A Página/12 lap levette digitális archívumából nyolc 2005-2010 közötti, a pápáról szóló írását. Néhány lap úgy vélte, egyházpolitikai okok állhatnak a háttérben, mert Cristina Kirchner kormányzata megbékélt Ferenc pápával. (Buenos Aires érsekeként igen feszült volt a hangulat Bergoglio és a Kirchner család között.)
Verbitsky azt állította a Clarín című lap november 19-én megjelent számában, hogy ez a felvetés teljes nonszensz, s ő kezdeményezte a cikkek elérhetetlenné tételét, mert nem tartja kívánatosnak, hogy felismeréseihez ingyen jussanak hozzá azok az újságírók. Hozzátette azt is, tovább folytatja kutatásait az ügyben.
Akadtak azonban kételkedő hangok a magyarázat kapcsán. Sokan különösnek tartották: a cikkek „letiltása” néhány nappal azután történt, hogy a diktatúra alatt eltűnt személyek sorsát vizsgáló Plaza de Mayo Nagyanyái szervezet elnöke, Estela Carlotto a nyilvánosság előtt ismerte el: hibázott, amikor elítélően beszélt Bergogliónak a „piszkos háború” alatt játszott szerepéről.
(A spanyol El País napilap egy nappal Bergoglio pápává választása után azt írta, Ferenc pápát a Plaza de Mayo Nagyanyái azzal vádolják, hogy nem emelte fel szavát a katonai junta rémtettei ellen. Azt is mondták, hogy nem akadályozta meg néhány újszülöttek katonák általi elhurcolását. Úgy vélték, ez ügyben is bíróság előtt kellene nyilatkoznia.)
A pápa november 5-én, szívélyesen fogadta Carlotto asszonyt és eltűntnek hitt unokáját. Másnap tartott sajtóértekezletet Estela Carlotto, aki kifejtette, „Együtt építjük Argentína történelmét, egyikünk sem ismerheti a teljes igazságot, hibázunk ítéleteink során, mert most tárjuk fel a múltat” – közölte.
Elmondta azt is, bocsánatot kért a pápától, amiért 2013 márciusában azt mondta róla, hogy azon egyház tagja, amely „történelmünk sötét oldalát képviseli”, s egyben közvetetten Bergoglio érintettségére utalt. Mint fogalmazott, akkori közlései „rosszindulatú híreszteléseken”, „hamis információkon” alapultak. „Ez azonban a múlt, most új utazás kezdődik” – egészítette ki a nő szavait a pápa.
Estela Carlotto azonban nem hagyta annyiban a témát. Egyenesen azt közölte, hogy a katolikus egyházfő emberi életeket mentett meg a diktatúra idején. „Aki mást mond, hazudik. Az emberi természethez tartozik a hibák elismerése is” – hangsúlyozta. Bár konkrétan nem említette meg Verbitsky nevét, szakértők szerint a „rosszindulatú híresztelésekkel” egyértelműen az újságíróra utalt.
Korábban egyértelműen a pápa mellett állt ki Adolfo Pérez Esquivel, a Nobel-békedíjas emberi jogi aktivista: „Pontosan tudom, hogy sok püspök kérte a junta tagjait a bebörtönzöttek szabadon engedésére, de nem teljesítették kérésüket” – nyilatkozta egy ízben a BBC World televíziónak.
Azt is megjegyezte: „akadtak püspökök, akik együttműködtek a diktatúrával, de Bergoglio nem tartozott közéjük”. Kifejtette, a diktatúra idején több egyházi személyiséget is bebörtönöztek, megkínoztak. A koncepciós eljárások kivétel nélkül minden társadalmi réteget érintettek.
Ezek a közlések azért Verbitskyre is gyakoroltak némi hatást. Egy 2014-ben Olaszországban megjelent könyvben azt közölte, sosem állította, hogy Bergoglio önként jelentett volna a juntának. „Úgy vélem, hogy azzal a módszerrel, ahogy Jálicsék ügyét kezelte, veszélybe sodorta a szerzeteseket” – jelentette ki.
Az El Silencio című könyvében azonban még egészen mást állított, azt a következtetést szűrte le a benne megszólaltatott Alicia Oliveira bíró állításai alapján, hogy Bergoglio közel állt a diktatúrához. Csakhogy Oliveira közlését már más források is megkérdőjelezték, ráadásul nem sokkal halála előtt ő maga is elismerte, sőt bebizonyította, hogy Ferenc pápa sosem működött együtt a diktatúrával.
Egy 2013-ban, az El Tribuno című lapban pedig azt mondta, „Jorge Bergoglio jó ember. Már csak személyiségénél fogva sem lehetett volna a diktatúra támogatója. Nem tudom, Verbitsky hány személy ember életét mentette meg, de azt igen, hányan élték túl a diktatúrát Bergoglio fellépésének köszönhetően” – jelentette ki.