A magabiztosság jegyében nyitotta meg Marine Le Pen a múlt hét végén Lyonban a Nemzeti Front tisztújító kongresszusát, annak ellenére, hogy a hírközlési elsőséget elcsente előle Nicolas Sarkozy.
Ő az eredeténél fogva de gaulle-i UMP elnökévé választatta meg magát, ez volt napokon át a francia sajtó fő témája, őnagyságát azonban ez korántsem zavarta.
„Ez a mi végső esélyünk” – mondta a szónoki emelvényről -, arra utalva, hogy ő már az Elysée-palotában látja magát, a nem egészen három év múlva esedékes államfői választás győzteseként.
Kétségtelen, - fejtegette tovább -, hogy ott lesz a második fordulóban, bárki lesz is az ellenfele, balról a szocialista Francois Hollande, vagy jobbközépről bárki más.
Arra utalt ezzel, hogy egyszer, 2002-ben már sikerült is bejutni a második körbe a Nemzeti Front jelöltjének, igaz, akkor még a papának, Jean-Marie Le Pennek, aki meglepetésre utasította maga mögé a szocialista kormámnyfőt, Lionel Jospint. Jacques Chirac a „döntőben” csak a baloldal szavazatainak köszönhetően nyert nagy fölénnyel Le Pennel szemben.
Érvrendszerében Marine arra hivatkozott, hogy szerinte „összeesküdött” jobbközép UMP és a Szocialista Párt, szétfoszlatták „francia modellt”, szétzilálták az országot azzal, hogy háborút robbantottak ki mindenki ellen.
A Le Pen lány azzal tette hangsúlyosabbá ezt a tételét, hogy kikiáltotta, „Sarkozy úr, Hollande úr, önök mindketten árulók”. A megállapításra az tette rá a nyomatékot, hogy az FN-nek ez a kongresszusa, mondhatni nemzetközi seregszemle volt.
Hét határon túli szélsőjobboldali párt, a németalföldi, az olasz, a belga, az osztrák, a cseh és a bolgár delegálta küldöttségét, de a legfontosabb az orosz volt, Vlagyimir Putyin személyes megbízottja.
„A mi Európánk – fejtette ki harsányan Madame Le Pen – az Atlanti-óceántól az Urálig terjed, és nem Washingtontól Brüsszelig.
És ebben korántsem vagyunk magányosak, a nemzetek új együttműködése alakul ki”. A külföldiek is ezt voltak hivatottak megerősíteni, az egyöntetű Amerika-ellenességet, az elszánt orosz barátságot, az idegengyűlöletet.
A legtöbb tapsot a külföldi meghívottak közül Andrej Isszajev, a moszkvai Duma, a törvényhozás alelnöke, az Egyesült Oroszország, a Putyin-párt vezető tagja kapta.
Különös módon, azzal kezdte üdvözletét, hogy „kedves elvtársak!”, és a kongresszusi küldöttek fölállva, vastapssal honorálták.
Isszajev harcos szavakkal ostorozta az Európai Unió ismeretlen „funkcijait”, „ezeket a tengerentúli bohóc lakájokat”, akik Ukrajnában alkotmányellenes államcsínyt szerveztek, kereskedelmi szankciókat szavaztattak meg Moszkva ellen.
Orosz részvétel a francia Nemzeti Front kongresszusán újdonság, most első ízben történt meg. A két tömörülés, az FN és az Egyesült Oroszország kapcsolata teljesen új keletű.
Az igazi szenzáció azonban nem ez volt. A kongresszus előtt néhány héttel maga Marine Le Pen jelentette be, hogy pártja anyagi nehézségeinek, pénztelenségének az enyhítésére, a moszkvai központú Cseh-Orosz Bank 9 millió euró kölcsönt adott a párizsi szélsőjobboldali pártnak.
Maga a bankközpont is érdekes, mert a pénzintézet eredetileg 1996-ban alakult Prágában, az akkori cseh kormány kezdeményezésére, de váratlanul Moszkvába költözött, ott is írták alá a kölcsönszerződést, és nem lehet tudni azt sem, honnan vannak az euró milliói.
„Mindenhonnan vetettek ki horgot felénk – nyilatkozta Marine Le Pen – Olaszországból, Ázsiából, orosz földről. Sürgős volt a pénz, a jövő tavaszra kiírt francia önkormányzati választások előtt. Valójában úgy 30 millióra volna szükségünk, mert pártként csak évi 5 millió szubvencióhoz jutunk. Nincsenek bútoraink, nincsenek ingatlanjaink, sürgősen kellett a kölcsön. És elsőként Moszkvából jelentkeztek, aláírtunk, elégedettek vagyunk. Ami viszont botrányos, hogy egyetlen francia bank sem bukkant föl, kénytelenek voltunk külföldhöz fordulni”.
Van-e a hitelnek politikai ára? – faggatták a pártelnököt. Nevetséges, felelte, a föltételezés botrányosan igazságtalan. Már régen „ráálltunk az orosz vonalra” – tette hozzá, és ha a pénz Amerikából jött volna, akkor is maradunk álláspontunkon.
Amin persze a megfigyelők kacagnak, mert kétségtelennek tartják, hogy a Kreml belegyezése nélkül nem jött volna létre a megállapodás.