent a műfaj vonzása.

Márai Sándor 1938-ban, a Pesti Hírlap április 3-i számába írt Műfajok halála című cikkében írt a jelenség okáról.: „Kiderült, hogy a világ sokkal gyanúsabb, mint minden, amit Conan Doyle kiagyalhat. Kiderült, hogy a világ telítve van valamilyen gigantikus ármány és cselszövés cselekményével. A világot sokkal mélyebben járják át a hatalmas bűnök, mint azt a derék, kissé nervózus Holmes pipájával, hegedűjével és morphinoltásával valaha is álmodta”.

Ezt már más írói eszközökkel lehet ábrázolni, ha ezeket az eszközöket egyáltalán az igazi írókhoz méltónak véljük.