Gukki, és a többi proletárciki

A hazaáruló magyarok mémgyára ma attól hangos, hogy habonyosodási vizsgálat indul Lázár János, Szijjártó Péter, és Rogán Antal ellen.

Ahogyan egy minapi tévéműsorban mesélték, ezek a mai parvenük pár éve még Gukkinak mondták a Guccit. (Amikre ma százezreket is hajlamosak költeni, mert fussa, és mert Sanyi a népboltból is aszonta, teljesen tuti cucc. És ami ma már kicsit a Fa szappan trendiségét hozza vissza, világítós-zenélős kvarcórával, makkos cipővel, fehér zoknival. Jehova tanúi színes zakókba öltözve, zselés hajjal.) Ugyanott Kukorelly Endrét is idézték, aki parlamenti képviselővé választása után méla undorral célzott a kétharmadra: „látnátok, ahogyan ezek esznek…!

Ez az evés dolog nagyon is beleégett az élcsapatba. "Kioktathatnak minket demokráciából, erkölcsből, tisztességből, európaiságból. Elmagyarázhatják nekünk, hogyan kell késsel, villával enni..." – így Kövér László. Már korábban is ennyi tellett tőle a Fodor Gábor-féle intellektusra visszavágásként: már ő is megtanult "késsel-villával enni". Orbán 2013-ban a Die Weltnek nyilatkozta: „a kormány új társadalmi-gazdasági modellt épít, és eredményes az EU számára fontos területeken, de közben állandóan azt kell bizonygatnom, hogy nem vagyok fekete bárány, és tudok késsel-villával enni”.

Ne lássam a hócipőmet, ha nem igaz, amit most mondok. Egy középrossz színvonalú fideszes káder egy kötetlenül vegyes politikai beszélgetésben összetévesztette a habitüét a parvenüvel. (Jó, mindkettő külföldi szó.) Kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő büszke parvenü, mert bejáratos a városi színházba. Habitüét akart volna mondani a boldogtalan közgazdász, de csak az ü-re volt mnemotechnikai készsége. Azt hiszem, még Bill Gatest is lebunkózta, hogy egyebet ne mondjak, amikor megmutattuk neki, hogy a gugli (a barátunk) szerint „a parvenü társadalmilag felkapaszkodott személy, aki szegény sorból származik, hirtelen meggazdagodott, és előkelőnek tartott szokásokat utánoz. Egy parvenü sokszor válhat nevetségessé, ha nem ismeri a viselkedési szabályokat. Egy parvenü megfeledkezik arról, hogy honnan származik. Régies: Nemességet elért személy, aki a paraszti vagy polgári származású. A parvenüt az ősi nemesik családok lenézik. A parvenü nagyon igyekszik ősi nemesnek látszani.”

Hiába módos apuka, anyuka, nagybácsi vagy a legkedvesebb rokon, az államkassza, ha a műélvezet csúcsa az ismeretlen magyar festő „Gombolyaggal játszó cicák”, korszerűbben: a népszerű németalföldi mester, Második Olajnyomás alkotása: Krisztus az olajfák hegyén. Házban a faluvégi tüzépbarokk, tetőkertben, sokszobásban a gumifalú, birtokban két hektár szőlő, három hektár lágy kenyér, de mind jó drágán. Ha az (éh)béresek aratják az idei kitűnő szalmatermést, rabok veteményezik a meggyet, közmunkások melengetik a kartelldinnyét. Csak az EU-pénz gyüjjön…!

Az exportált főkeresztény, Surján kór- és lélekboncnok “Mától már csökken a sötét, nő a fény. Reményteli idő” – című adventi Facebook-bejegyzésében egy ősi, pogány építményről, a Stonehenge-i kőkörről készült fotót linkelt. Ősi nemes ő is, na!.

Habony Gukkijához még egy mondat. A nemtaggyűlés időszakából csavarnék ide egy ferde kiszólást: parvenüvásárlás.