Élménymozi klasszikusokkal

Publikálás dátuma
2014.12.23. 06:45
Lélegzetelállító látványt örökít meg a mozgóképes szupertechnika a Vatikáni Múzeum tereiben FORRÁS: PANNÓNIA SZÓRAKOZTATÓ KFT.
A világ legismertebb műremekei közül mutat be jó néhányat a Vatikáni Múzeum 3D című film. Michelangelo, Raffaello, Leonardo műveitől Caravaggio vízióján át Van Gogh, Chagall, Salvador Dali vallási témájú művei közé viszi nézőjét a legmodernebb technikával megörökített élménymozi.

Az ötlet majdnem kézenfekvő: a világ egyik leghíresebb, 500 éves képzőművészeti gyűjteményébe beereszteni a film legmodernebb technikáját, az ultra HD 4K/3D kamerákat. A majdnem mindössze annyi kételyt jelent, hogy tudjuk, az emberiség legnagyobb teremtő művészeinek munkája szupertechnika nélkül is az, ami. A technika nem főszereplő, csupán az élményközvetítés minőségét képes fokozni. Az sem kevés.

Az biztos, hogy lélegzetelállító látványt örökít meg a Vatikáni Múzeum folyosóin-termein, illetve a Sixtus-kápolna bűvöletes terében, a páratlan szépségű festményeket őrző boltozatok alatt kocsizó szuperkamera. És az is biztos, hogy ezek a felvételek bizonyos szempontból más látványt nyújtanak még annak is, aki már járt, netán többször is a pápák fél évezred alatt a világ egyik legkáprázatosabb képzőművészeti múzeumává előlépett vallási témájú műgyűjteményében.

Láthatóan nem a klasszikus képzőművészeti ismeretterjesztés volt a készítők célja, a vezetőnkül szegődő múzeumigazgató, Antonio Paolucci professzor inkább egyfajta filmesszé gondolatfutama felé viszi el a dokumentumfilmet. A film mutatja a műveket, Michelangelo, Leonardo, Raffaello, Giotto, Van Gogh, Chagall, Dali remekeit, de esze ágában sincs hagyományosan pásztázni, szemrevételezni a látványt.

Arra ott vannak a képzőművészeti albumok, sugallja kimondatlanul, illetve tessünk elmenni oda személyesen és megbámulni négyzetcentiről négyzetcentire az örökbecsű darabokat. Ennek a múzeumi idegenvezetésnek gondolati-szellemi célja van, tán a művészet értelmét-lényegét is megcélozva azt próbálja felfedni újra és újra, hogy az alkotók miként törnek az isteni tökéletességre, s ez az olthatatlan vágy miként kapható rajta a művekben kifejeződő érzelmeken-gondolatokon-hiten.

Ez a sajátos szándék olyankor kínál lélegzetelállító élményt, amikor a technika nem tolakszik az előtérbe. Ám éppen a soha nem látott szépségű filmfelvételek után feltűnő, hogy a kamera olykor nem tud ellenállni, és főszereplőként produkálja magát. Mondjuk mélységet szuszakol oda, ahol a két dimenzióban utolérhetetlen szépségű festménybe beiktatja a harmadik dimenziót.

Legalább is furcsa mondjuk Michelangelo Ádám teremtése freskóját vagy az Utolsó ítéletet, de ugyanígy Raffaello vagy Leonardo lélegzetelállító képét úgy látni, hogy az alakok és a háttér, a felhők és az ég, a lebegő leplek és a test között ott van egy olyan tér, ami elválasztja egymástól ezeket a megoszthatatlanul összetartozó részleteket. Istenkáromlásnak hathat, de egy-egy ilyen pillanatban a hit megismételhetetlen mélységű remekeit mintha a vurstlik mutatványos világába tolnák át a technikával mesterségesen előállított harmadik dimenzió beiktatásával.

Van valami vásári és önmutogató abban is, hogy időnként a készítők szükségét érezték – tán a vallásos hit misztikus lényegét képviselni hivatott – mindenféle ködök és füstök kavarására, áttetsző homokszemek pörgetésére fénybe és homályba váltó háttér előtt.

Az meg végképpen mosolyogtató amatőrségnek hat, hogy a művészet gyönyörűségébe merülő ámulatunk közepette kilép a film az alkotások világából és időnként homogén, szórt fényű semmi előtt megjelenik egy félmeztelen (?) fiatal férfi, aki nagyon artisztikusan néz, enerváltan szórja a fény előtt a homokot, majd eltűnik. Nagyon jóvágású egyed, ezzel nincs gond, de tisztázatlan, vajon melyik égi vagy földi hatalom rendelését van hivatva sugallni.

És ha már a kifogásoknál tartunk, akkor igyuk ki a keserű pohár utolsó cseppjét is, felemlegetve a legfőbb gondot. Egy ilyen száz százalékig a látványra, a különleges képekre és különleges helyszínekre épülő filmben enyhén bosszantó, hogy a látnivalóból kénytelenek vagyunk kilépni, mert a film feliratozott. A néző le-föl pillog, elvesztve hol a látványból, hol a szövegből valamennyit. Ez akkor is idegtépő, ha tudjuk, a szinkron sokba kerül.

