Nagy bajba kerülhet Görögország

Publikálás dátuma
2014.12.11. 06:36
Szamarasz kormányfő kemény fába vágta a fejszéjét FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARL COURT
Sztavrosz Dimasz a görög kormánykoalíció, és ezzel együtt az Európai Unió egyedüli reménye. A volt uniós biztost jelölte államfőnek Antonisz Szamarasz miniszterelnök. Ha Dimasz elbukna a jövő héten kezdődő elnökválasztási procedúrában, annak az Európai Unió is meginná a levét.

Hogy a biztató idei gazdasági adatok ellenére mennyire vékony jégen táncol a görög gazdaság, a tőzsdén 1987 óta nem tapasztalt, majdnem 13 százalékos zuhanás is megmutatta.Miután ugyanis Szamarasz bejelentette: előrehozzák decemberre a februárra tervezett elnökválasztási procedúrát, a befektetők lelki szemeikkel már látták a kormány bukását, illetve a hitelmegállapodást, s a trojka költségcsökkentésre vonatkozó feltételeit elutasító Sziriza győzelmét a következő parlamenti választáson.

Sztavrosz Dimasszal igazi nagyágyút jelölt államfőnek a koalíció. A 73 éves politikus már több tárcát is irányított hazájában, s az Európai Bizottságnál környezetvédelmi biztosként is szolgált. A jogász végzettségű Dimasz a Világbanknál is dolgozott. Legutóbb, 2012-ben külügyminiszter volt Lukasz Papadimosz ideiglenes kormányában. Szamarasz azért döntött az elnökválasztási procedúra előre hozatala mellett, mert hétfőn, az euróövezet pénzügyminiszterei úgy döntöttek, két hónappal meghosszabbítják a hitelprogram hatályát.

A voksolás több szakaszban zajlik. Az első forduló során 200 szavazatra, a képviselők kétharmadának voksára van szükség.Ha szükséges, öt nappal később megismétlik a procedúrát. Ha az elnökjelölt ekkor sem kap kellő többséget, harmadik szavazási kört rendeznek, újabb öt nappal később. Ekkor azonban már elegendő a képviselők háromötödének támogatása. Ha ez is eredménytelen marad, tíz napon belül fel kell oszlatni a parlamentet, s új választást kell kiírni.

Az új kormány megalakítása után kezdődhet meg a voksolás újabb szakasza. Ekkor azonban az első fordulóban elegendő 180 voks, s ha nem sikerül összeszedni ennyi támogatói szavazatot, öt nappal később már 151 fős abszolút többség is elég. Ha azonban ez is eredménytelen marad, öt nappal később két jelölt pályázhat, s azt választják meg elnöknek, aki a több voksot kapja.Szamarasz azt reméli, hogy nem lesz szükség új választás kiírására. De nagyon rezeghet a léc.

Az Új Demokrácia és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) alkotta koalíciónak ugyanis csak 155 fős többsége van a parlamentben, tehát még 25 szavazatot kellene összeszednie. A legerősebb ellenzéki párt, a baloldali radikális Sziriza és a jobboldali Független Görögök megállapodtak abban, hogy bárkit is jelöl a koalíció államfőnek, nem támogatják az illetőt, mert ők előrehozott választást akarnak.

Több ellenzéki politikus jelezte tegnap: nagyra becsülik Dimasz személyét, de ez nem változtat eredeti álláspontjukon. Állítólag 24 nem a kormánypártok padsoraiban ülő képviselő meggyőzhető, a többiek azonban mereven ellenállnak a kormánynak. Így, ha igazak a hírek, Szamaraszéknak egy „ellenálló” képviselőt kell meggyőzniük. Holger Schmiedig, a londoni székhelyű Berenberg Bank közgazdásza a Bloombergnek elmondta, a miniszterelnök nagyon veszélyes játékba kezdett.

Ha megbukna a kormány, az nemcsak a görög tőzsdét és gazdaságot viselné meg, az euróövezetre is negatív hatást gyakorolna. Felmérések szerint az új választáson a Sziriza 27 százalékot szerezne, az Új Demokrácia, Szamarasz pártja csak 22-t. A baloldali radikálisok elnöke, Alekszisz Tsziprasz fel akarja mondani a hitelmegállapodást, s nem kívánja tovább fizetni a trojka által folyósított hitelt. Azt is ígéri, a béreket és a nyugdíjat a korábbi szintre emelné. Elképzelhető az is, hogy egy új választás nem hozna tiszta viszonyokat, s újabb előrehozott voksolást kellene rendezni.

