Abbász tovább próbálkozik

Rendkívüli ülésen vitatta meg tegnap az izraeli kabinet, milyen választ adjanak Mahmúd Abbász év végi lépésére.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsában elszenvedett kudarc után a Palesztin Hatóság vezetője közölte, nem adják fel, hanem tovább próbálkoznak. A BT egy szavazat híján elutasította az önálló palesztin állam elismertetése ügyében kidolgozott jordániai határozattervezetet, kilenc igen voksra lett volna szükség, de az Egyesült Államok akkor is vétóval élt volna.

Abbász szerdán nyilvánosan aláírt mintegy húsz nemzetközi szerződést, köztük a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) alapító okiratát, a Római Statútumot. Az ICC-hez való csatlakozás révén lehetővé válik, hogy háborús bűnökkel vádolják meg Izraelt a testület előtt. „Panaszt akarunk tenni az ICC-nél, a Biztonsági Tanács cserben hagyott minket, hova máshová fordulhatnánk?” – nyilatkozta Abbász a Palesztin Hatóság rámalláhi központjában.

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő hangsúlyozta, a palesztínoknak több a veszítenivalójuk, s Izrael mindenképpen válaszol e lépésre. Az Egyesült Cahi Hanegbi izraeli külügyminiszter-helyettes úgy nyilatkozott, hogy az ICC-tagság épp a palesztinokra jelentené a legnagyobb veszélyt, mivel így a palesztin illetékeseket vád alá lehet helyezni a terrorcselekményekben való érintettségük miatt.

Szerző
Frissítve: 2015.01.01. 21:20

Bankpánik fenyeget Görögországban

Kisebb pánik tört ki Görögországban a bizonytalan politikai helyzet miatt. December folyamán összesen 2,5 milliárd eurót vettek ki vállalatok és betétesek bankszámláikról. Ez azért is aggasztó, mert a görög bankrendszer továbbra is rendkívül sérülékeny. 

Gikasz Harduvelisz pénzügyminiszter a napokban azt közölte, hogy az ország pénzintézetei márciusig rendelkeznek elég tőkével, ezután azonban külső segítség nélkül veszélybe kerülhet likviditásuk. Miután a parlament harmadszorra sem tudott elnököt választani, január 25-re előrehozott választást kellett kiírni, amelyen a hitelmegállapodást elutasító erők győzhetnek.

Ez azonban pénzügyi apokalipszist hozhat Athén számára. Jól jellemzi a helyzetet, hogy – mint a Kathimerini írta – novemberben még csak 200 millió eurót vettek ki a betétesek bankszámláikról. Ugyanakkor szakértők szerint a decemberi adatok még nem tanúskodnak bankpánikról, de a polgárok növekvő aggodalmáról igen.

Szakértők arra is figyelmeztetnek, a bankoknak ügyelniük kell arra, hogy a kártyaautomatákat elegendő tőkével lássák el, mert már az is pánikot okozhat, ha egy-két automatából egyszerűen kifogy a pénz.

A pénzügyi helyzet is azt mutatja, hogy a politikai válság a lehető legrosszabbkor jött, hiszen az emberek már kezdték visszanyerni a bankrendszerbe vetett bizalmukat. Októberben és novemberben is már több pénzt helyeztek el a fiókokban, mint amennyit kivettek onnan. Sok szakértő gyökeres fordulatról kezdett beszélni.

A válság 2009-es kitörése óta a bankok tőkéjük mintegy harmadát vesztették el. Sok betétes külföldre menekítette megtakarítását attól tartva, hogy az állam ráteszi a pénzére a kezét, amint ez Cipruson – részben legalábbis – meg is történt. Becslések szerint 2010 márciusa és 2011 októbere között 200 milliárd euró folyt külföldre.

Szerző
Frissítve: 2015.01.01. 21:16

Hideg fejjel hozott döntéseket

Publikálás dátuma
2015.01.02. 06:31

Margaret Thatcher 1979-től 1990-ig állt a brit kormány élén, ám máig viszonyítási pontként szolgál, utódai rendre az ő tizenegy és fél évéhez mérik saját teljesítményüket. „A brit miniszterelnökök közül azon kevesek közé tartozott, akiknek hátrahagyott öröksége jelentősen megváltoztatta Nagy-Britanniát” – mondta John O. Sullivan, Thatcher egykori beszédírója a néhai kormányfő memoárjának budapesti bemutatóján. Az „Életem” című könyv Thatcher korábban két kötetben közzétett emlékiratainak rövidített változata.

A Vaslady, ahogy máig gyakran emlegetik, előbb a Downing Street-i évekről írta meg visszaemlékezéseit, majd utóbb gyermekkori emlékeit, fiatalkorának meghatározó élményeit, politikai karrierje kezdetének eseményeit is megosztotta az olvasókkal.

A könyv racionális, a tényeket csípős megjegyzésekkel elemző, távolról sem érzelgős, netán nosztalgiázó emlékirat. Thatcher magánéletének részleteire csak szűkszavúan tér ki. Kötetből világosan kiderül, hogy Nagy-Britannia első női miniszterelnöke határozott, kemény vezető volt, aki tényleg elmondhatja magáról, hogy nem bánt meg semmit sem.

