A társadalmi mozgásokat senki nem képes leállítani

Foltányi Zsuzsa a rendszerváltás környékén tele volt hittel és ambícióval. Nem gondolta, hogy valaha olyan kormányunk lesz, amelyik saját társadalma ellen támad. Az Ökotárs Alapítvány stratégiai tanácsadója szerint az ellenük folyó hajtóvadászatra emberi sorsok mennek rá. De most már kíváncsi arra, vajon ez a kis magyar abszurd eljut-e valaha valami értelmes végkifejletig.

A biológus-vegyészmérnök végzettségű Foltányi Zsuzsa már a nyolcvanas évek közepén bekapcsolódott az akkor szerveződő zöldmozgalmakba, amelyek később részesei lettek a rendszerváltásnak. 1994-ben az ő bábáskodása mellett jött létre az Ökotárs Alapítvány, amelynek 2006-ig vezetője volt.

Azért adta át a stafétabotot, mert úgy érezte: "nem használ egy szervezetnek, ha ősmatróna a vezetője". Az "ősmatróna" még ma sincs hatvanéves, és idén – akaratán kívül – többet szerepelt a médiában, mint az elmúlt húsz esztendőben összesen.

– A civil mozgalmakat minden normális demokrácia partnerként kezeli: segíti, támogatja. Hiszen a civilek egy csomó társadalmi feladatot vállalnak fel gyakorlatilag az állam helyett, és ha a munkájukat gátolják, akadályozzák, azzal a társadalom érdekei sérülnek. Korábban is láttam, hogy nem jó irányba mennek itthon a dolgok: a rendszerváltás óta egyik kormányra sem foghatjuk rá, hogy tényleg komolyan vette volna a civil szféra fejlesztését, de legalább élni hagytak minket. A jelenlegi vezetés nyolcvanezer civil szervezetet emleget, eközben mi, akik a szektorban dolgozunk, pontosan tudjuk, ennek hány százaléka működik valójában. Ha harmincat mondok, sokat mondtam. Ezen nem csodálkozhatunk, mert számokat lehet produkálni, de a jogi, intézményi háttér, ami ahhoz kell, hogy egy szervezetet hatékonyan lehessen működtetni – egyszerűen nem vagy alig-alig létezik.

– Sejthető volt, hogy készül valami az Ökotárs ellen?

– Egy ideje igen. Az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus keretében 2008-ban indult a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) első ciklusa. Mivel a környezetvédelmen és a fenntartható fejlődésen kívül támogatandó célként jelölték meg a szociális szférát, az ifjúságot és a kultúrát, mi meg úgy gondoltuk, nem értünk mindenhez, összeálltunk három másik szervezettel, az Autonómia, a Demnet és a Kárpátok alapítványokkal, akikkel már dolgoztunk együtt. Ezt a négytagú konzorciumot választották ki a norvégok akkor egy meghívásos pályázatban lebonyolítónak. A finanszírozás második körében, 2012-ben már nyílt pályázaton mérettettünk meg. Elég régóta tudjuk, hogy az Orbán-kormány úgy vélte, más is lebonyolíthatná a programot, mondjuk a Századvég. Azt érzékeltük, hogy szokatlanul elhúzódott a döntéshozatal, mint később kiderült, a norvégok és a magyar kormány közti viták miatt.

– De hát egy nyílt pályázaton a Századvég is indulhat, nem?

– Indult, de ismét ránk esett a választás. Három kritérium volt: legyen a szervezetnek pályáztatói tapasztalata, ismerje a civil szektort és ne függjön az államtól.

– Az utolsó feltételt kifejezetten önökre szabták?

– Dehogyis. Norvégia, Izland és Liechtenstein tizenöt új, illetve gyengébben fejlett uniós tagországot támogat. Az első időszakban a civil támogatások legtöbb esetben az adott ország államháztartásán folytak keresztül. A támogatók azonban úgy látták, hogy a civilek nem részesülnek a támogatásból az általuk elvárt mértékben, az értékelések pedig azt mutatták, hogy azokban az országokban működtek leghatékonyabban a támogatások, ahol a lebonyolítást független civil szervezetekre bízták. Ezért a második körben ez lett az általános gyakorlat. A dologhoz hozzá tartozik, hogy amikor a pályázatokról határozunk, jelen van a magyar kormány képviselője. Tehát ismerik a folyamatot, és egyetlen esetben sem emeltek kifogást. Tavaly nyáron épp azokat a pályázatokat bíráltuk el, amelyeknél a pályázó jogvédő és közösségfejlesztő szervezetekkel szembeni fő elvárás az volt, hogy képezzék önmagukat és a többi civil szervezetet. Ekkor kezdték kormányközeli médiumokban összemosni a Soros Alapítványt és a Norvég Civil Támogatási Alapot.

