Előfizetés

Magyarázkodik a pápaellenes újságíró

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2014.12.12. 06:34
Estela Carlotto már bocsánatot kért, beismerte, hogy tévedett, amikor megvádolta a pápát FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCO ORI
Ugyan ma már teljesen elcsendesült a vita, amely arról szól, milyen szerepet játszott Ferenc pápa a katonai diktatúra idején Argentínában, egy új fejlemény teljesen más megvilágításba helyezi az egész vitát. Kétségessé vált ugyanis a pápát elítélők szószólójának, Horacio Verbitskynek a szavahihetősége.

A Página/12 lap levette digitális archívumából nyolc 2005-2010 közötti, a pápáról szóló írását. Néhány lap úgy vélte, egyházpolitikai okok állhatnak a háttérben, mert Cristina Kirchner kormányzata megbékélt Ferenc pápával. (Buenos Aires érsekeként igen feszült volt a hangulat Bergoglio és a Kirchner család között.)

Verbitsky azt állította a Clarín című lap november 19-én megjelent számában, hogy ez a felvetés teljes nonszensz, s ő kezdeményezte a cikkek elérhetetlenné tételét, mert nem tartja kívánatosnak, hogy felismeréseihez ingyen jussanak hozzá azok az újságírók. Hozzátette azt is, tovább folytatja kutatásait az ügyben.

Akadtak azonban kételkedő hangok a magyarázat kapcsán. Sokan különösnek tartották: a cikkek „letiltása” néhány nappal azután történt, hogy a diktatúra alatt eltűnt személyek sorsát vizsgáló Plaza de Mayo Nagyanyái szervezet elnöke, Estela Carlotto a nyilvánosság előtt ismerte el: hibázott, amikor elítélően beszélt Bergogliónak a „piszkos háború” alatt játszott szerepéről.

(A spanyol El País napilap egy nappal Bergoglio pápává választása után azt írta, Ferenc pápát a Plaza de Mayo Nagyanyái azzal vádolják, hogy nem emelte fel szavát a katonai junta rémtettei ellen. Azt is mondták, hogy nem akadályozta meg néhány újszülöttek katonák általi elhurcolását. Úgy vélték, ez ügyben is bíróság előtt kellene nyilatkoznia.)

A pápa november 5-én, szívélyesen fogadta Carlotto asszonyt és eltűntnek hitt unokáját. Másnap tartott sajtóértekezletet Estela Carlotto, aki kifejtette, „Együtt építjük Argentína történelmét, egyikünk sem ismerheti a teljes igazságot, hibázunk ítéleteink során, mert most tárjuk fel a múltat” – közölte.

Elmondta azt is, bocsánatot kért a pápától, amiért 2013 márciusában azt mondta róla, hogy azon egyház tagja, amely „történelmünk sötét oldalát képviseli”, s egyben közvetetten Bergoglio érintettségére utalt. Mint fogalmazott, akkori közlései „rosszindulatú híreszteléseken”, „hamis információkon” alapultak. „Ez azonban a múlt, most új utazás kezdődik” – egészítette ki a nő szavait a pápa.

Estela Carlotto azonban nem hagyta annyiban a témát. Egyenesen azt közölte, hogy a katolikus egyházfő emberi életeket mentett meg a diktatúra idején. „Aki mást mond, hazudik. Az emberi természethez tartozik a hibák elismerése is” – hangsúlyozta. Bár konkrétan nem említette meg Verbitsky nevét, szakértők szerint a „rosszindulatú híresztelésekkel” egyértelműen az újságíróra utalt.

Korábban egyértelműen a pápa mellett állt ki Adolfo Pérez Esquivel, a Nobel-békedíjas emberi jogi aktivista: „Pontosan tudom, hogy sok püspök kérte a junta tagjait a bebörtönzöttek szabadon engedésére, de nem teljesítették kérésüket” – nyilatkozta egy ízben a BBC World televíziónak.

Azt is megjegyezte: „akadtak püspökök, akik együttműködtek a diktatúrával, de Bergoglio nem tartozott közéjük”. Kifejtette, a diktatúra idején több egyházi személyiséget is bebörtönöztek, megkínoztak. A koncepciós eljárások kivétel nélkül minden társadalmi réteget érintettek.

Ezek a közlések azért Verbitskyre is gyakoroltak némi hatást. Egy 2014-ben Olaszországban megjelent könyvben azt közölte, sosem állította, hogy Bergoglio önként jelentett volna a juntának. „Úgy vélem, hogy azzal a módszerrel, ahogy Jálicsék ügyét kezelte, veszélybe sodorta a szerzeteseket” – jelentette ki.

Az El Silencio című könyvében azonban még egészen mást állított, azt a következtetést szűrte le a benne megszólaltatott Alicia Oliveira bíró állításai alapján, hogy Bergoglio közel állt a diktatúrához. Csakhogy Oliveira közlését már más források is megkérdőjelezték, ráadásul nem sokkal halála előtt ő maga is elismerte, sőt bebizonyította, hogy Ferenc pápa sosem működött együtt a diktatúrával.

Egy 2013-ban, az El Tribuno című lapban pedig azt mondta, „Jorge Bergoglio jó ember. Már csak személyiségénél fogva sem lehetett volna a diktatúra támogatója. Nem tudom, Verbitsky hány személy ember életét mentette meg, de azt igen, hányan élték túl a diktatúrát Bergoglio fellépésének köszönhetően” – jelentette ki.

Phenjan megint atomtesztre készül

Észak-Korea 2016-ra 20 nukleáris atomtöltettel rendelkezhet, ezért egyre több föld alatti atomrobbantást hajthat végre azzal a céllal, hogy miniatürizálja és ezzel kilövésre alkalmassá tegye nukleáris robbanószerkezeteit – figyelmeztetett egy amerikai atomkutató. 

