Hogyan tovább, erdélyi magyarság?

Publikálás dátuma
2014.12.08. 06:40
2012 szeptemberében az utóbbi évek legnagyobb erdélyi magyar tüntetése Mikó-ügyben FORRÁS: RMDSZ.RO
Huszonöt évvel a rendszerváltás után összeomlani látszik az a kisebbségi érdekérvényesítési modell, ami a romániai magyarság képviseletét, az RMDSZ-t sikeressé és eredményessé tette. Egy korrupciósnak mondott, mondvacsinált ügy kapcsán teljes súlyával fogalmazódik meg a kérdés: hogyan tovább RMDSZ, hogyan tovább erdélyi magyarság?

A december 2-i romániai államfőválasztás második fordulójának meglepetés eredménye, Klaus Johannis nagyszebeni polgármester, a román Nemzeti Liberális Párt vezetőjének győzelme Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, pártelnökkel szemben, nemcsak a román politika vizeit zavarta fel.

Rövidesen precedens nélküli döntést hozott az RMDSZ is - arra hivatkozva, hogy megértette szavazói üzenetét, kilépett a Ponta vezette kormányból.

A romániai magyar szavazók túlnyomó többsége ugyanis Johannisra voksolt, amit az RMDSZ vezetés és elemzők egyaránt Ponta és a Szociáldemokrata Párt (PSD) elleni protest voksként értékeltek – és az is volt -, úgy értelmezték, hogy a magyar választók nem támogatják, hogy a magyar érdekképviselet ebben a kormányban részt vegyen – ez utóbbi azonban egyáltalán nem egyértelmű.

Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a második fordulóban, amely Romániában soha nem látott felfokozott hangulatban zajlott, a magyarok nagyobb arányban járultak az urnákhoz, mint az elsőben, amikor saját jelöltjük is volt Kelemen Hunor RMDSZ elnök személyében.

Nyilván, 25 év demokrácia után már az erdélyi magyarnak sem különlegesség, hogy magyar jelölt is versenybe szállhat, már sokkal inkább a „tétmeccsek” érdeklik, s voksát is arra adja, akinek van esélye is a győzelemre.

Betett a bíróság

Abban azonban, hogy az RMDSZ csupán két tartózkodás mellett egyhangú döntést hozott a kilépésről vélhetően, bár kimondatlanul, nagy szerepet játszott, hogy épp a dönteni hivatott Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülése előtt született meg a ploiesti táblabíróságon az az ítélet, amely a teljes erdélyi magyarságot ledöbbentette.

Markó Attila Forrás:www.markoattila.ro

Markó Attila Forrás:www.markoattila.ro

Erről ugyan nem beszéltek a politikusok, mert ugyebár az igazságszolgáltatás döntéseit nem illik megkérdőjelezni, de az ülést megelőző napon az egyik SZÁT-tag, Bíró Rozália nagyváradi szenátor még úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a többség kormányzáspárti.

Markó Attila képviselő (csupán névrokona Markó Béla volt RMDSZ-elnöknek) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium ügyében épp aznap született elmarasztaló jogerős ítélet sokéves huzavona után, ami tovább fokozta azt az érzést a magyar közösségben, hogy nem szabad, nem lehet „a románokkal” együttműködni.

Az ügyészt nem lehet beperelni

Bár az RMDSZ pontosan tudja, hogy a kormánynak semmi köze ehhez, hiszen a korrupcióellenes harcnak nevezett, időnként inkább valamiféle modernkori inkvizícióra vagy politikai boszorkányüldözésre emlékeztető eljárások eddig elsősorban a kormányzó PSD-t sújtották, de ezt már nem lehetett elfogadhatóan kommunikálni.

A magyar közösség szemében úgyis ezt a döntést „a román hatalom” hozta és „a román hatalom” minden bizonnyal most minden más magyar közösségi és egyházi ingatlan visszaállamosítására készül. Márpedig ki a hatalom megtestesítője a nép szemében? Nyilván a kormány.

A döntés miatt nem lehet sem a DNA, sem a bíróság, sem a bíró ellen pert indítani, a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon is a román állam ellen kell majd eljárást kezdeményezni. És fognak is, az Erdélyi Református Egyház jelezte, Strasbourghoz fordul.

