Öt kontinens sztárvendégeivel adott káprázatos koncertet a hegedűvirtuóz

Publikálás dátuma
2015.01.03. 09:00
FOTÓ: Schumy Csaba
Öt kontinens világhírű előadóművészeivel egy grandiózus show-műsor keretében kápráztatta el a Papp László Sportaréna közönségét Mága Zoltán hegedűművész január 1-jén. A VII. Budapesti Újévi Koncert színpadán köszönthettük korunk egyik legnagyobb hegedűművészét, Zakhar Bront, aki szerint Mága Zoltánt virtuóz technikája és egyéni előadásmódja a legnagyobbak közé emeli. Fellépett lírai tenor szerepek világhírű előadója Saimir Pirgut, ésValentina Nafornita nemzetközi hírű szoprán is. Amerikából érkezett Ann Malcolm dzsesszdíva, igazi kuriózum volt a koreai csellista Oh Ahmi produkciója. Ausztrália képviseletében Siobhan Stagg lírai koloratúrszoprán, Afrikából pedig a Chalaban, az afro-arab zene első számú európai képviselője lépett színpadra. A Kárpát-medence legnagyobb újévi koncertjén immár hetedik alkalommal koccintott egyszerre 13 ezer ember. Az Arénában egy gombostűt nem lehetett elejteni, a rendezvényre az összes engedélyezett pótszéket is fel kellett állítani.

„Öt kontinens világhírű művészeivel világszínpaddá alakítottam az Arénát, mert eddigi leggrandiózusabb koncertemmel szerettem volna meglepni közönségemet, hogy így fejezzem ki köszönetemet azért, hogy idén pályafutásom harmincadik évfordulóját ünnepelhetem. Évről évre egyre letisztultabb műsorral készülünk, egyre inkább a klasszikus irányt erősítjük, az igényes zenét pedig a közönség is egyre értőbben és lelkesebben fogja.” – fogalmazott Mága Zoltán hegedűművész, aki immár hetedik alkalommal is teltház előtt rendezte meg a Kárpát-medence legnagyobb újévi koncertjét. A nézőtéren köszöntettük, az Országgyűlés alelnökeit, államtitkárokat, országgyűlési képviselőket és több mint húsz ország – köztük Anglia, az Egyesült Államok és Dél-Korea – nagykövetét.

Európa képviseletében lépett színpadra korunk egyik legnagyobb hegedűművésze és kiváló zenepedagógus, a világhírű Zakhar Bron. Nagy pillanatnak lehetett tanúja az Aréna közönsége, hiszen Mága Zoltán az orosz származású művésszel, Sebestyén Ernő és Szabadi Vilmos Liszt-díjas hegedűművészekkel adta elő Bach d-moll kettős-hegedűversenyét. A négy kiváló hegedűvirtuózt különleges produkciója hatalmas sikert aratott.

Zakhar Bron, aki számos nagy tehetséget nevelt ki világ legrangosabb koncerttermeinek, a gála után úgy nyilatkozott: nagyon örül, hogy olyan klasszissal játszhatott együtt, mint Mága Zoltán. „Nehezen találok szavakat arra, mennyire kiemelkedő tehetség Mága Zoltán, akit egyéni játékmódja, virtuóz technikája világszínvonalú hegedűművészek közé emel. Munkássága már akkor lenyűgözött, amikor a DVD-it láttam. Fantasztikus dolgokat visz véghez mind a klasszikus zenében, mind pedig a modern irányzatokban. Nagyon egyéni, ahogy új tartalommal tölti meg a klasszikus zenét, művészete folyamatosan képes a megújulásra, ami kevés művészről mondható el. A tehetség nem tanulható, azzal születni kell, Mága Zoltán pedig rendelkezik azzal a tehetséggel és spiritusszal, amivel a legnagyobb művészek, nagyon magas szinten űzi szakmáját.” – fogalmazott korunk egyik legnagyobb zenepedagógusa és hegedűművésze, Zakhar Bron. A közös fellépésről Szabadi Vilmos és Sebestyén Ernő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense is felsőfokon nyilatkozott, mindketten méltatták Mága Zoltán virtuozitását és hangszerkezelését.

