Meleg ételt, italt osztanak

Szomorú hagyományaként az év végi ünnepeknek, a karitatív szervezetek ezúttal is több ezer adag ételt osztanak ki a hajléktalanoknak és a rászorulóknak. A sorok évről-évre hosszabbak.

Országszerte több segélyszervezet oszt meleg ételt a rászorulóknak az ünnepek alatt. A sorok minden évben hosszabbak. A Magyar Vöröskereszt négyezer adag meleg ételt oszt ki tizenegy vidéki nagyvárosban és a fővárosban december 31-ig: a fővárosi hajléktalanokat ellátó intézményekben, Dunakeszin, Egerben, Érden, Gyöngyösön, Kiskunhalason, Miskolcon, Salgótarjánban, Szigetszentmártonon, Szigetszentmiklóson, Tatabányán és Várpalotán.

Az étel mellett több ezer adag teát is kiosztanak a szervezet munkatársai. A Vöröskereszt emellett adománygyűjtő akciókat is szervez, a felajánlásokat folyamatosan szállítják ki vagy adják át karácsonyi ünnepségek keretében.

A Magyar Református Szeretetszolgálat január 4-ig kétszáz gyereknek biztosít háromszori étkezést Budapesten, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Baranya megyében, írja a bevezetem.eu. Emellett 27-én a budapesti Széll Kálmán téren ötszáz adag ételt osztanak szét.

A Baptista Szeretetszolgálat ma a Debreceni Művelődési Központban 1000 adag, 23-án a tatabányai Kertvárosi Bányász Művelődési Otthon előtt 500 adag, 22-én, 23-án, 29-én és 30-án napi 500 adag meleg ételt ad a X. kerületi Széchenyi Általános Iskola hátsó udvarában.

Az Ökumenikus Segélyszervezet december ma és holnap a XXI. kerületi Kossuth Lajos utca 115. melletti területen 1000 adag ételt adományoz a hajléktalanoknak és nehéz körülmények között élő családoknak.

A Katolikus Karitász Egerben naponta 50 adag ételt oszt szét, és 500 élelmiszercsomaggal segít a rászorulókon. Pécsett 22-én 250 meleg ételt, a szegedi teajáraton forró teát és szendvicset adnak, a váci Szent Anna Karitász népkonyháján pedig minden hétköznap 350 adag ételt osztanak ki. December 23-án a káposztásmegyeri Szentháromság-templomban 130 hátrányos helyzetű gyermek kap ajándékcsomagot.

Adománygyűjtő telefon
Öt hét alatt több mint 385 ezer hívás, illetve sms érkezett az Ökumenikus Segélyszervezet 19. alkalommal meghirdetett adventi pénzadománygyűjtő telefonszámára, a 250 forintjával számolt adományok így elérik a 96,3 millió forintot. A karitatív szervezet 1353-as számát a tavalyi adventi adománygyűjtés teljes ideje alatt összesen 300 ezren hívták.
A gyűjtés szervezői remélik, hogy a november 17-én indult, és december 31-ig tartó akció során még érkezik 15 ezer hívás, így csak az adományvonalon beérkező felajánlások összege eléri a 100 millió forintot. A 1353-as számot az összes hálózatból lehet tárcsázni és egy hívással 250 forintot lehet adományozni.
A segélyszervezet adventi adománygyűjtéséhez több más formában is lehet csatlakozni: bankkártyával a www.segelyszervezet.hu oldalon lehet felajánlást tenni, de továbbra is lehet segíteni átutalással és csekken,a honlapon megtalálható bankszámlaszámon is.

Szerző

"Magyar Csernobil" - Végre lép a kormány?

Haladéktalanul meg kell kezdeni a szennyezett hulladék szétszóródásának és a szennyezés továbbterjedésének megakadályozását, valamint a hulladék elszállítását - olvasható az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) pénteki közleményében.

A kormány legutóbbi ülésén döntött a Lőrinci-Zagyvaszántó térségben található azbeszt tartalmú hulladékok jelentős környezeti, valamint egészségre gyakorolt kockázatának végleges felszámolásáról az ehhez szükséges intézkedések megkezdődtek, a veszélyes hulladék mielőbbi elszállítására és ártalmatlanítására szükséges forrást a kormány biztosítja - írják.

A Népszabadság információi szerint a kormány 1,3 milliárd forintot fordít arra, hogy 4-6 hónap alatt elszállíttassa Lőrinciből a megmaradt azbeszthulladékot. Ahogy arról a Népszava már hónapok óta többször is beszámolt, Lőrinci északi részén, Selypen a volt cementgyár területén 60-80 tonna azbeszt található az építési törmelékkel összekeveredve.

