Latinovits Zoltán 1966-ban írta a levelet Gyulán Ruttkai Évának, aki Szegeden próbálta Az ember tragédiáját. A színész mindig kendőzetlen őszinteséggel kimondta érzéseit, ahogy a levélben is olvasható: szerelemről, szexről, féltékenységről. Rettegett attól, hogy elveszíti szerelmét. Kapcsolatuk 1960-ban, Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci bemutatóján kezdődött. Ruttkai férjes asszony volt, Gábor Miklós színész, a levélbeli „G. úr” felesége. Latinovits a levél írásakor mérhetetlenül féltékeny volt, mert a darabban Ruttkai és volt férje partnerek voltak. Pedig addigra Éva már két éve vele élt - írja a Bors.
Szerelmüknek 1976. június 4-én lett vége, amikor a színészt Balatonszemesen elütötte a vonat. Azóta sem tisztázott, hogy öngyilkos lett vagy baleset történt. Ruttkai Éva mindennap gyertyát gyújtott az emlékére. A lakásban volt egy óra, ami mindig fél hetet mutatott: így őrizte megismerkedésük pillanatát.
„Gyönyörűm, kis szívem, boldogságom, végre megkaptam azt a leveledet, amire vártam, – persze jobb lett volna mindent előbb, józan őszinte komolysággal megbeszélni. Mert természetellenes és lehetetlen helyzetemben ez a józan komolyság szükséges. Most már mindegy" - írja a levélben Latinovits.
"Boldoggá tettél megint az egyszer, bár sokat gyötröm magam az elátkozott város miatt. (Szeged.) Nyilván ez is jó valamire. Remélem, legalább Neked jó lesz valamire, nekem borzalmas, mind Gyula, mind Szeged. De Te mindig „csinn”-be viszed a labdát, ha szabad most már footballkifejezéssel élnem. Csak azt kell megértened, hogy én hiszek a te becsületedben, tisztaságodban – viszont féltékenységek becstelenségében is hiszek. Tehát G. úr ízléstelen becstelensége undorít el, aki Szegeden mindig eljátssza a martyr szerelmes családfôt. Ez sajnos idegesítôen hamis és raffinált – következésképp becstelen; mint a színjátszása; mint az élete. Hát ezért voltak a lófaszok. (....) Drága mindenem, kimondhatatlanul várlak és szeretlek. Kívánlak, vágylak. Kérlek ne mutogasd sokat rossz fürdôruháidban a melledet! Mert egyszer tényleg én öllek meg!"
Frenreisz Károly zenész, Latinovits Zoltán öccse lapunktól értesült az aukcióról. Szerinte Latinovits intim részleteket tartalmazó gondolatainak nem árverésen van a helyük.
– Zoli bátyám legtöbb levele a családunk birtokában van, ezt még sosem láttam. Nem tudom, hogyan került egy árverésre. Úgy gondolom, egy személyes hangvételű levél nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenképpen elmegyek az aukcióra, hogy megtudjam, kinek a birtokában van a levél. A bátyám fantasztikus ember volt, szenvedélyes, érzelmileg csapongó, aki mindig szeretetre és elismerésre vágyott. Ez átjárta az egész életét és olvasható a sorai között is – nyilatkozta a Borsnak a zenész.