Az Olaszországban élő albán származású Saimir Pirgu, a lírai tenor szerepek neves előadója - akinek hangjáról és énektechnikájáról Plácido Domingo is felsőfokon nyilatkozott - Ernesto de Curtis: Non ti scordare di című szerzeményét adta el. Saimir Pirgu a dallal, amelyet Luciano Pavarotti is gyakran adott elő a többszörös Grammy-díjas olasz operaénekesre is emlékezett, akinek haláláig volt mentoráltja. Valentina Nafornita nemzetközi hírű szoprán, a Moldovai Köztársaság üdvöskéje Lauretta áriáját énekelte. A Puccini opera remekművével vastapsot kapott a BBC Cardiff Singer of the World című nagy múltú énekverseny legfiatalabb győztese. Pirgu és Nafornia Puccini Bohémélet duettje ugyancsak fergeteges sikert aratott.

Az amerikai kontinens képviseletében Ann Malcolm jazzdíva lépett színpadra, aki többek között olyan neves művésszel játszott együtt, mint Will Evans, Kenny Barron, Keith Copeland, Brian Lemon vagy Alvin Queen. A jazzfesztiválok ünnepelt sztárja a mainstream és a modern jazz vonalának elismert képviselője Moon Rivert énekelte a jazzrajongóknak Szakcsi Lakatos Béla zongora kísérete mellett.

Ázsia színeiben a dél-koreai crossover csellista, Oh Ahmi bűvölte el - Nagy-Britanniában, Argentína és Mexikó – után a magyar közönséget. A művész, aki országának szépségkirálynője is volt, először szerepelt Magyarországon. Ausztráliából Siobhan Stagg, lírai koloratúrszoprán érkezett. A fiatal ausztrál operasztár Giuditta belépő nagyáriáját adta elő. Az afrikai kontinenst a marokkói származású Saïd Tichiti, az afro-arab zene első számú európai képviselőjének számító Chalaban zenekar alapítója reprezentálta a VII. Budapesti Újévi Koncerten.

A számos énekversenyt megnyert mezzoszoprán, a Mannheimi Operaház tagja Láng Dorottya Lehár Ferenc Messze a nagy erdő című szerzeményét énekelte, hiszen a műsorból nem hiányozhattak a világszerte elismert magyar zeneszerzők művei sem. „Mindig fontosnak tartottam, hogy a legkiválóbb magyar előadók is szerepet kapjanak a Budapesti Újévi Koncertemen, hiszen zenei misszióm, hogy a magyar zenei kultúrát népszerűsítsem szerte a világban” – mondta Mága Zoltán. Magyarország színeiben így két Kossuth-díjas zenei nagyságot is ünnepelhetett az Aréna közönsége, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművészt és Kiss B. Atilla tenort, akinek előadásában Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám ária hangozott el. Mága Zoltán szerint ez az egyik legszebb olyan zenemű, amely méltón fejezi ki hazaszeretetünket az új esztendő köszöntésekor. Mága Jennifer világsikert énekelt, Etta James At last című dalával nyűgözte le a publikumot.

Szakcsi Lakatos Béla szerint Jennifer komoly énekesnővé értett, olyan fekete torkú díva, akivel szívesen gondolkozik egy közös lemez elkészítésében. A Kossuth-díjas zongoraművész elmondta: a kezdetektől fellép a Budapesti Újévi Koncerten, amely zeneileg világszínvonalú produkció. „Mága Zoltán művészi nagyságát bizonyítja, hogy Zakhar Bronnal és Sebestyén Ernővel hegedült együtt, ami hatalmas dolog a pályafutásában. Tíz éve megmondtam neki, hogy tehetségét a legrangosabb koncerttermekben mutathatja majd meg, és jóslatom mára valóra vált, immár a legnagyobbak között jegyzik a világban.” – mondta Szakcsi Lakatos Béla.

A finálé előtt Mága Zoltán virtuóz hegedűjátékát a közönség vastapssal jutalmazta. A finálé alatt ugyancsak állva ünnepelt 13 ezer ember, amikor felcsendült Strauss Radetzky indulója és összes fellépő a színpadra lépett.