Szerző

Incidens az olajfák alatt

Az izraeli katonákkal való összetűzés során vesztette életét tegnap Zijád Abu Ein palesztin volt fogolyügyi miniszter Ciszjordániában az Izraelt a palesztin területektől elválasztó biztonsági fal mellett.

Halálának oka egyelőre nem ismert, nem tudni, hogy a szívbetegségben szenvedő palesztin tisztségviselő szívrohamban, a belélegzett könnygáz vagy az izraeli katona ütése miatt halt meg.

A miniszter egy palesztin település lakóival együtt olajfákat ültetett a falu határában. A békés faültetés a szomszédos zsidó telep lakóival való összecsapásba torkollt, a katonaság a két tábor szétválasztására érkezett a helyszínre, majd könnygázt vetett be.

A dulakodásban, palesztin beszámolók szerint egy izraeli katona puskatussal, mások szerint a sisakjával mellbe ütötte a politikust. Ugyancsak egy izraeli katona a helyszínen megpróbálta elsősegélyben részesíteni a minisztert, aki a kórházba szállítást követően meghalt.

Zijád Abu Ein az előző palesztin kormány tagja volt, a palesztin közélet ismert alakja volt, aki egy 1979-es terrorakcióban való bűnrészesség miatt izraeli börtönbe került. Hat év után szabadult fogolycserével.

Mahmúd Abbász palesztin elnök elítélte a „brutális támadást” és háromnapos nemzeti gyászt hirdetett. Rijád al-Malki palesztin külügyminiszter azt mondta, „Izrael fizetni fog a miniszter megölésének bűnéért”.

Szerző

Nem szűnik Merkel dominanciája

Publikálás dátuma
2014.12.11. 06:32
Merkel pénzügyminiszterével, Wolfgang Schäubléval beszéli meg a stratégiát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Tegnap ugyan folytatódott a CDU kongresszusa, ugyanakkor a német nyelvterület lapjait továbbra is Angela Merkel kedden, pártelnökké való újraválasztása után elmondott beszéde foglalkoztatta. Különösen a koalíciós partner címére intézett megjegyzései, s az a mondata foglalkoztatta a médiát, hogy meg kell akadályozni 2017-ben az SDP, a Balpárt és a Zöldek koalícióját.

Azt követően, hogy Angela Merkelt nyolcadszorra is (két évre) újraválasztották a kereszténydemokrata CDU élére, ráadásul imponáló, 96,7 százalékos eredménnyel, felesleges találgatni, kik jöhetnek szóba utódaként, hiszen Németország továbbra is a kancellár dominanciájára készülhet fel, arra, hogy ő határozza meg az ország belpolitikáját.

Beszédében az azért érződött, hogy közönsége saját párttársaiból áll össze, hiszen nem fukarkodott az SPD-t bíráló megjegyzésekkel, ami azért furcsa, mert a nagykoalíció eddig kiválóan működik, s nincsenek különösebb ellentétek a koalíciós partnerek között, vagy ha voltak is kisebb feszültségek, azt a pártvezetők minden alkalommal konstruktív párbeszéddel csillapították.

Most azonban az volt Merkel célja, hogy erőt demonstráljon. Amolyan kampánybeszédet mondott. Hevesen bírálta az SPD-t hangsúlyozván: egy erős, a CDU és CSU alkotta kereszténydemokrata-keresztényszocialista szövetség

2017-ben megakadályozhatja, hogy az SPD a Balpárttal és a Zöldekkel lépjen koalícióra. Ezzel Türingiára utalt, ahol ez a három párt lépett koalícióra egymással, s múlt pénteken, Németország újraegyesítése óta első ízben, balpárti miniszterelnököt választottak meg.

A kancellár szerint azzal, hogy az SPD hozzájárult a balpárti miniszterelnök megválasztásához, lemondott arról a céljáról, hogy néppárttá váljon.

Ugyanakkor Merkel a beszédben nem adott választ arra, ha nem az SPD-vel lépnek koalícióra, akkor melyik pártot választják koalíciós partnernek. Alternatíva ugyanis nemigen van.

A Zöldekkel elképzelhető lenne ugyan az együttműködés, de a környezetvédők több kérdésben is „balosabb” álláspontot képviselnek, mint a szociáldemokraták.

Másrészt semmilyen garancia sincs arra, hogy a Zöldek megbízhatóbb koalíciós partnerek lennének a szociáldemokratáknál. Mindenesetre Merkel megjegyezte, ő már 2013-ban lehetségesnek tartotta a koalíciós együttműködést a környezetvédőkkel.