A gyár 2004-es bezárása óta a közelben lévő települések számos lakója a rákkeltő azbeszt okozta megbetegedésekben szenved, az elmúlt évben lezajlott vizsgálatok eredményeinek fényében bátran kijelenthető, hogy a környék lakosainak a hazai átlagot meghaladó, statisztikailag is alátámasztott korai halálozási rátája mögött a magas fokú azbesztszennyezettség áll.

Az ügyben per is zajlik a Fővárosi Törvényszéken, amelyben az azbesztózis miatt megbetegedettek perlik az államot, az első tárgyalásra szeptember elején kellett volna, hogy sor kerüljön. Az Emmi közleményében az áll: haladéktalanul szükséges "a bajbajutottak emberséges megsegítése", ám ez tettekben még nem igazán látszik.

Megírtuk: a "magyar Csernobil perként" elhíresült jogvita még el sem kezdődhetett, mert a bíróság hónapok óta képtelen megállapítani, hogy a perben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviseli az államot. A jogi huzavona közben a felperesek egészségi állapota tovább romlik, az ügy első felperese, a 38 éves György Zsolt az azbeszt okozta tüdőrák miatt december 11-én hunyt el.

Szerző

Milyenek a magyarok?

Publikálás dátuma
2014.12.22. 06:12
Kiss Róbert Richard a könyvbemutatón – nem csoda, hogy úgy véli, a magyar nők általában szépek FOTÓ: NÉPSZAVA
Nemrég mutatták be Kiss Róbert Richard legújabb könyvét arról, milyennek látnak bennünket a világ más tájain élők. A világutazó turisztikai újságíró 169 országban gyűjtött szubjektív és objektív véleményeket a magyarokról. Olyanok is beszélt, akik ismernek minket, és olyanokkal is, akik még csak nem is hallottak rólunk. A végeredmény igazán izgalmas és elgondolkodtató.

- Hogyan született meg a könyv ötlete?

- Nagyon régóta utazgatok már. 1978-ban, még kisgyerekként voltam Svájcban, a nagybátyámnál, és meglepődve tapasztaltam, hogy egy üzletközpontban a gyümölcsös pultnál állva nem látok hatalmas sorokat. Nem álltak sorba banánért az emberek, pedig akkor nálunk, Sopronban csak decemberben lehetett déligyümölcsöt kapni, és hosszú sorok kígyóztak ilyenkor az üzlet előtt. Akkor jöttem rá, hogy a világ csodálatos, és más, mint azt gondolnánk. Később újságíróként utazgatva mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy milyen Magyarország megítélése és vajon mit gondolnak rólunk a világ más tájain. Pluszlökést adott az is, amikor az IPM magazin felkérésére készítettem egy cikksorozatot a témáról. A munkám során eljutottam 169 országba, az impresszióknak, tapasztalatoknak, felméréseknek, véleményeknek furcsa kavalkádja ez a könyv, mely talán képet ad arról, hogyan látják a magyarokat a világban.

- Másképpen látnak bennünket a külföldiek, mint mi magunkat?

- Alapvetően igen. Mi pesszimisták vagyunk, sanyarúnak látjuk az aktuális élethelyzetünket, de ez nem újdonság. Berzsenyi is arról írt, hogy „romlásnak indult hajdan erős magyar”. Költőink versei tele vannak siránkozással és az elődök magasztalásával, az aktuális kor magyarjainak ostorozásával. Ahogyan régen, most sem vagyunk jobbak, de rosszabbak sem, és azt hiszem, ez nem is fog változni. Ilyenek vagyunk. Szeretünk egyfajta álomvilágban élni, éppen ezért elégedetlenkedünk. Ugyanakkor, ha valaki kívülről lát minket, sokkal inkább értékeli az előnyös tulajdonságainkat, és értékeli a jó dolgokat, melyek körülvesznek minket. A külföldiek számára pontosan az a meglepő, hogy mi ezt nem látjuk. A külvilág számára búskomorak vagyunk.

- Voltak különösen meglepő vélemények rólunk?