A Vatikáni Múzeum 3Đ igazán nagyszabású produkció. Négy hónapon át forgatták, a rendkívüli térábrázolási technikákkal több, mint 40 freskót és festményt mutattak be úgy, ahogy eddig még sohasem mutattak be filmen. A népes szakértői gárda – 40 hozzáértő – mintegy 3 ezer kilométert térképezett fel, hogy a film a kiválasztott részekkel érzékletesen ragadja meg a világ egyik leglátogatottabb múzeumának pompáját.

Nem csak Michelangelo Pietája, a Sixtus-kápolnában látható freskói, Raffaello Athéni iskola című festménye, Leonardo Szent Jeromosa, Caravaggio Levétel a keresztről című képe és a többi reneszánsz óriás műve és néhány gyönyörű ókori görög szoborpéldány kapott különös figyelmet a filmben. A Vatikáni Múzeumban a múlt század hetvenes éveinek elején létrehozták az egyházi művészet modern gyűjteményét, ebből is bemutat a film néhányat.

Tán a legmeglepőbbek közül válogatva. Köztük van Van Gogh egyetlen vallási témájú képe, az elmegyógyintézetben festett Elfeledett Pietá, a zsidó származású Marc Chagall Vörös pietája és az egyházellenességéről közismert Salvador Dali Kereszthalál című szürrealista képe.

Ha nem tisztelnénk a helyszínt, azt mondhatnánk, hogy a modern technika ihletésére ez a film egy kivételes road-movie a művészetből és hitből ötvözött lélegzetelállító tájban. Élménymozi.

Szerző

Meghalt Joe Cocker

Publikálás dátuma
2014.12.22. 20:44
Fotó: Pascal Le Segretain/Getty Images
Meghalt Joe Cocker. A nagy-britanniai Sheffieldben 1944. májusában született rock- és bluesénekes 70 éves volt. Ügynöke, Barrie Marshall is megerősítette a hírt.

Meg nem nevezett betegségben vesztette életét. Joe Cocker a hatvanas években vált különösen népszerűvé. Világszerte feltűnést keltett a With a Little Help from My Friends című Beatles dal feldolgozásával. A számot élőben adta elő az 1969-es woodstocki fesztiválon.

Az Egyesült Államokban óriási sikert aratott 1979-es „You Are So Beautiful” című dala, amely ötödik lett a slágerlistán. Számos díjat kapott, 1983-ban Grammyval jutalmazták. Cockert a 97. helyre sorolta a Rolling Stone magazin a világ száz legjobb énekesét magában foglaló listáján. Stílusára nagy hatással volt Ray Charles.

Szerző

Vegyen csészét ajándékba potom 8 milliárdért!

Először láthatja a kínai közönség az átszámolva nyolcmilliárd forintért elkelt több mint 500 éves csirkés porceláncsészét, amelyet a hétvégén a sanghaji Long Múzeumban mutattak be.

A mindössze 8 centiméter átmérőjű, egy kakast, egy tyúkot, csibéket és lilomokat ábrázoló csészécske a világ legdrágább áron elkelt porcelánja, 36 millió dolláros vételára miatt áprilisban hatalmas visszhangot váltott ki a kínai és nemzetközi sajtóban. 

A Ming-dinasztia (1368-1644) korabeli, azon belül is Csenghua császár uralkodása idejére (1465-1487) datált ivókupát a Shotheby's aukciósház hongkongi árverésén egy újgazdag sanghaji milliárdos, Liu Ji-csien vásárolta meg. A 900 millió dollárra becsült vagyonnal rendelkező Liu két hatalmas sanghaji magánmúzeuma mellett (mindkettő a Long Múzeum nevet viseli) azzal is híres az újonnan vagyonosodottak közt, hogy taxisofőrből ingatlan- és gyógyszeripari beruházásaival került a milliárdosok klubjába és többszörösen rekordot döntött egy-egy művészeti alkotásért fizetett összeggel.

A csésze köré a Long Múzeum egy átfogó, nagy volumenű kiállítást szervezett, annak történelmét és a Csenghua-időszakot részletesen bemutatva. A cél az volt, hogy a csészécske ne csupán ára, hanem története miatt is ismertté váljon a kínai látogatóközönség előtt - mondták el az MTI-nek a helyszínen az Egy kínai császár élete és kora című kiállítás szervezői. A tárlat iránt az első két kiállítási napon igen nagy érdeklődés mutatkozott, az átlagos látogatószám két és félszeresét regisztrálták.

A február 8-ig megtekinthető kiállítás kínai sajtóban nyilatkozó kurátora, Hszi Hszia-tung úgy fogalmazott, a Csenghua-időszakból fennmarad kerámiák, festmények és kalligráfiák igen ritkának számítanak Kínában. Csenghua császár idejét a kínai porcelángyártás "második aranykoraként" is említik, ebből az időszakból főképp fehér alapon madár-, bogár- és virágábrázolással ellátott finomporcelánok kerültek ki. A Sanghajban látható csirkés ivócsésze nem az egyetlen fennmaradt a Ming-dinaszta korából, összesen 14 van belőlük, 3 ezekből magántulajdonban.

Szerző