A VII. Budapesti Újévi Koncert gálaműsorában közreműködött a Primarius Szimfonikus Zenekar Silló István vezényletével, a Budapest Táncművészeti Stúdió, az ELTE Bartók Béla Énekkara, a Magyar Kamarazenekar, valamint a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa. Természetesen most is voltak meglepetések, fantasztikus látványvilág, és a közös koccintás sem maradt el, a közönség között pedig egy vadonatúj személyautót sorsoltak ki. Mága Zoltán bejelentette, a hagyomány jövőre is folytatódik, január 2-án délelőtt pedig már több száz jegy elkelt. Mága Zoltán ünnepi gálaestjén Csonka András színművész műsorvezető társamként Kulcsár Edinát, a Miss World 2014 nemzetközi szépségverseny első udvarhölgyét, a Miss Europe díj nyertesét köszönhette a publikum. A grandiózus gálaestet Meskó Zsolt rendezte, zenei vezető: Zsoldos Béla, látványterv: Somfai Péter.

A Budapesti Újévi Koncertet jövőre is megrendezi a házigazda immár nyolcadik alkalommal, de addig is az est hangulatát és fantasztikus érzését megosztva Bécsben, az operett fővárosában idén először ad hagyományteremtő céllal újévi koncertet január 4-én, a Wiener Konzerthausban. A műsorban felcsendülnek Verdi, Vivaldi, Brahms, Puccini, Sarasate, Johann Strauss, Erkel Ferenc, Kálmán Imre és Lehár Ferenc legismertebb és legszebb művei, hogy a Budapesti Újévi Koncert varázsa Bécsben is folytatódjon.

FOTÓ: Schumy Csaba

FOTÓ: Schumy Csaba

A Prima Primissima-díjas hegedűvirtuóz ezúttal is jótékonysági akciót hirdetett

A VII. Budapesti Újévi Koncertet követő fogadáson a világsztárok jelenlétében, Heim Pàl gyermekkórház onkológiai osztálya javára bocsátotta jótékonysági csendes árverésre a Zsolnay by Royal Diamonds Eozinból készült arannyal, gyémántokkal és igazgyöngyökkel díszített egyedi kancsó vázáját a Zsolnay porcelán Manufaktúra Zrt. a Royal Diamonds Ékszerház Kft. valamint Kulcsár Edina, Miss Európa, a Miss World 2014 nemzetközi szépségverseny első udvarhölgye és Mága Zoltán. A felajánlás első számú célkitűzése az osztályon fekvő daganatos gyermekek életkörülményeinek és gyógyítási feltételeinek javítása. A jótékonysági csendes licit 2015. január 28-áig tart.

Szerző

Önfeledt balkáni örömzene

Publikálás dátuma
2015.01.03. 06:48
Marko és Boban Marković FORRÁS: MŰVÉSZETEK PALOTÁJA
Boban és Marko Marković mindent elért, amit zenekar elérhet a világ e szegletében: több százezer eladott lemez, klub- és fesztiválkoncertek százai, rajongók tízezrei követik zenélésüket, bárhol is játsszanak földrészünkön. Idei budapesti újévi nagykoncertjük apropóján sem ígérhetünk mást, mint önfeledt, szabad örömzenélést, ahol a Balkán, az európai zenei hagyományok keverednek Boban és Marko muzsikájában.

A zenekar kedvenc országa továbbra is Magyarország, itt adta Boban és fia, Marko élete legszebb koncertjeit, itt muzsikáltak a legtöbbet, és továbbra is itt a legnagyobb a "felhajtás" a koncertek körül.

A január 4-i délután három órakor és este fél nyolckor kezdőd koncert vendége a Művészetek Palotájában Palya Bea, akivel Bobanék már évek óta meglelték a közös hangot: a Balkán legnépszerűbb dalait tartják repertoáron.

