Egy anyagfüggő cikke

Azt hiszem, ilyen még nem volt. Mármint, hogy Facebook bejegyzésből egy nap alatt törvényjavaslat kerekedhetik. Persze, ha a MIÉP volt esze, a fideszes Kocsis Máté skribál véleményt, minden érthető. Tudniillik, hogy a gyerekek, a politikusok, meg az újságírók testét rendszeres drogteszteknek lehessen alávetni. Esetleg javasolhatnám még a tanárok, rendőrök, közmunkások, no meg a kereskedelemben dolgozók szűrését is. Különös tekintettel a drogériák alkalmazottaira, és mínusz a CBA. Persze nem nehéz átlátni a jövő Tarlósára szignált ötleten: elsősorban a hírlapíróké itt a célcsoport. A magam részéről elébe megyek az össznépi mintavételnek. Bevallom, régóta függő vagyok, de erről később.

Mert a Kocsis-féle aljasság nem több rettegés teli terelésnél, ami persze a megszokott nívótól nem tér el.

Hogy miről is kell eltéríteni a közbeszédet? Pár, csak az elmúlt napok terméséből - a teljesség terjedelmi lehetetlenségét figyelembe véve. Hogy Orbán szerint heti hat napi munkából meg lehet élni – nem, pedig ötből, ahogyan kéne.

Hogy Harrach bús képű szentbogáncs szerint a gyerekek csakis azért mennek reggeli nélkül iskolába, mert nem éhesek, és, hogy ez egy életforma. (Ó, hogy formálódna ilyenné az élete…!)

Hogy Rogán önkormányzata maffiózóknak, és/vagy barátoknak fincsizte át a belvárosi ingatlanokat. Hogy lakástáppal szórja a Pasa parkot, amitől az gyors növekedésnek indul. (Pláne, hogy a polihisztor Rogánné Cili a „Kettő plusz egy lábon kihordott agyhalál” című főzőműsorban, két csicseri cukilány társaságában épp most jelentette be: felgyújtotta a lakást, mert az égő olajat vízzel oltotta.)

Hogy Lázár birtokot, luxuslakást vett tízéves gyerekének. (Vajh’ miért lett sürgős, s ki lakik most benne, és mennyiért?) Hogy Giró-Szász megmilliárdosodott, és sógora volt hajlékát puszta véletlenből vette meg épp Lázár.

Hogy Kósa a csak Rolling Stones Egyenlítőn túli turnéi környékén keresi a magyarokat. Hogy a birkaügyi Fazekas miniszter hungarikummá nyilvánította a török sípot. (Tárogató lett a neve a történelem során, és Schmitt Pál szereti fújni.) Hogy ugyanő végleg betiltotta a balatoni halászatot.

Hogy ki tudja, mennyi milliárdért a csapvizet kezdik reklámozni, amit palackozni (???) is fognak. Hogy egy magára büszke egyetemen a retorikát Orbán 89-es beszédéből tanítják.

Hogy keresztényileg még a vasárnapi piacokat is bezáratnák – tán azzal a könnyítéssel, hogy a hét más napján megtarthatók. Hogy a keszthelyi giga-betlehemen röhög lassan mindenki, mert ott a háromkirályok egyike (Menyhért) maga Szent István talpig koronában. (Ma még. Nekem lenne tippem jövőre…)

És persze mindenekfelett arról, hogy mára a világegyetem (benne Oroszország!) Mr Bean-jévé küzdötte le magát a kormányfő. Ő meg mérgében folyton csak toppant a lábacskájával.

Ha Kocsis összes „drogüldözöttje”, az egymillió gyermek szülei, minden megalázott, kifosztott, a terelésből végképp nem kérő polgár december 16-ikán kilátogat az utcára, derék sokadalomra számíthatnak.

Ja, és a vallomás: kedves Máté, régóta függővé váltam. Rendszeresen dihidrogén-oxidot fogyasztok. Pontosan tudom, életveszélyes is lehet, megvonása pedig halált okozhat – és mégis. E cikkemet is ennek hatása alatt írtam. Mi lesz most velem?