Budapesten kel a nap

Az erdélyi magyarság túlnyomó többsége mindig is kormányzáspárti volt, minden felmérés ezt igazolta, mert tudatában volt annak, hogy más eszköze és forrása az érdekérvényesítésre egyszerűen nincs.

A közösség kétharmada a Székelyföldön kívül él, román többségű környezetben, nyilván ez a kétharmad a román-magyar együttműködés kérdésében is sokkal inkább együttműködés párti.

Volt, van azonban egy kisebbség, amelynek „Budapesten kel fel a nap”, amely az együttműködést kollaborációnak, a kormányzati szerepvállalást a húsosfazék körüli tolongásnak nevezi, az RMDSZ politizálását megalkuvásnak, elért eredményeit pedig relativizálja.

Számukra két pártot is létrehozott már a Fidesz, a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Pártot és Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártját. Ezek az erők sohasem támogatták a kormányzati szerepvállalást, azt meg főképp nem, hogy a koalíciókötések ideológia mentesek legyenek.

Ám ha az RMDSZ belefut abba, hogy maga néppárti lévén csak jobboldali román politikai erővel működik együtt, akkor beszűkíti saját mozgásterét, csökkenti saját politikai értékét és súlyát.

Éppen ezért mindeddig soha nem ideológiai kritériumok mentén kötött koalíciót és soha nem lépett ki egyetlen kormányból sem. Ezzel a döntéssel most az RMDSZ csapdába került, önmaga által állított, mások által élesített csapdába.

Huszonöt évvel ezelőtt, a forradalmi napokban létrejövő RMDSZ amellett döntött, hogy a békés, parlamenti, a többséggel való együttműködésre alapuló kisebbségi érdekérvényesítési modellt választja.

És most egyszerűen nincsen más – sem elképzelés, sem eszköz. Él ugyan valamilyen szinten az a hamis képzet, hogy majd az „anyaország”, Budapest, a nemzeti kormány, a nemzet miniszterelnöke segít, hogy majd nemzetközi nyomással megoldódnak a gondok-bajok, de ezt csak a nagyon naivak hiszik, még talán azok sem, akik hirdetik.

Az RMDSZ teljesen védtelenné és eszköztelenné vált e kilépéssel, saját halálát sietteti, a közösség elszigetelődését segíti és a sérelmi politizálást tolja előtérbe.

A népességfogyásnak és a politikai passzivitásnak köszönhetően amúgy is rosszul állt az RMDSZ szénája. A Budapestről szított megosztottság és a román politikai életben való szerepvállalás fölöslegességének sugallata, az elért eredmények lekicsinylése nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy választásról-választásra csökken a magyar részvétel.

A „Tőkés-pártiak” alakulataik lenullázódása után sem fognak az RMDSZ-re szavazni, hiszen a 2002 óta tartó, az Erdélyben is fogható magyarországi köz- és jobboldali televíziók által megsegített propaganda annál már mélyebbre ért.

Legutóbb, a 2012-es parlamenti választáson alig 5,1 százalékot ért el az RMDSZ, s bár 2016-ban vélhetően már nem is indulnak a Fidesz zsebpártok, a léc egyre jobban rezeg.

Ebbe viszont most már Bukarest is intenzíven besegít azzal, hogy azt a benyomást erősíti a magyarságban, hogy teljesen fölösleges az együttműködés.

Szerző
Frissítve: 2014.12.07. 21:45

Bértárgyalások behúzott fékkel

Publikálás dátuma
2014.12.08. 06:21
Sokan kevesebbért dolgoznak, mint a létminimum FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Soha még ilyen későn nem kezdődtek meg a bértárgyalások, illetve a 2015-ös jövedelemről szóló egyeztetések. Ráadásul példátlan módon előbb fogadta el a parlament az adótörvényeket, s csak az után hívta össze a kormány az érdekvédelmi és szakmai szervezeteket, ezzel alaposan leszűkítve mozgásterüket. Információink szerint holnap újabb tárgyalási forduló következik.

