Gál Mária;

RMDSZ;Markó Béla;Kelemen Hunor;Nemzeti Liberális Párt;Klaus Johannis;romániai államfőválasztás;

2014-12-08 06:40:00

Hogyan tovább, erdélyi magyarság?

Huszonöt évvel a rendszerváltás után összeomlani látszik az a kisebbségi érdekérvényesítési modell, ami a romániai magyarság képviseletét, az RMDSZ-t sikeressé és eredményessé tette. Egy korrupciósnak mondott, mondvacsinált ügy kapcsán teljes súlyával fogalmazódik meg a kérdés: hogyan tovább RMDSZ, hogyan tovább erdélyi magyarság?

A december 2-i romániai államfőválasztás második fordulójának meglepetés eredménye, Klaus Johannis nagyszebeni polgármester, a román Nemzeti Liberális Párt vezetőjének győzelme Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök, pártelnökkel szemben, nemcsak a román politika vizeit zavarta fel.

Rövidesen precedens nélküli döntést hozott az RMDSZ is - arra hivatkozva, hogy megértette szavazói üzenetét, kilépett a Ponta vezette kormányból.

A romániai magyar szavazók túlnyomó többsége ugyanis Johannisra voksolt, amit az RMDSZ vezetés és elemzők egyaránt Ponta és a Szociáldemokrata Párt (PSD) elleni protest voksként értékeltek – és az is volt -, úgy értelmezték, hogy a magyar választók nem támogatják, hogy a magyar érdekképviselet ebben a kormányban részt vegyen – ez utóbbi azonban egyáltalán nem egyértelmű.

Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a második fordulóban, amely Romániában soha nem látott felfokozott hangulatban zajlott, a magyarok nagyobb arányban járultak az urnákhoz, mint az elsőben, amikor saját jelöltjük is volt Kelemen Hunor RMDSZ elnök személyében.

Nyilván, 25 év demokrácia után már az erdélyi magyarnak sem különlegesség, hogy magyar jelölt is versenybe szállhat, már sokkal inkább a „tétmeccsek” érdeklik, s voksát is arra adja, akinek van esélye is a győzelemre.

Betett a bíróság

Abban azonban, hogy az RMDSZ csupán két tartózkodás mellett egyhangú döntést hozott a kilépésről vélhetően, bár kimondatlanul, nagy szerepet játszott, hogy épp a dönteni hivatott Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ülése előtt született meg a ploiesti táblabíróságon az az ítélet, amely a teljes erdélyi magyarságot ledöbbentette.

Erről ugyan nem beszéltek a politikusok, mert ugyebár az igazságszolgáltatás döntéseit nem illik megkérdőjelezni, de az ülést megelőző napon az egyik SZÁT-tag, Bíró Rozália nagyváradi szenátor még úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a többség kormányzáspárti.

Markó Attila képviselő (csupán névrokona Markó Béla volt RMDSZ-elnöknek) és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium ügyében épp aznap született elmarasztaló jogerős ítélet sokéves huzavona után, ami tovább fokozta azt az érzést a magyar közösségben, hogy nem szabad, nem lehet „a románokkal” együttműködni.

Az ügyészt nem lehet beperelni

Bár az RMDSZ pontosan tudja, hogy a kormánynak semmi köze ehhez, hiszen a korrupcióellenes harcnak nevezett, időnként inkább valamiféle modernkori inkvizícióra vagy politikai boszorkányüldözésre emlékeztető eljárások eddig elsősorban a kormányzó PSD-t sújtották, de ezt már nem lehetett elfogadhatóan kommunikálni.

A magyar közösség szemében úgyis ezt a döntést „a román hatalom” hozta és „a román hatalom” minden bizonnyal most minden más magyar közösségi és egyházi ingatlan visszaállamosítására készül. Márpedig ki a hatalom megtestesítője a nép szemében? Nyilván a kormány.

A döntés miatt nem lehet sem a DNA, sem a bíróság, sem a bíró ellen pert indítani, a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon is a román állam ellen kell majd eljárást kezdeményezni. És fognak is, az Erdélyi Református Egyház jelezte, Strasbourghoz fordul.

Budapesten kel a nap

Az erdélyi magyarság túlnyomó többsége mindig is kormányzáspárti volt, minden felmérés ezt igazolta, mert tudatában volt annak, hogy más eszköze és forrása az érdekérvényesítésre egyszerűen nincs.

A közösség kétharmada a Székelyföldön kívül él, román többségű környezetben, nyilván ez a kétharmad a román-magyar együttműködés kérdésében is sokkal inkább együttműködés párti.

Volt, van azonban egy kisebbség, amelynek „Budapesten kel fel a nap”, amely az együttműködést kollaborációnak, a kormányzati szerepvállalást a húsosfazék körüli tolongásnak nevezi, az RMDSZ politizálását megalkuvásnak, elért eredményeit pedig relativizálja.

Számukra két pártot is létrehozott már a Fidesz, a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Pártot és Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártját. Ezek az erők sohasem támogatták a kormányzati szerepvállalást, azt meg főképp nem, hogy a koalíciókötések ideológia mentesek legyenek.

Ám ha az RMDSZ belefut abba, hogy maga néppárti lévén csak jobboldali román politikai erővel működik együtt, akkor beszűkíti saját mozgásterét, csökkenti saját politikai értékét és súlyát.

Éppen ezért mindeddig soha nem ideológiai kritériumok mentén kötött koalíciót és soha nem lépett ki egyetlen kormányból sem. Ezzel a döntéssel most az RMDSZ csapdába került, önmaga által állított, mások által élesített csapdába.

Huszonöt évvel ezelőtt, a forradalmi napokban létrejövő RMDSZ amellett döntött, hogy a békés, parlamenti, a többséggel való együttműködésre alapuló kisebbségi érdekérvényesítési modellt választja.

És most egyszerűen nincsen más – sem elképzelés, sem eszköz. Él ugyan valamilyen szinten az a hamis képzet, hogy majd az „anyaország”, Budapest, a nemzeti kormány, a nemzet miniszterelnöke segít, hogy majd nemzetközi nyomással megoldódnak a gondok-bajok, de ezt csak a nagyon naivak hiszik, még talán azok sem, akik hirdetik.

Az RMDSZ teljesen védtelenné és eszköztelenné vált e kilépéssel, saját halálát sietteti, a közösség elszigetelődését segíti és a sérelmi politizálást tolja előtérbe.

A népességfogyásnak és a politikai passzivitásnak köszönhetően amúgy is rosszul állt az RMDSZ szénája. A Budapestről szított megosztottság és a román politikai életben való szerepvállalás fölöslegességének sugallata, az elért eredmények lekicsinylése nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy választásról-választásra csökken a magyar részvétel.

A „Tőkés-pártiak” alakulataik lenullázódása után sem fognak az RMDSZ-re szavazni, hiszen a 2002 óta tartó, az Erdélyben is fogható magyarországi köz- és jobboldali televíziók által megsegített propaganda annál már mélyebbre ért.

Legutóbb, a 2012-es parlamenti választáson alig 5,1 százalékot ért el az RMDSZ, s bár 2016-ban vélhetően már nem is indulnak a Fidesz zsebpártok, a léc egyre jobban rezeg.

Ebbe viszont most már Bukarest is intenzíven besegít azzal, hogy azt a benyomást erősíti a magyarságban, hogy teljesen fölösleges az együttműködés.