A jazz beszivárog minden résen

Publikálás dátuma
2014.12.06. 06:46
A könyv sajtóbemutatóján muzsikusok is szép számmal megjelentek FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
A jazz története, Magyarország történelme is: a négynegyedek históriáján keresztül rekonstruálható mindaz a sok baj – tragédia – és öröm, amely hazánk lakóit az elmúlt száz évben érte. Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró a jazzről írt új könyvet, de a kötetét ne csak zenebarátok forgassák, áttételesen rólunk, mindnyájunkról is szól.

„De mivel a Kárpát-medence közepén született, ez önmagában kevés volt” – egy mondat Jávorszky Béla legújabb könyvéből A magyar jazz történetéből. Kulcsmondat? Az egyik fontos kijelentés mindenképpen – a magyar jazz története ugyanis egyben mindenképpen hasonlít a Bibliához: mindenre és mindennek az ellenkezőjére is találunk benne példát. Összetört sorsokra éppúgy, mint virágzó, kiteljesedett tehetségekre…

Álmosító pillanat a jazz tanszak felvételijén. Gonda János gépiesen int a következő jelentkező felé, majd fáradtan lehunyja a szemét. A zongorán váratlanul mintha Oscar Peterson játéka csendülne fel. Az álmosságot azonnal kitörölték a szeméből: a csontfehér billentyűket egy tizenéves monori fiú tanítja engedelmességre.

Pleszkán Frigyesnek hívták. E sorok írója – a legendás Postás növendékeként - akárhány muzsikussal beszélt, mindenki kizárólag szuperlatívuszokban nyilatkozott róla. Pleszkán nem ismert lehetetlent a kalapácsmechanika világában, mindent (és mindenkit) el és le tudott játszani. Első hallás után felidézte egy teljes nagylemez anyagát.

Szinte tinédzserként részt vett a Pori Jazzfesztiválon. A műfaj álló csillagaként nívós lemezek sorát jelentette meg. Aztán valami történt… külföldre költözött, elmerült a vendéglátóiparban, éjszakai bárokban muzsikált, nem úgy sikerült a muzsikusi karrierje, ahogy eltervezte. Míg élt, ígéret volt, mára legenda maradt. Brutálisan vetett véget az életének. Sorsszerű, hogy Jávorszky Béla könyve éppen a nevénél nyílt ki, amikor először kézbe vettem.

A magyar jazz története – bár vannak ilyenek is – egyáltalán nem töredékes, befejezetlen sorsok gyűjteménye. Számosan, akiknek a deszkák inkább itthon jelentettek reflektorfényes világot, ugyanolyan magas színvonalon játszanak, mint akármelyik élvonalbeli jazz pódium előadói a világban. Nincs miért szégyenkeznünk… Kis ország nagy muzsikája a miénk.

A magyar történelemfejlődés különös sajátosságai miatt azonban a magyar jazz sem lehetett pusztán az, ami: muzsika. Amikor az első tánczenekarok, szalon- és hobbizenészek, legfőképpen azonban cigány muzsikusok játszani kezdték a ragtime-os ütemeket, a nácik azonnal felkapták a fejüket. Megérezték, hogy a műfaj elnyomó rendszerüktől végletesen idegen.

A második világháború után a jazzt nem emelte piedesztálra a kommunista állam sem, sőt a – szükségszerűen és régóta megállíthatatlanul hanyatló – kapitalizmus jelképe lett. (Szép halála van szokták volt mondogatni a Kádár-korban.)

A jó muzsika, azonban olyan, mint a Coca Cola, beszivárog minden résen. Ha az Ain’t misbehavint ritkán is játszották, Fats Waller legendás dala – az akkordmenete nem egy esetben hangról hangra – visszhangzik jó pár magyar slágerben.