Az euroszkeptikus Alternatívával (AfD) való koalíciókötés elképzelhetetlen, Angela Merkel többször is hangsúlyozta, szó sem lehet róla, hogy közeledjenek Bernd Lücke pártjához, akkor sem, ha ezt néhány CDU-s politikus kívánatosnak tartaná.

Egyéb lehetőség nem marad. A kancellár ugyan óvatos dicsérettel illette a liberális FDP-t, amelyet természetes koalíciós partnernek nevezett, de Németországban aligha van olyan politológus, aki elhinné, hogy a liberálisok képesek lennének visszakerülni a Bundestagba 2017-ben.

A tartományi választásokon az FDP rendkívül gyengén szerepel, s országos támogatottsága már csak három százalék körüli.

Inkább az a valószínűbb, hogy népszerűsége tovább csökken, vagy legalábbis megáll a jelenlegi szinten. Merkel tehát csak valamiféle megmagyarázhatatlan csoda megvalósulása esetén kormányozhatna együtt az FDP-vel három év múlva.

Merkel pozitívan értékelte saját politikáját, valamint mindazt, amit elért. Kiemelte a foglalkoztatottság kielégítő szintjét, s a költségvetés jó helyzetét. Megemlítette, teljesítik Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter legfőbb célját, azaz a költségvetés nem deficites lesz.

Ami a külpolitikai irányvonalát illeti, ismételten megjegyezte, hogy Vlagyimir Putyin a Krím-félsziget elfoglalásával megsértette a nemzetközi jogot. Lehetségesek az országgal szembeni új szankciók még akkor is, ha ezek a német gazdaságra is negatív hatást gyakorolnak.

A CDU elnökhelyettesének a rheinland-pfalzi tartományi vezetőt, Julia Klöcknert, a hesseni Volker Bouffiert, Ursula von der Leyen hadügyminisztert, akit Merkel lehetséges utódaként is emlegetnek, az észak-rajna-vesztfáliai Armin Laschetet, valamint a baden-württembergi Thomas Stroblt választották meg.

Sikeresebb Napóleonnál?
A német kancellár a napokban igen egyértelműen fogalmazott annak kapcsán, mi a véleménye az Olaszországban és Franciaországban zajló gazdasági intézkedésekről. Azt közölte, határozott lépéseket vár el a két ország kormányától, hogy emeljék a belső fogyasztást.
A Welt am Sonntagnak adott interjújában utalt arra, hogy az Európai Bizottság is világossá tette Róma és Párizs számára, kevesli a két ország eddigi reformjait. „Csatlakozom is ehhez a véleményhez” – hangoztatta a kancellár.
Sandro Gozi olasz Európa-ügyi miniszter visszautasította Merkel közlését. Mint mondta, a kancellárnak inkább azzal kellene foglalkoznia, miért nincs elég befektetés Németországban.
Michel Sapin francia pénzügyminiszter is sértődötten válaszolt. Elmondta, Párizs nem azért fogad el reformintézkedéseket, hogy „egyik vagy másik európai kormányfő kedvében járjon”, hanem a francia vezetés „az ország érdekeit tartja szem előtt”.
Azért Sapin is úgy vélte, Berlinnek a saját dolgaival kéne foglalkoznia, mert „Németország lélekszáma évről évre csökken, alacsony a népszaporulat”. Szerinte 10-20 év múlva Franciaország jobb helyzetben lesz Németországnál.
Sokkal hevesebben reagált a radikális baloldal vezetője, Jean-Luc Mélenchon, aki a Twitteren németül, nem éppen úriember módjára reagált a német kancellár megjegyzésére. „Pofa be, Merkel asszony. Franciaország szabad állam” – hangoztatta.
Merkel nevében Steffen Seibert kormányszóvivő válaszolt a vádakra, aki ezt mondta: „azért feltehetjük a kérdést, nem lehetett volna-e mindezt óvatosabban megfogalmazni”. Kiállt viszont a kancellár mellett Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, aki nemcsak Merkel mondanivalóját, hanem stílusát is elismeréssel illette. Szerinte ez utóbbi „sikeresebb Napóleonénál”.
Franciaország és Olaszország helyzete a magas államadósság miatt ad okot aggodalomra. Bár a két ország nem teljesíti az uniós stabilitási elvárásokat, Jean-Claude Juncker bizottsági elnök eltekintett a velük szembeni büntetőeljárás megindításától.