Siegfried Hecker, az új-mexikói Los Alamos Nemzeti Laboratórium volt munkatársa, s a Stanford Egyetem jelenlegi professzora dél-koreai illetékesekkel folytatott megbeszélései során úgy vélte, hogy a sztálinista állam évente négy nukleáris bomba előállítására képes.

Hecker, akit Jo Ki Csune, a dél-koreai kormánypárt, a Szaenuri egyik illetékese idézett, úgy vélte, Phenjan egyelőre nem volt képes tökéletes, miniatürizált, ballisztikus rakétákkal célba juttatható atomtöltet előállítására.

Kína is úgy véli, Észak-Korea további nukleáris föld alatti atomkísérleteket hajt végre. A Pekinghez közel álló angol nyelvű lap, a Global Times kínai akadémikusokat idézett, akik úgy vélik, ha nem teljesítik Phenjan követeléseit, negyedik nukleáris robbantást is végrehajt.

Közben az észak-koreai hadsereg a szokottnál is kiterjedtebb hadgyakorlatba kezdett: a szokottnál 20-szor több ejtőernyőst dobtak le egy Antonov An-2 típusú repülőgépről. Ezt a gépet nehéz lokalizálni a radarokon.

Nosztalgia horvát módra

A múlt Horvátországban is sok mindent megszépít. A Nova TV felmérése szerint a megkérdezettek többsége pozitívan emlékezik vissza Franjo Tudjman elnökségére. Igaz, sokan önkényes vezetőként gondolnak rá.

Franjo Tudjman egy ellentmondásoktól nem mentes időszakban állt Horvátország élén. 1990-ben választották meg elnöknek, amikor Horvátország formálisan még a jugoszláv államalakulat része volt. Zágráb 1991-ben hirdette ki függetlenségét, ami után véres háború bontakozott ki a szerbek által dominált jugoszláv néphadsereg és a horvát fegyveres erők között.

Sokan úgy vélik, háborúban minden megengedett. Az akkori állampárt, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) illetékesei is pontosan így gondolkodtak. Bár elvileg többpártrendszer volt az országban, a HDZ a társadalom minden szféráját áthatotta. Uralta nemcsak a politikai életet és a gazdaságot, a kultúrát, sőt, a sportot is: Tudjman pártján kívül más tömörülés nem rúghatott labdába.

Való igaz, háború dúlt a térségben, de az állampárt vissza is élt ezzel. Tudjman is. Nemzetellenesnek, rosszabb esetben szerb-barátnak bélyegezték azokat, akik bírálták a kormányt. A sajtó nem volt szabad, több lap szinte kötelességszerűen népszerűsítette a nacionalista ideológiát.

Az történelmi tény, hogy a horvát elnök szemet vetett Bosznia-Hercegovina horvátok által lakott részeire, támogatta volna, hogy az országot felosszák hazája és Szerbia között. Ez a megoldás azonban megengedhetetlen volt a Nyugat számára, így Horvátország – a sikeres, 1995. augusztusában vívott Oluja, azaz Vihar hadműveletnek köszönhetően – a Krajinával is beérte.

A délszláv háborúnak az 1995 októberében aláírt daytoni egyezmény vetett véget. Horvátországban ezután kezdett csak lassan normalizálódni, demokratizálódni a közélet. Tudjman egészen 1999. december 10-ig bekövetkezett haláláig az ország élén állt, ekkor azonban már sokaknak kezdett elege lenni az államilag szított nacionalizmusból.

Franjo Tudjman határozta meg az országnak ezt a vérzivataros, személyi kultusztól sem mentes időszakát. Ezért is meglepő a Nova TV felmérése, amely szerint 56 százalék emlékezik rá pozitív hősként, s csak 14 százalék alakított ki róla negatív véleményt. 27 százalék úgy vélte, elnökségének akadtak mind pozitív, mind negatív aspektusai.

A felmérés során részletesen értékelték is a volt elnököt, akit hivatali ideje alatt hat miniszterelnök szolgált. A legpozitívabban a háború alatt betöltött szerepét látják honfitársai: 69 százalék szerint e tekintetben nem érheti kifogás elnökségét. Ugyanakkor a többi témakörben mind ötven százalék alatt teljesített. Az emberi jogok tekintetében 42 százaléktól kapott kedvező értékelést, külpolitikáját pedig 31 százalék értékelte jóra.

Tudjman gazdaságpolitikáját nagyon rosszra értékelik honfitársai: 33 százalék véli úgy, hogy jó irányba vitte Zágrábot ebből a szempontból. A privatizációban játszott szerepét csak 19 százalék látja jónak. (Akkoriban a HDZ egy sor befolyásos személyisége, illetve a párthoz közel állók gazdagodtak meg rövid idő alatt.)

Megoszlik a horvátok véleménye abban a kérdésben, mennyire tekinthető önkényes vezetőnek Tudjman. A megkérdezettek 47 százaléka úgy látja, demokrata volt, 41 százalék viszont autoriter vezetőnek tartja.

Az akkori érához képest átalakult a horvát belpolitikai rendszer. Tudjman félelnöki szisztémát vezetett be, ő jelölte ki a miniszterelnököt. Ma azonban az államfő csak ceremoniális jogkörökkel rendelkezik, s a valódi hatalmat a miniszterelnök gyakorolja.

Ezért is furcsa Tudjman és Ivo Josipovic hivatalban lévő államfő összehasonlítása: 52 százalék úgy vélte, Tudjman jobb elnök volt Josipovicnál.