Nemzetközi Olimpiai Bizottság;Gyárfás Tamás;Magyar Úszó Szövetség;nyári olimpia;FINA-világbajnokság;

2014-12-16 06:54:00

Valóság vagy csak álom?

A honi sportéletet érthetően lázba hozta a hír, hogy a NOB új programja, az Agenda 2020 alapján a kisebb országok is jóval nagyobb eséllyel pályázhatnak a játékok megrendezésére. Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke már sikerre vezette a 2017. évi junior és a 2021. évi felnőtt budapesti úszóvilágbajnokság pályázatát. Őt kérdeztük a 2024-es olimpiarendezés esélyeiről.

- Tényleg úgy gondolja, hogy Magyarország képes megrendezni egy nyári olimpiát?

- Már érzem, hogy ön nem tartozik azok közé, akik ezt így gondolják. A „tényleg” legalábbis erre utal. Ha így állunk hozzá, akkor biztos, hogy a békaugrók ifi Európa-bajnokságot sem szabad megpályázni.

- Én „tényleg” csupán arra voltam kíváncsi, komolyan gondolja-e, mert a televízióban hallottam egy nyilatkozatát, amelyik igencsak biztató volt. Úgy hiszi, hogy megalapozottan?

- Ha mi nem veszünk komolyan egy ilyen lehetőséget, akkor biztos, hogy a döntéshozók sem vesznek komolyan minket. Én azt mondtam, és ezt fenntartom, ha egy ország megérdemli, hogy olimpiát rendezzen, akkor a sporteredményei alapján ez Magyarország. Az úszóválogatott most tért haza a dohai rövid pályás világbajnokságról. Viccesen fogalmazva, félő volt, hogy a határon megvámolják őket, annyi nemesfémet hoztak. Hat arany, három ezüst, két bronz... Valóban ámult a világ, hiszen sorozatban a magyar himnuszt játszották. A sportbeli tekintélyünk kimagasló – és ez persze nem csak az úszásban van így. El tudja képzelni, mekkora lendületet ad egy ország sportéletének egy ilyen lehetőség? Egyértelmű: az a tény, hogy mi vb-t rendezünk, rendkívüli hatást gyakorol a támogatásra és ebből következően visszatükröződik az eredményességben.

- Ha jól érzékelem, ön most azt magyarázza: nézzetek a táblára. És ha valaki azt mondaná: nézzetek a térképre? Esetleges riválisaink területileg is sokkal nagyobbak nálunk.

- Egy Los Angeles-Budapest párharc, bármilyen eredménnyel végződik is, aligha lenne számunkra méltatlan. A kérdés az, el tudunk-e jutni addig, ha egyáltalán pályázunk, bekerülünk-e a végső körbe, azaz túljutunk-e az előválogatáson. A 2008-as rendező, Peking, a 2020-as házigazda, Tokió sem elsőre nyert, Madrid, Isztambul szinte állandóan próbálkozik, és még ha sikertelenek is, nem maradnak szégyenben.

- Viszont egy vagyont elköltenek a kampányokra.

- Milliárdokat fordítunk az ország promóciójára. Mi szól nagyobbat ennél? Azt nem mondom, hogy a világot, pontosabban a döntésre hivatott NOB-tagokat könnyebb lesz magunk mögé állítani, mint Magyarország egészét, de ez utóbbi is embert próbáló feladat lehet. Magam is arra keresem elsősorban választ, hogyha olimpiát rendezünk, akkor emiatt miről kell lemondanunk. Azaz én sem azt nézem legelőször, mit hoz, hanem hogy mit visz. Ha emiatt, mint annyiszor elhangzik, kevesebb lesz a lélegeztetőgép, vagy nem lesz elég mentőautó, akkor vegyük meg inkább a gépeket. Viszont nem kizárt, egy olimpia tömegével vonzza a befektetőket. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 880 millió dollárt ajánl fel a 2022-es téli játékok rendezőjének, hozzájárulásként a szervezési költségekhez. Hangsúlyozom: ez csak egy téli olimpia. Az érvek között megemlíthetjük munkahelyteremtést, az adóbevételek növekedését is, és igazán pozitív értelemben a világ figyelmét. Amit a kezdet kezdetén világossá kell tenni: a NOB tekintélyes, független cégek bevonásával saját maga végeztet közvélemény-kutatásokat a pályázóknál, milyen arányban akarja a lakosság az olimpia-rendezést, és ezt hangsúlyozottan veszik figyelembe az értékelésnél.

- Tegyük fel, igaza van. Mit tehetünk a siker érdekében?

- A közelmúlt olimpiai pályázatainak tapasztalatai alapján, amikor például Prágát és Bakut a NOB szemle-bizottsága jószerivel megszégyenítően lepontozta, tisztában kell lennünk azzal, olimpiára kizárólag makettekkel nem lehet kandidálni. A NOB tényeket akar, kidolgozott és racionális rendezési koncepciót, illetve gazdasági tervet. És persze nem árt, ha néhány létesítmény már áll a maga helyén. Ebből a szempontból a vb-uszoda, a majdani új Puskás-stadion, a már meglévő Sportaréna kellő referencia lehet. Nem akarok hazabeszélni – bár most nem mondtam igazat... –, a 2021-es FINA-világbajnokság más szempontból is meghatározott jelentőségű. Akárhogy is nézzük, a világ egyik legtekintélyesebb, legnagyobb figyelmet kiváltó sporteseménye, ha itt a feltételrendszer, a rendezés kimagasló színvonalú, akkor lehet miről beszélni.

- 2017-ben döntenek a ’24-es játékokról – gondolja, hogy addig elkészülnek a bázislétesítmények, a NOB-ban pedig átvesszük a hatalmat?

- A határidő, azaz a kényszerpálya nálunk maga az áldás. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy ha törik, ha szakad, a 2017-es junior úszó világbajnokság előtt 2016 végére a szükséges próbaversenyek miatt el kell készülnie az uszodának, akkor el is készül. Világ szerencséje, de nevezhetjük bravúrnak is, a 2020-as labdarúgó Eb-n Budapest fontos mérkőzések házigazdája lehet, nincs mese, meglesz a stadion. Én az olimpiáért is azért szurkolok, mert akkor végre garantáltan több sávos úton, netán vonaton jöhetünk be a Liszt Ferenc-reptérről, szállodákkal gazdagodunk, még inkább felvirágzik a város.

- A NOB-ról nem szólt. Ott szeretnek minket?

- Sajnos, a jelenlegi szabályok szerint az érdekelt tag nem szavazhat, azaz Schmitt Pálra ebben az értelemben nem számíthatunk. Mi még jól is járunk, mert épp ugyanilyen okból mondjuk az amerikaiak négy szavazatot veszítenének, ha Zürich indulna, a svájciak ötöt, az oroszok négyet, az olaszok hármat, és így tovább... Mondhatni, nem uraljuk a terepet. A sportdiplomáciára figyelnünk kell, de nem elég a NOB-ban, a nemzetközi szövetségekben is lehet és kell agitálni.

- Létezhet, hogy éppen ez lesz az a közös cél, amiért összefog az ország?

- Tud jobbat?