Politikai pályája kezdetén Thatchert gyakran lekezelően „fűszereslányként” emlegették. Saját maga is úgy érzi, meghatározó volt életében, hogy „az üzlet felett” nőtt fel. Apjának két fűszerboltja volt Granthamben, ahol Margaret Hilda Roberts 1925. október 13-án megszületett. Apja eredetileg tanár szeretett volna lenni, de a család nem engedhette meg magának a taníttatását. Alfred Roberts, aki a második világháború végén Grantham polgármestere lett, egyenes, következetes ember volt, aki mindig ragaszkodott elveihez.

Gyermekeit metodista szellemben nevelte, tudatosította bennük az egyéni felelősség fontosságát. Odahaza soha senki nem tétlenkedett, ismeretlen volt a pazarlás, a Roberts-lányoknak ki kellett venni részüket a ház körüli és a bolti munkából. A háború eseményei formálták a későbbi kormányfő korai politikai nézeteit. A fiatal Maggie-t egyedül a mozi andalította el, szívesen nézett hollywoodi filmeket.

Mivel az iskolában leginkább a kémiatanárnője inspirálta, Margaret a kémiatudomány felé vett irányt. Az első Roberts volt, aki egyetemre ment, méghozzá egyenesen Oxfordba. Úgy érezte, nem fogadták valami barátságosan, de mire végzett, rengeteg barátra és ismerősre tett szert. Érezhette, hogy nem a kémia a végső elhivatottsága, hisz rögtön belépett az egyetem konzervatív egyesületébe (OUCA), s az ott kiépített politikai kapcsolatai egész életében kapaszkodót jelentettek.

Margaret belevetette magát az 1945-ös választási kampányba. 1946-ban megválasztották az OUCA elnökévé, a harmadik nő volt, aki ezt a posztot betöltötte. Hamarosan magának is bevallotta, hogy valójában parlamenti képviselő szeretne lenni, s rövidesen mások is úgy látták, a tehetséges fiatal nő alkalmas lehet az indulásra.

Első kampánya során ismerkedett meg Denis Thatcherrel. „Józan konzervatívként” jellemezte jövendő férjét, mindkettőjüket vonzották a természettudományok, szerették a zenét. Denist érdekelte a történelem, értett a politikához. Ennél sokkal többet a későbbi kormányfő nem is árult el a „nagy szerelemről”.

Első választását – 23 évesen – elveszítette, viszont rövidesen férjhez ment. Nevét a konzervatívok jó ideig „jegelték”. Akkoriban jogi tanulmányokat folytatott, s mellesleg 1953-ban ikreknek adott életet. Mark és Carol érkezése boldogsággal és büszkeséggel töltötte el, de tudta, hivatása nem „csupán” az anyaság.

Hat évesek voltak a gyerekei, amikor megvalósította álmát. Az 1959-es választáson Finchley-ben indult, s csaknem 3500 vokssal többet szerzett, mint elődje. Mindössze 25 női képviselő ült akkortájt az alsóházban, külön szobák álltak a „képviselő hölgyek” rendelkezésére. Thatcher parlamenti karrierje villámgyorsan ívelt felfelé.

Első önálló képviselői indítványának előterjesztésekor semmit nem bízott a véletlenre, levelet írt a 250 konzervatív képviselőnek, hogy legyenek jelen és támogassák javaslatát. Hírnevét hamar megalapozta, amikor a tory többséggel szembe menve támogatott egy javaslatot a fiatal erőszakos bűnelkövetők testi fenyítése (megbotozása) ügyében. Hamarosan államtitkári kinevezést kapott, s amikor a konzervatívok 1964-től ellenzékbe kerültek, Ted Heath bevette árnyékkabinetjébe.

A Vaslady kezdettől azzal vétette észre magát, hogy távlatosan, széles, nemzetközi összefüggésekben gondolkodott. Kollégái arra intették, ne mindig csak a külügyekre és a pénzügyre koncentráljon, foglalkozzon kisebb jelentőségű problémákkal is. Thatchert azonban más fából faragták. Heath 1970-es győzelme után – egyetlen női miniszterként – az oktatási tárca élére állította.

„Tanárok réme” – ezt a címet adta a következő négy évről szóló fejezetnek. Ezen időszakról a Thatcher-életrajzok legtöbbször azt idézik fel, hogy „elvette a gyerekektől az ingyenes iskolatejet”, bár ő azt írja, rákényszerítették ezt a lépést. A Sun bulvárlap „Nagy-Britannia legnépszerűtlenebb asszonya” címet szavazta meg neki.

„Vannak, akiket az ilyen támadások megtörnek, másokat megerősítenek” - elmélkedett a későbbi kormányfő, s ő kétségtelenül az utóbbi csoporthoz tartozott. Hideg fejjel tudott kemény döntéseket hozni miniszterelnökként is, amikor egy évig kitartott a sztrájkoló bányászokkal szemben.

„Miniszterelnöknek lenni magányos állás” – írta emlékiratában Thatcher, aki hálás volt, hogy férje mindvégig mellette állt és támogatta. Pedig szegény Denisnek sanyarú sors jutott: a kormányfő nem tartott házvezetőnőt, saját kezűleg ütötte össze a hosszúra nyúlt kabinetülések után a szerény vacsorát. A Vaslady saját költségén tapétáztatta ki dolgozószobáját, s tíz év után engedélyezte magának az első felújítást a Downing Street 10-ben.

Szerző
Frissítve: 2015.01.01. 21:10