Ha Bobanék Budapesten indítják az évet, az mindig öröm nem csak a zenekar számára, hanem a közönségnek is, hisz a Müpát szinte tánctérré alakítják. Nehéz is kibírni, tétlenül nézni a 13 fúvós örömzenélését, pláne, hogy a zenekar hangzása folyamatosan alakul – elsősorban Markonak köszönhetően – ahol ma már a dob, a tarabuka is állandóan jelen van, így a ritmus szekciónak köszönhetően végigpörgetik a 90 percet.

Apa és fia immár 10 éve bizonyítják, hogy mit jelent, ha a családban öröklődik-átadódik az a zenei tudás, melyet még nagyapáiktól örököltek. Sokáig Bobant tartották a legjobb trombitásnak, ma már pedig Boban is bevallja, hogy Marko utcahosszal veri őt virtuozitásban, kreativitásban.

Valamit tudnak a britek

Publikálás dátuma
2015.01.03. 06:46
A melegek és leszbikusok segélycsapata az akció főhadiszállásán, középen Mark szerepében Bill Nighy FORRÁS: MOZINET
Maroknyi leszbikus és meleg fiatal a nyolcvanas évek közepén szolidaritási mozgalmat indít a sztrájkoló walesi bányászok megsegítésére – a történelmi tényekből rendezett remek filmvígjátékot Matthew Warchus.

Londoni melegek és leszbikusok egy kis csapata elhatározza, hogy kiáll a sztrájkoló walesi bányászok mellett, élesen szembefordulva a Thatcher-kormány intézkedéseivel. Méghozzá a kézzel fogható támogatást választják. Gyűjtést indítanak az anyagi biztonság nélkül maradt bányászcsaládok javára, hogy a sztrájkolók ne legyenek kénytelen feladni a Vasladyvel szembeni követeléseiket.

Erről szól a valóságos eseményeken alapuló Büszkeség és bányászélet című nagyszerű brit vígjáték. A Jane Austen-regény filmsikerére játékosan utaló magyar cím nem csak szellemes, hanem sejteni engedi, hogy itt egy nagyon szórakoztató és szeretni való történet következik. A történetet keretként az 1984-es illetve 1985-ös londoni Büszkeség melegfelvonulás színes forgatagának jelenetei fogják közre. A színházi nehézsúlyúként számon tartott rendező, Matthew Warchus Stephen Beresford forgatókönyvéből rendezett mozi egy újabb ragyogó iskolapéldáját mutatja be annak, mit is jelenthet ma a film társadalmi elkötelezettsége, szociális érzékenysége. Itt a jogaikban valamiképpen megsértett emberek szolidaritásáról van szó, anélkül, hogy a szerzők lemondanának a közönség magas igényű szórakoztatásáról.

A Büszkeség és bányászélet emlékeztet arra, hogy a brit film egyik legkiemelkedőbb vonulatát éppen ezek az elkötelezett filmek alkotják. Ebben például Ken Loach életműve az egyik élenjáró, de kiemelkedő példa a kevésbé neves Peter Cattaneo remek filmvígjátéka, az Alul semmi is, vagy a kultrendezőként körülrajongott Stephen Daldry szívhez szólója, a könnyzacskókat is megcélzó és ugyancsak bányászkörnyezetben játszódó Billy Elliot. De gondolhatunk a hétköznapi embereknek elkötelezett művek között olyanokra, amelyek nem szociális, hanem politikai szemszögből szolidárisak a jogaikban sértettekkel, mint (az ugyancsak a Mozinet forgalmazásának köszönhetően nálunk is bemutatott) a Tiltott táncok című nagyszerű filmre, amely egy kis ír közösség teljesen köznapi igyekezetét meséli el a harmincas évekből. Arról, hogy egy táncterem miként testesíti meg a szabadság szellemét egy kis település teljesen hétköznapi lakóinak életében. Sok távoli és közeli brit filmben látjuk, milyen elemi erővel képes hatni a vásznon a teljesen névtelen emberek egyszerű vágyainak megjelenítése, az úgynevezett munkásosztály tagjainak drámai vagy vígjátéki küzdelme, akár megtörtént, akár kitalált események köré szerveződnek a jelenetek.