Végül aztán „tanítható lett”, Gonda János áldásos bábáskodása mellett 1965-ben megalakult a műfaj hazai bölcsője, a jazz tanszak - először a zeneművészeti szakközépiskolában, majd a főiskolán –, és megnyílt a progresszív jazz bölcsője, a megtűrt Dália Klub – ahol szinte mindenki fellépett, aki számított. A hatvanas években útkereső irányzatok születtek, és a műfaj köszöni szépen, azóta is remekül megvan. Számos más műfajjal, ötlettel és muzsikussal fuzionál és az egyik legtermékenyebb, legkreatívabb hazai zenei irányzat.

A jazz muzsikusok előszeretettel szerepelnek vendégként más, rokon műfajokban, a klasszikus zenétől a popdalokig. (Szakcsi Lakatos Bélát is először a tévéből ismerhettük meg.) A műfaj legfontosabb sajátossága a szabadság és a nyitottság. Vukán György is ezért választotta a klasszikus zene helyett. Az egyik legkorlátlanabb műfaj, és mindig az emberi kreativitás és a szabadság szimbóluma volt…

A hazai muzsikusoknak rangja lett
A informatika és a globalizáció korában a világ összeszűkült, és régebben elképzelhetetlen produktumok váltak egy kattintással elérhetővé, legyen az eszkimó népzene vagy bármi… Ma a műfajok egységesülésének a korát éljük, a folyamat sajnos az egyformaság felé terel minket. Az olyan könyvnek, mint A magyar jazz története éppen az a feladata, hogy tájékozódási pontokat jelöljön ki, bójákat helyezzen el, amelyek között könnyebben evickélünk el, jobban tájékozódunk – vélekedett lapunknak Jávorszky Béla.

Hol helyezkedik el, és milyen rangot képvisel a magyar jazz a világ muzsikájában? A magyarok elsősorban az úgynevezett „ethno vonal” képviselőjeként és cigány muzsikusok részvételével tudtak eddig különleges hangot hozzátenni a nemzetközi jazz világhoz – válaszolt kérdésünkre a szerző.

Egy hazai jazz muzsikus akkor tudott kiemelkedni és igazán sikeres életpályát felépíteni, ha két tulajdonsággal rendelkezett: virtuóz hangszeres tudással és teremtő, kreatív, zenei gondolkodással. Pleszkán Frigyes a csillagokat is lejátszotta az égről, de ma már zavarban lennénk, ha az igazi Pleszkán-stílusról kellene beszélnünk. Más zenész pedig hiába rendelkezik teremtő tehetséggel, ha mint előadó nem uralja tökéletesen hangszerét… A nemzetközi jazzéletben azok tudnak leginkább érvényesülni, akik mindkét adottsággal bírnak. Szerencsére számosan vannak ilyenek is – mesélte Jávorszky Béla.

Ez a búcsúlevél ért 14 milliót az államnak

Nagysándor József vezérőrnagy, aradi vértanú nemrég előkerült, nagybátyjához írt búcsúlevelét 14 millió forintért vette meg az állam a Központi Antikvárium péntek esti budapesti árverésén.

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb dokumentumleletére nyolcmillió forintos kikiáltási árról indult a licit, végül 14 millió forintért vásárolta meg a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, amely élt elővásárlási jogával.

A levél egy családi hagyatékból került elő. Annak érdekében, hogy a nemzeti kincsnek számító dokumentumot ne lehessen engedély nélkül kivinni az országból, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ védetté nyilvánítási eljárást indított az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Kultúráért Felelős Államtitkársága kezdeményezésére.

Nagysándor József honvéd tábornok nagybátyjához, Nagysándor Imre kalocsai érsek orvoshoz és családjához írt levelének érdekessége, hogy október 6-án, a kora hajnali órákban kelt, míg a vértanúk többsége már október 5-én megírta búcsúlevelét. Bálinger Béla, a Központi Antikvárium vezetője az MTI-nek korábban elmondta, hogy annak az esélye, hogy egy ilyen kordokumentum ennyi év után előkerüljön, szinte a nullával egyenlő, tudomása szerint hasonlóra az elmúlt évtizedekben nem is volt példa.