– Kormánytagjaink zöme jól emlékszik Sorosék rendszerváltás előtti ténykedésére. Tudják, hogy a demokráciafejlesztés nevű "nyugati métely" veszélyes lehet. Tegyük hozzá: jelentős részük Soros-ösztöndíjas volt, többek közt Orbán is.

– Nincs igazi demokrácia erős, öntevékeny civil szervezetek nélkül, amelyek nem tűrik, hogy dróton rángassák őket. Egy értelmes, képzett, adott esetben kritikus, nem csupán a kárpát-medencei zsigerek mentén gondolkodó civil szféra hihetetlen segítség lehet egy kormánynak, nem pedig ellenség.

– Orbán viszont abban hisz, hogy jobb, ha ők kontrollálnak mindent. Ez állhat az Ökotárs elleni egész pályás letámadás mögött is?

– Lehet. Nálunk az értékelők és bírálóbizottsági tagok neve nem nyilvános, mert nem szeretnénk, ha bárki befolyásolná őket. Tavaly nyáron kezdett a kormányközeli sajtó kiszivárogtatni neveket. Rólam például megírták, hogy 2009-ben szerepeltem az LMP európai parlamenti listáján, az előkelő 19. helyen. Amiből ugye az következik, hogy az Ökotárs az LMP hátországa. Aztán idén áprilisban Lázár János levelet írt a norvég EU-ügyi miniszternek, vizsgálatot követelve az NCTA ellen. Akkor már év eleje óta zajlottak tárgyalások a norvég támogatás 90 százalékát kitevő, a hazai kormányzati rendszer által kezelt források ügyében, mivel a magyar fél úgy alakította át ennek struktúráját, hogy arról nem egyeztetett időben a támogatókkal. Ezzel az állam kihúzott az ország alól 36 milliárdot. Amit például az ifjúsági pszichiátriai hálózat újraépítésére, műemlékvédelemre, energiahatékonyságra, csupa nagyon fontos, valamennyiünk életét befolyásoló ügyre fordíthattunk volna. Különben a Kehi furcsa módon azonnal kérte tőlünk a nem nyertes pályázók listáját. Nem adtuk oda, mert a Kehi gazdálkodást vizsgál, és aki nem nyert, azzal nem állunk gazdasági viszonyban.

– Nyilván feltételezték, hogy az Ökotárs diszkriminálja a kormányközeli szervezeteket.

– A mi értékelési rendszerünk nem ilyen elvek alapján épül fel. Egyébként Csepreghy Nándor egy rádióinterjúban megígérte, hogy átküldi nekünk azon szervezetek listáját, amelyek panasszal fordultak ellenünk a Miniszterelnökséghez. Azóta sem kaptunk semmiféle listát. Nyáron a médiából értesültünk arról, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda is beszállt a vizsgálatba. A norvégok nem értették az egészet. Norvégiában ugyanis elképzelhetetlen, hogy az állam vegzálni kezdi a civileket. Ha alapos a gyanú, hogy a civil szektor korrupt, akkor jogos a vizsgálat, csakhogy a norvégok folyamatosan ellenőriztek minket, és mindent rendben találtak. Arra, ami történt, történik, emberi sorsok mennek rá. 58 szervezetet vizsgált a Kehi, és láttam, hogy nem tudnak dolgozni, mert mást se csinálnak, mint számlákat kotorásznak, fénymásolnak, szkennelnek és küldözgetik a Kehinek.

– Úgy tudom, Önnél házkutatást is tartottak. Fura érzés lehetett.

– Szeptemberben forgatták fel a lakásunkat. A fiam utána azt mondta: anya, megszentségtelenítették az otthonunkat. Életemben nem láttam még ennyi pisztolyt közelről. Először megjelent öt rendőr, aztán még öt, aztán még három – én meg ott álltam egyedül. Nem tudok jobb szót: aberrált jelenet volt.

– Valamelyik főember nyilatkozta, hogy a vizsgálat jó néhány dologban hibát talált.

– Hibát mindenki követhet el, aki dolgozik, de aki a Kehi nyilvánosságra hozott jelentéséből be tudja bizonyítani, hogy itt ki miben volt bűnös, az előtt megemelem a kalapom. Mert a jelentésben olyan általánosságok és lózungok szerepelnek, amelyek méltatlanok egy önmagára valamicskét adó intézményhez.

– És mi van most? Azért kérdem, mert az Ökotárs idén is meghirdette az Év Fája versenyt, amit egy hatalmas platán nyert meg. Magyarán dolgoznak, mintha mi sem történt volna.

