Az a bizonyos tanárnő, akinek "nem kellene exponálnia magát", akit ezek a mocsadékok terrorizáltak, értem ment ki tüntetni. A fiatal nő, akiről a HírTV-s "valódi újságírók" leírták, hogy eljárás folyt ellene személyi szabadság megsértése miatt, de valahogy elfelejtették hozzátenni, hogy ez azért történt, mert a Parlamenthez láncolta magát, értem ment ki tüntetni. Az iwiw-alapító, akinek a zsebében valamikor pár milligramm "ágvégződést" találtak, értem ment ki tüntetni. Értem, aki elment, mert elmehetett, mert még nem volt túl öreg, és mert már nem volt túl fiatal, értem, aki a távolból nézhetem a nemzetiszínű Titanic-ot. Nem lehetek cinikus, nem tarthatom el a kisujjam, nem nevethetem ki azokat, akik egy látszólag reménytelen célért vonulnak ki az utcára. Nem mondhatom, hogy az orbánokat, a stumpfokat, a bayerokat, a bukovicstűzoltóprofesszorokat sohasem lehet elkergetni ebből az országból, hogy örökre a nyakunkon maradnak, hogy a gyerekeink életét is tönkre fogják tenni. Büszke vagyok arra, hogy egy egészen kicsi, egészen senkiházi netkukac lehetek.