Példátlan, hogy ilyen későn kezdődjenek a bértárgyalások, ráadásul úgy, hogy már túl vagyunk az adótörvények elfogadásán - fakadt ki a Népszavának Pataki Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) elnöke. A pénteki tárgyalások után kedden folytatódhatnak az egyeztetések a gazdasági tárcánál a 2015-ös bér-, illetve jövedelem emelésről, de akár eredménytelenül is véget érhetnek, ha nem sikerül a munkavállalók és a munkaadók képviselőinek megegyezniük.

Pataki szerint a legnagyobb gondot változatlanul az egykulcsos szja be-, illetve az adójóváírás kivezetése okozza. Mindkettő az alacsony jövedelműeket hozta még hátrányosabb helyzetbe. A szakszervezetek szándékai szerint a hosszabb távú megegyezésnek része lett volna az adórendszer áttekintése a munkáltatókat terhelő adók és járulékterhek figyelembevételével. Erre az idén, először az utóbbi negyedszázadban, nem adott lehetőséget a kormány, hiszen az adótörvényekkel már korlátozta a munkaadók és munkavállalók mozgásterét, miközben "elegánsan" félreállt, hogy majd akkor száll be újra, ha a felek egyezségre jutottak.

Minimálbérek a régióban, euróban

Románia 140

Bulgária 190

Litvánia 290

Csehország 310

Lettország 320

Lettország 320

Magyarország 344

Szlovákia 350

Észtország 355

Forrás:Népszava gyűjtés

Pataki a pénteki egyeztetés után lapunknak megjegyezte, a megbeszélésen a kormányoldal képviselőjétől azt várták, hogy valamilyen ésszerű javaslattal áll elő, hogy a munkáltatók gondjain enyhítsen. Mindössze arra futotta, hogy a munkaerő-piaci alapból esetleg el lehetne különíteni valamennyit pályázatokra. Egy szakértő azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavaly 11 ágazatra meghirdetett 10 milliárd forintos bértámogatási keretből alig több mint 1 milliárdra pályáztak a cégek az előírások bonyolultsága és egyéb okok miatt. Valószínűleg egy ehhez hasonló akció most sem hozna megoldást.

A bértárgyalásokon három tételről esett szó: a minimálbérről, a garantált bérminimumról és az átlagkereset ajánlásról - mondta Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára a Népszavának megjegyezte, a két előbbiben talán a legérintettebb az a kereskedelmi ágazat, amelyet a kormány most éppen kivéreztet. A szakember hozzátette, a kereskedelemben 530 ezren dolgoznak, s 380 ezer az alkalmazott. Az utóbbiak csaknem harmada, több mint százezer ember a minimálbérért, 66 483 forintért dolgozik. A közszférában ugyancsak legalább 150-200 ezren visznek haza minimálbért. Az egy személyre számított létminimum a KSH szerint nagyjából 87 ezer forint. A munkáltatók egyetértenek a munkavállalókkal abban, hogy közelíteni kellene a minimálbéreket a létminimumhoz, de jószerivel gúzsba kötve táncolnak az adótörvények és a sorjázó büntető adók miatt, hívják bár másként azokat.

Dávid Ferenc úgy vélte, a bér függő változó, s alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ. A GDP jövőre a kormány szerint 2,5 százalékkal bővül, miközben az államadósság 80 százalék körüli. Évi 10-12 százalék körüli nettó bérfejlesztésre lenne szükség három éven át ahhoz, hogy a minimálbér beérje a létminimumot. Ezt a magyar gazdaság képtelen kitermelni. A szövetség főtitkára 2015-ben már 3,5-4 százalékos átlagbér-növekedést is örömmel üdvözölne. A költségvetésben 3,4 százalékos keresetnövekedéssel számol a kormány. Az inflációs előrejelzéseket beszámítva ez majdhogynem stagnálást jelent.

A VOSZ álláspontja szerint egy infláció követő minimálbér és garantált bérminimum-emelés elfogadható lehet - említette lapunknak Dávid Ferenc. A kormányzat jövőre 1,8 százalékos, míg a jegybank 2,5 százalékos inflációra számít. Hogy efölötti emelésre is nyílik-e majd reális lehetőség, az az országgyűlés előtt fekvő gazdasággal kapcsolatos törvényjavaslatok elfogadásától is függ: mi lesz a kötelező vasárnapi zárva tartással, a két évig veszteséges vállalatok tevékenységének felfüggesztésével, ami a bedöntésükkel egyenlő. A képletet tovább bonyolítja, hogy éppen az adótörvények és az országgyűlés előtt fekvő újabb ágazati terhek miatt a szakértők már a 3 százalék körüli inflációt sem zárják ki.