– Tesszük a dolgunkat mindaddig, amíg tehetjük. Felfüggesztették az adószámunkat, ezt megfellebbeztük. Föl nem foghatom, mi a jó abban, hogy besároznak értelmes munkát végző civil szervezeteket. Illetve nyilván nem véletlen a "piszkos 13" listája, amelyet a kormány még májusban tett közzé. Ezen olyan szervezetek vannak, mint a Tranparency, a K-Monitor, a Krétakör, a NaNe, a TASZ – vagyis azok, akik kiállnak bizonyos ügyek mellett, nem paríroznak a mindenkori kormánynak, véleményük van, s ezt nem rejtik véka alá.

– Szokatlan élmény lehet célkeresztben lenni.

– Kétségtelen, hogy ennyi eljárás összesen nem folyt ellenünk az elmúlt húsz évben. Kíváncsi vagyok, vajon ez a kis magyar abszurd eljut-e valaha valami értelmes végkifejletig? Ami zajlik, nemcsak a NCTA-t, hanem a négy lebonyolító alapítvány többi programját is veszélyezteti, többek közt a Svájci-Magyar Civil Alapot. Ebben 96 szervezet dolgozna jövő tavaszig szociális ügyeken és környezetvédelmen a két legelesettebb régióban, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön. A program része, hogy ösztöndíjat folyósít hátrányos helyzetű fiataloknak, segítve ezzel az érettségi vagy a szakma megszerzését. Még járna durván 200 millió forint. Ha leállítják, mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Azzal vigasztalom magam, hogy sok civil szervezetnek számos ügyben komoly sikerei voltak, vannak. És nehezen hiszem, hogy hosszútávon megakasztható ez a folyamat. El lehet tüntetni szervezeteket, lehet porig alázni, egzisztenciálisan ellehetetleníteni egyéneket, de a társadalmi mozgásokat senki, semmi nem képes leállítani. Hiába gondolja a hatalom, hogy velük kezdődik és végződik minden, jön majd helyettünk egy új generáció.

Hónapok óta folyik a hadjárat

Nem a napokban kezdődött az Ökotárs Alapítvány lejáratását, s a norvég, illetve a svájci civil alapok kezeléséből való kiszorítását célzó kormányzati hadjárat. Májusban adott rá utasítást a Miniszterelnökség, s a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) nyújtotta támogatásokat egy konzorcium részeként kiosztó Ökotárs ellen júniusban indított vizsgálatot a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi), melynek október közepén nyilvánosságra hozott jelentése szerint a vizsgált 63 projektből 61 esetben történt szabálytalanság.

A dokumentum bizonyítani igyekezett a Miniszterelnökség által már korábban megfogalmazott vádakat, így például a politikai elfogultságot, a Kehi szerint mintegy 200 millió forint szétosztásában találtak szabálytalanságokat a civilek pályáztatásában. Ám jogszabálysértést valójában "néhány tízmilliós nagyságrendben" gyanítottnak, ezekben az ügyekben feljelentést is tettek, amelynek sorsáról egyelőre nem tudni semmit.A norvég kormány nem fogadta el a Kehi-jelentést, és független vizsgálatot követelt. Ez utóbbi jelentést előbb november végére ígérték, ám máig nem készült el.

Norvégia ugyanakkor még májusban úgy döntött, hogy felfüggeszti a pénzek kifizetését, kivéve azoknak a programoknak a finanszírozását, amelyeket közvetlenül a brüsszeli székhelyű Finanszírozási Mechanizmus Iroda felügyel, vagyis a NCTA-ét és az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz nevű programét.Az is kiderült: az Ökotársat, melynek adószámát a Kehi javaslatára már augusztusban felfüggesztették, már a Svájci Civil Alap ügyében is vizsgálják. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára a napokban ez utóbbi vizsgálattal kapcsolatban azt mondta: kettős könyvelés a gyanú.

Lapunknak Móra Veronika cáfolta a kettős könyvelés vádját, szerinte adminisztrációs hibáról van szó, amelyet jeleztek és javítottak is.Ám a kabinet nemcsak hatósági szinten lép fel az Ökotárs ellen. A Budapesten tartott novemberi EBESZ-konferencián Csepreghy azt mondta: heteken belül felveszik a kapcsolatot a civilekkel és kétoldalú tárgyalásokat folytatnak.

A hvg.hu információi szerint múlt pénteken a meghívókat ki is küldték, a rendezvény tegnap volt, de szemben a portál információival azokat a szervezetek is meginvitálták, amelyek a norvég, valamint a svájci alapok pénzeit osztják. A meghívott civilek között volt például a TASZ, a Háttér Társaság a Melegekért és a Transparency is – az úgynevezett „piszkos 13”-ak tagjai. Ám a kormány szerint ők nem a teljes civil szférát reprezentálják.