A Központi Antikvárium árverésén Radnóti Miklós és felesége, Gyarmati Fanni hagyatékából mintegy 30 könyv került kalapács alá, a költő saját kezű dedikációjával vagy a neki ajánlott sorokkal. A hagyaték összes darabja gazdára talált. A tételek közül a legmagasabb áron, 7 millió forintért kelt el az 1932-es Szegedi Kis Kalendárium, amely a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának 1929 és 1938 között megjelent kilenc évkönyvének az egyike, a költő feleségének írt ajánlásával. A kiadvány kikiáltási ára 400 ezer forint volt.

Nagy volt az érdeklődés a Meredek út című verseskötet első kiadása iránt, amely a költő ajánló soraival 3,4 millió forintért cserélt gazdát. Élénk licitemelkedés mellett 420 ezer forintnál ütötték le Török Sophie Sirató című kötetének számozott példányát, a címlapon "Radnóti Fifinek" szóló dedikációval.

Kikiáltási áron, 800 ezer forintért kelt el a Dózsa-féle parasztfelkelés korabeli beszámolója. A Nürnbergben, 1514-ben készített röplap címlapján Dózsa trónon ülve látható. Élénk licitharc mellett, kikiáltási árának több mint ötszöröséért, 26 millió forintért talált gazdára Bolyai Farkas nemeuklideszi geometriai rendszerének első kiadása, amely fiának, Bolyai Jánosnak világhírű munkáját, az Appendixet is tartalmazza. Nyomdai feljegyzések szerint a művet mindössze 500 példányban publikálták.

Művelődéstörténeti kincsnek számít Tersztyánszky Antal, Hont vármegyei követ emlékkönyve, az 1832-es, 1836-os pozsonyi reformgyűlés emléke. A kiadványban a 165 résztvevő bejegyzése található. Az aranyozott bőrtokkal ellátott írás kikiáltási ára 500 ezer forint volt, majd 600 ezer forintért cserélt tulajdonost.

Sokan érdeklődtek Széchenyi István Lovakrul című tanulmányának 1828-as, első kiadása iránt, amelyben a szerző a lótenyésztéssel és lóversenyekkel kapcsolatos gondolatait foglalja össze. A címlap elé beragasztott levélen Széchenyi német nyelvű ajánlása olvasható. A kiadvány leütött értéke jóval meghaladta 600 ezer forintos kikiáltási árát, és végül 3,2 millió forintért kelt el.

Szerző

Mi szóltunk!

A tömegközlekedési dolgozók szakszervezetei - a MÁV, a Volán, a BKV dolgozói - egységes demonstrációt szerveztek, amin több száz munkavállaló vett részt. Tiltakoztak az évtizedek óta járó szolgálati nyugdíj-korkedvezmény eltörlése ellen, hiszen valóban, ki akarna egy 65 éves, reszkető fejű, rozzant öreg által vezetett villamosra, buszra, vagy vonatra felszállni?! Ez a kedvezmény eddig lehetőséget biztosított a tisztes visszavonulásra, ha már nem felel meg a dolgozó az egyre szigorúbb egészségügyi feltételeknek. Lehetőséget a megélhető nyugdíjas évekre. Kompenzációt a feláldozott családi életért, a hatványozottan romló egészségért.

Petíciót adtak át a parlamentben. Ezt majdnem minden parlamenti pártfrakció megbízottjai át is vették. Egyet kivéve, amely még arra méltatta a küldöttséget, hogy valakit kiküldjenek a tüntetők képviselőihez. És most a nap találós kérdése: melyik pártról lehet szó? Gondolom, kitalálták, a kormánypártól. Egyszerűen nem veszik semmibe az embereket, a kéréseiket. Itt már tényleg csak erőszakkal lehet elérni náluk bármit is? Mert, ha így folytatják, előbb-utóbb, ne adja a sors, de ez lehet a vége! Ja, a szakszervezetek üzenete: ha nem jutnak velünk érdemi döntésre, kénytelenek leszünk az egyetlen lehetséges fegyverükhöz nyúlni, és kezdődnek a sztrájkok. Mi szóltunk!

Szerző
Témák
Szerintem