Pataki Péter a gazdasági minisztériumban Czomba Sándor, a gazdasági tárca illetékes államtitkára és a munkáltatók, munkavállalók bértárgyalását követően úgy látja, az álláspontok egyelőre nagyon messze vannak egymástól. A munkavállalók képviselői szeretnék, hogy egy négy éves ciklusban a minimálbérek elérjék a létminimum szintjét, ezért sem elfogadható a munkáltatók ajánlata az inflációkövető emelésről, hiszen az egyhelyben toporgást jelentene. A szakszervezetek ragaszkodnak a reáljövedelmek növekedéséhez is. Bár a munkavállalók nagyjából megállapodtak abban a béremelési mértékben, amit még el tudnak fogadni, de ezt tárgyalástaktikai okokból Pataki Péter nem osztotta meg lapunkkal, annyit árult el, csak az infláció fölötti emelés jöhet szóba.

Megtartanák a korkedvezményt
A korkedvezményes nyugdíjak is szóba kerültek a tárgyalásokon. Pataky Péter elmondta, a szakszervezetek kezdeményezték, hogy a kormány hosszabbítsa meg a mostani rendszert még egy évvel és kezdjenek tárgyalni egy új rendszerről. Ebben a kérdésben a vita nem a munkáltatókkal van - mondta. Hozzátette: a civilizált világban sehol nem fordul elő, hogy ne legyen korábbi nyugdíjazás az egészséget fokozottabban igénybe vevő munkakörökben.

Szerző

Bértárgyalások behúzott fékkel

Publikálás dátuma
2014.12.08. 06:21
Sokan kevesebbért dolgoznak, mint a létminimum FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Soha még ilyen későn nem kezdődtek meg a bértárgyalások, illetve a 2015-ös jövedelemről szóló egyeztetések. Ráadásul példátlan módon előbb fogadta el a parlament az adótörvényeket, s csak az után hívta össze a kormány az érdekvédelmi és szakmai szervezeteket, ezzel alaposan leszűkítve mozgásterüket. Információink szerint holnap újabb tárgyalási forduló következik.

Példátlan, hogy ilyen későn kezdődjenek a bértárgyalások, ráadásul úgy, hogy már túl vagyunk az adótörvények elfogadásán - fakadt ki a Népszavának Pataki Péter, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) elnöke. A pénteki tárgyalások után kedden folytatódhatnak az egyeztetések a gazdasági tárcánál a 2015-ös bér-, illetve jövedelem emelésről, de akár eredménytelenül is véget érhetnek, ha nem sikerül a munkavállalók és a munkaadók képviselőinek megegyezniük.

Pataki szerint a legnagyobb gondot változatlanul az egykulcsos szja be-, illetve az adójóváírás kivezetése okozza. Mindkettő az alacsony jövedelműeket hozta még hátrányosabb helyzetbe. A szakszervezetek szándékai szerint a hosszabb távú megegyezésnek része lett volna az adórendszer áttekintése a munkáltatókat terhelő adók és járulékterhek figyelembevételével. Erre az idén, először az utóbbi negyedszázadban, nem adott lehetőséget a kormány, hiszen az adótörvényekkel már korlátozta a munkaadók és munkavállalók mozgásterét, miközben "elegánsan" félreállt, hogy majd akkor száll be újra, ha a felek egyezségre jutottak.

Minimálbérek a régióban, euróban

Románia 140

Bulgária 190

Litvánia 290

Csehország 310

Lettország 320

Lettország 320

Magyarország 344

Szlovákia 350

Észtország 355

Forrás:Népszava gyűjtés

Pataki a pénteki egyeztetés után lapunknak megjegyezte, a megbeszélésen a kormányoldal képviselőjétől azt várták, hogy valamilyen ésszerű javaslattal áll elő, hogy a munkáltatók gondjain enyhítsen. Mindössze arra futotta, hogy a munkaerő-piaci alapból esetleg el lehetne különíteni valamennyit pályázatokra. Egy szakértő azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavaly 11 ágazatra meghirdetett 10 milliárd forintos bértámogatási keretből alig több mint 1 milliárdra pályáztak a cégek az előírások bonyolultsága és egyéb okok miatt. Valószínűleg egy ehhez hasonló akció most sem hozna megoldást.

