Az volt ezzel a célja, hogy a 2017-ben esedékes következő államfőválasztás előtt átfogó politikai offenzívába kezdjen, véget vetve csaknem hároméves népszerűségi mélyrepülésének. Az elemzők a közeljövőre kemény és határozott föllépést várnak az elnöktől. Ennek megfelelően Hollande elsősorban belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, mindenekelőtt a gazdasági fejlődés esélyeivel.
„Változtatni szándékozom mindenen, - mondta -, ami fékezheti a haladást és az egyenlőséget, vállalok minden kockázatot, ami Franciaországot jelenlegi ötéves mandátumom végére erőssé teszi”. Növelni szándékozik a termelést és visszaszorítani a munkanélküliséget.
Nemzetközi ügyekről bejelentette, hogy vasárnap találkozik Angela Merkellel, hogy véleményt cseréljenek Európa jövőjéről és a Párizs-Berlin kapcsolatokról. Január közepén pedig Kazahsztánban négyes csúcs lesz ugyancsak a német kancellár, ő maga, valamint Putyin és Porosenko ukrán elnök részvételével. Egy feltétel van csupán -, tette hozzá -, hogy új haladást érjenek el Ukrajna ügyében, ha erre nincs esély, hiábavaló az eszmecsere.
Megjegyezte azt is, hogy Putyin decemberi találkozójukon kijelentette, nincs szándékában bekebelezni Kelet-Ukrajnát, befolyását akarja megőrizni, és az a kívánsága, Kijev ne csatlakozzék a NATO-hoz.
A francia belpolitikai kérdéseket kommentálva, a Le Monde belpolitikai rovatvezetője szerint Hollande szokása ellenére, nem mentegetőzött kudarcáért, hogy a munkanélküliséget nem tudta eddig csökkenteni. Az újságíró megjegyezte, az államfő környezete úgy véli, Hollande „jobb a franciák közelségében, mint a kérdés-felelet játékokban, de ez kétélű fegyver, mert ha csak kommentál, de semmi újat nem jelent be, elég hamar kiábrándulhatnak belőle. Cselekvést várnak tőle és nem szavakat”.