- Természetesen voltak. Nemcsak olyan embereket kérdeztem meg, akik ismerik a magyarokat, esetleg jártak már nálunk, hanem olyanokat is, akik csak hallottak Magyarországról, de nincsenek személyes tapasztalataik. Így azután voltak egészen fura vélemények és egyedi meglátások is. Például egy Los Angeles-ben élő közgazdász szerint a mi országunk valahol Törökország és Csernobil között fekszik, magas hegycsúcsokon. Japánban született egy olyan cikk rólunk, hogy milyen utazni a horror vonatán Magyarországon. A törökök közül sokan hallottak a mohácsi csatáról, de az csak félreértés lehetett, hiszen mi kedves rokonok vagyunk. Egy francia azt mondta, a Tescós szatyor nálunk szinte divatcikk. Érdekes, hogy a tréfáinkra miként reagálnak. Egy albán ismerősöm szerint például a magyarok viccei az albán pásztorokról és kecskékről sértőek. Viszont úgy látszik, szeretünk más kárára viccelődni.

- Változik-e a rólunk alkotott vélemény aszerint, hogy valaki messziről lát minket, vagy esetleg járt nálunk?

- Óriási a változás ebből a szempontból. Aki már volt Magyarországon, főleg Budapesten, az sokkal pozitívabb képpel távozik. Gyönyörű a város, izgalmasak a romkocsmák, a panoráma, és barátságosak az emberek. Természetesen ez is általánosítás, mert vannak másmilyen vélemények is, átverésekről, túlszámlázásokról. Az összkép azért szerencsére pozitív.

- Sztereotípiákban gondolkodnak rólunk, magyarokról, vagy vannak olyan vélemények, melyek konkrétan ránk illenek?

- Azt hiszem, hogy minden illik ránk, hiszen nincs abszolút igazság. Különféle látásmódok igazságai vannak. Mi azt gondoljuk magunkról, hogy széthúzó nép vagyunk, a németek közül sokan összetartónak látnak minket. Magunkat gyávának tartjuk, a legtöbb idegen szerint pedig bátor nép a magyar. Mindez visszafelé is igaz. Azt gondoljuk sokszor, hogy bizonyos dolgokban igazunk van, egy külföldi pedig nem érti, hogy miért lehet vele összeveszni. Nézőpontok vannak, amiket ez a könyv igyekszik érdekes formában bemutatni.

- Vannak olyanok, akiknek semmit nem mond az, hogy valaki magyar?

- Persze. Még az Egyesült Államokban is sokan vannak, akik semmit sem tudnak rólunk. Minél távolabbi egy ország, ez annál jellemzőbb. Aki már hallott, az is furcsa dolgokat képzel. Sztyeppén lovagló, pusztai nép és hasonló. Ahogyan közeledünk földrajzi értelemben, úgy lesz a kép egyre árnyaltabb. Mit gondolnak a törökök, a németek, az izraeliek, a svájciak, angolok vagy szlovákok, nagyon érdekes. Végül azt is feldolgoztam a könyvben, hogy az ukránok vagy a románok mit gondolnak rólunk. Van a kötetben pár meglepetés is. Megtudjuk, miért Hungary az angol nevünk, és arról is szó van, hogy a külföldi turisták mit csinálnak nálunk szívesen, a magyar turisták pedig milyen nehézségekkel találkoznak idegenben. Ezt tekinthetjük bónusznak a könyv végén.

- Mennyire tartja reálisnak a véleményeket magyarként?

- Reális vélemények nem léteznek, mert nem egyének, hanem egy nép jellemzőiről beszélünk. A könyv bemutatóján sokan gratuláltak. Viszont odajött hozzám egy hölgy Montrealból, és elmondta, szórakoztató nagyon a könyv, de furcsának tartja az általánosítást, mert náluk, Kanadában ezt nem szeretik. Pedig szerintem az egész világ általánosít. Például azt mondjuk, hogy a magyar nők szépek, de láttunk már ellenpéldát is. Nem én, de valaki már biztos. Azt mondjuk, hogy Brazília futballnemzet, de van olyan brazil barátom, aki utál és nem is tud focizni. Egyik orosz haverom meg soha nem iszik alkoholt, ez milyen? Attól még igaz, hogy az oroszok általában szeretik és bírják a vodkát.

- Kinek ajánlja a könyvet?

- Azt gondolom, hogy az „Így látják a magyarokat a világban” mindenkinek szórakoztató olvasmány, aki tud magyarul. Ha anyanyelve, akkor feltétlenül érdemes elolvasni, hogy megtudja, mit gondolnak rólunk más népek. Milyen az, amikor egy ablakon keresztül néznek minket. Aki nem magyar, de tud magyarul, annak módja van rá, hogy hozzátegye a véleményét gondolatban.

Szerző