A bértárgyalásokon három tételről esett szó: a minimálbérről, a garantált bérminimumról és az átlagkereset ajánlásról - mondta Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára a Népszavának megjegyezte, a két előbbiben talán a legérintettebb az a kereskedelmi ágazat, amelyet a kormány most éppen kivéreztet. A szakember hozzátette, a kereskedelemben 530 ezren dolgoznak, s 380 ezer az alkalmazott. Az utóbbiak csaknem harmada, több mint százezer ember a minimálbérért, 66 483 forintért dolgozik. A közszférában ugyancsak legalább 150-200 ezren visznek haza minimálbért. Az egy személyre számított létminimum a KSH szerint nagyjából 87 ezer forint. A munkáltatók egyetértenek a munkavállalókkal abban, hogy közelíteni kellene a minimálbéreket a létminimumhoz, de jószerivel gúzsba kötve táncolnak az adótörvények és a sorjázó büntető adók miatt, hívják bár másként azokat.

Dávid Ferenc úgy vélte, a bér függő változó, s alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ. A GDP jövőre a kormány szerint 2,5 százalékkal bővül, miközben az államadósság 80 százalék körüli. Évi 10-12 százalék körüli nettó bérfejlesztésre lenne szükség három éven át ahhoz, hogy a minimálbér beérje a létminimumot. Ezt a magyar gazdaság képtelen kitermelni. A szövetség főtitkára 2015-ben már 3,5-4 százalékos átlagbér-növekedést is örömmel üdvözölne. A költségvetésben 3,4 százalékos keresetnövekedéssel számol a kormány. Az inflációs előrejelzéseket beszámítva ez majdhogynem stagnálást jelent.

A VOSZ álláspontja szerint egy infláció követő minimálbér és garantált bérminimum-emelés elfogadható lehet - említette lapunknak Dávid Ferenc. A kormányzat jövőre 1,8 százalékos, míg a jegybank 2,5 százalékos inflációra számít. Hogy efölötti emelésre is nyílik-e majd reális lehetőség, az az országgyűlés előtt fekvő gazdasággal kapcsolatos törvényjavaslatok elfogadásától is függ: mi lesz a kötelező vasárnapi zárva tartással, a két évig veszteséges vállalatok tevékenységének felfüggesztésével, ami a bedöntésükkel egyenlő. A képletet tovább bonyolítja, hogy éppen az adótörvények és az országgyűlés előtt fekvő újabb ágazati terhek miatt a szakértők már a 3 százalék körüli inflációt sem zárják ki.

Pataki Péter a gazdasági minisztériumban Czomba Sándor, a gazdasági tárca illetékes államtitkára és a munkáltatók, munkavállalók bértárgyalását követően úgy látja, az álláspontok egyelőre nagyon messze vannak egymástól. A munkavállalók képviselői szeretnék, hogy egy négy éves ciklusban a minimálbérek elérjék a létminimum szintjét, ezért sem elfogadható a munkáltatók ajánlata az inflációkövető emelésről, hiszen az egyhelyben toporgást jelentene. A szakszervezetek ragaszkodnak a reáljövedelmek növekedéséhez is. Bár a munkavállalók nagyjából megállapodtak abban a béremelési mértékben, amit még el tudnak fogadni, de ezt tárgyalástaktikai okokból Pataki Péter nem osztotta meg lapunkkal, annyit árult el, csak az infláció fölötti emelés jöhet szóba.

Megtartanák a korkedvezményt
A korkedvezményes nyugdíjak is szóba kerültek a tárgyalásokon. Pataky Péter elmondta, a szakszervezetek kezdeményezték, hogy a kormány hosszabbítsa meg a mostani rendszert még egy évvel és kezdjenek tárgyalni egy új rendszerről. Ebben a kérdésben a vita nem a munkáltatókkal van - mondta. Hozzátette: a civilizált világban sehol nem fordul elő, hogy ne legyen korábbi nyugdíjazás az egészséget fokozottabban igénybe vevő munkakörökben.

Szerző