A Büszkeség és bányászélet az 1984-es londoni Pride-felvonulással indul. A film központi figurája, Mark, észak-ír meleg aktivista és ekkor fogalmazza meg társainak, hogy az ő civil harcuk a szexuális identitás megválasztásának szabadságáért éppen úgy a Thatcher-kormány konzervatív diktátumaiba ütközik, épp úgy ki van téve a regnáló hatalom gőzhengerének, mint a sztrájkoló bányászok szociális biztonságért folytatott küzdelme. A kétféle csoport között tehát természetes a szolidaritás. A kakastaréj-formájú frizurájával szinte mai figurának ható, jóképű és jó eszű meleg fiú és társai megalapítják a melegek és leszbikusok segélycsapatát a bányászokért, s óriási vehemenciával kezdenek hozzá a gyűjtéshez. Ennek során van mit figyelnie a nézőnek, hogy hányan és hányféleképpen reagálnak a nyolcvanas évek közepén a londoniak a leginkább punk-stílusra ütő külsővel eléjük lépő fiúk és lányok felszólítására, hogy adományozzanak a sztrájkolóknak.

Az előítéletek egész skáláját játssza le a film a néma megvetéstől a bunkó gyűlölködésig, anélkül, hogy a köznapi megjelenés hitelességét sértené bármilyen mesterkélt teátrális megoldással. Az ügy ott kezd forrósodni, mikor kiderül, hogy a sztrájkszervezők nem hajlandók elfogadni a melegek segítségét, az előítéleteiktől vezetve és attól tartva, hogy ügyük komolyságát veszélyezteti a gyanús társasággal való együttműködés. A megállíthatatlan aktivisták, éppen mert tudatában vannak annak, hogy a jogaikban hátrányba tolt mindkét csoportnak, bányászoknak és melegeknek, egyaránt erőt kölcsönözhet az együttérzés, az összetartás. Fogják magukat, kisbuszt bérelnek és elmennek a sztrájk központjába, egy kis dél-walesi településre, hogy átadják az összegyűjtött támogatásukat.

Matthew Warchus ezekben a nagyszámú szereplőt mozgató jelenetekben éri el a humoros ütköztetés és a komoly mondandó együttes érvényesítésének csúcspontját. A bányásztelepülés lakóinak előítéletekből, indulatos kitörésekből, megértő jószándékból, elzárkózó tiltakozásból, okos nyitottságból és még sok minden másból összetevődő mozgása, az egyéniségek szellemes és sok humorral megrajzolt figuráinak koreográfiája elsőrangú. Példaértékű, ahogy a történetmesélésben érvényesül a drámai és a humoros mozzanatok aránya, ahogy a falusi társadalom megosztottsága a meleg csapat szolidaritását illetően fokozatosan felfoszlik, s a bigott ellenzők végül is háttérbe szorulnak. Ahogy nagyon ügyesen és finoman nevetséges melldöngetéssé silányul a melegek elleni „férfias” kakaskodás. A legszórakoztatóbb, hogy egyéniségeket, emberi viselkedéseket figyelhetünk működés közben egy meglehetősen éles helyzetben. Remekül jellemzett figurák mindkét oldalon – ez a film egyik legnagyobb erénye. És néhány erős jelenetbe foglalt egyéni sorsok bontakoznak ki sorra, például a többségtől eltérő szexuális identitását vállalni bizonytalan fiú útja, vagy a szülőhelyére visszamerészkedő meleg fiatalember drámája, az AIDS akkor berobbanó fenyegetése. Ugyanígy a meleg szolidaritás kérdésében megosztott bányászok egy-egy hangadó figurája, a rivalizáló bányászfeleségek életteli akciói – mind remek pillanatok.

A nagyszerű színészgárdának – a meleg vezér Bill Nighy és a bányászfeleség Imelda Staunton és a többiek remeklésének - köszönhetően hiteles és élvezetes a példásan filmmé épített példabeszéd a szolidaritásról. A zárójelenetben az erkölcsi megerősítésként és vörös faroknak megkapjuk az 1985-ös londoni Pride-felvonulást, amelyen a bányászfalu lakói lelkesen vesznek részt a meleg aktivisták között.

(Büszkeség és bányászélet *****)

Szerző