Előfizetés

Támadásba lendül a francia államfő

Szokatlan gyakorlathoz folyamodott tegnap François Hollande francia köztársasági elnök. Csaknem két óra hosszat válaszolt a France Inter rádiócsatorna hullámhosszán az újságírók, majd a hallgatók kérdéseire.

Az volt ezzel a célja, hogy a 2017-ben esedékes következő államfőválasztás előtt átfogó politikai offenzívába kezdjen, véget vetve csaknem hároméves népszerűségi mélyrepülésének. Az elemzők a közeljövőre kemény és határozott föllépést várnak az elnöktől. Ennek megfelelően Hollande elsősorban belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, mindenekelőtt a gazdasági fejlődés esélyeivel.

„Változtatni szándékozom mindenen, - mondta -, ami fékezheti a haladást és az egyenlőséget, vállalok minden kockázatot, ami Franciaországot jelenlegi ötéves mandátumom végére erőssé teszi”. Növelni szándékozik a termelést és visszaszorítani a munkanélküliséget.

Nemzetközi ügyekről bejelentette, hogy vasárnap találkozik Angela Merkellel, hogy véleményt cseréljenek Európa jövőjéről és a Párizs-Berlin kapcsolatokról. Január közepén pedig Kazahsztánban négyes csúcs lesz ugyancsak a német kancellár, ő maga, valamint Putyin és Porosenko ukrán elnök részvételével. Egy feltétel van csupán -, tette hozzá -, hogy új haladást érjenek el Ukrajna ügyében, ha erre nincs esély, hiábavaló az eszmecsere.

Megjegyezte azt is, hogy Putyin decemberi találkozójukon kijelentette, nincs szándékában bekebelezni Kelet-Ukrajnát, befolyását akarja megőrizni, és az a kívánsága, Kijev ne csatlakozzék a NATO-hoz.

A francia belpolitikai kérdéseket kommentálva, a Le Monde belpolitikai rovatvezetője szerint Hollande szokása ellenére, nem mentegetőzött kudarcáért, hogy a munkanélküliséget nem tudta eddig csökkenteni. Az újságíró megjegyezte, az államfő környezete úgy véli, Hollande „jobb a franciák közelségében, mint a kérdés-felelet játékokban, de ez kétélű fegyver, mert ha csak kommentál, de semmi újat nem jelent be, elég hamar kiábrándulhatnak belőle. Cselekvést várnak tőle és nem szavakat”.

Sorsdöntő választások előtt a világ

Elekes Éva, Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.01.06. 06:32
2015 egyik nagy kérdése: szűkül-e az euróövezet? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
A 2015-ös évben több fontos kérdés is eldőlhet. Kiderül például, Görögország hű marad-e a közös európai valutához. Eldőlhet Ukrajna sorsa, valamint az, hajlandó-e változtatni Kijevvel kapcsolatos politikáján a Kreml. Az EU szempontjából fontos választást rendeznek Nagy-Britanniában is. Az Egyesült Államok idén már 2016-ra tekint.

A 2015-ös év rögtön egy az eurózóna szempontjából rendkívül fontos választással kezdődik. Január 25-én rendezik ugyanis a görög parlamenti voksolást. Ha a hitelmegállapodást elutasító baloldali radikális Sziriza nyer, akkor nemcsak Görögország kerülhet nehéz helyzetbe, hanem az euróövezet is, kivált annak gazdasági szempontból két legsérülékenyebb állama, Franciaország és Olaszország. Ezért alighanem Brüsszel is mindent elkövet azért, hogy Antonisz Szamarasz, az Új Demokrácia (ND) elnöke kormányfő maradjon.

Milánóban lesz a világkiállítás
Május 1-től október 31-ig Milánóban rendezik meg a világkiállítást. Másodízben fordul elő, hogy a lombardiai város ad otthont az eseménynek. Ennek mottója „Táplálni a világot, energiát adni az életnek” lesz, témája pedig az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés.
Eddig összesen 141 ország jelezte részvételét, s összesen 60 nemzeti pavilont építenek, ami jóval több, mint a sanghaji világkiállításon épített 42 pavilon. Az esemény hivatalos kabalafiguráját a Disney Italia készítette, a 11 gyümölcsből álló mosolygós arc is a mottóra utal.
A 11 gyümölcsnek és a kabalafigurának gyermekek adnak majd nevet, az internetes ötletbörze január 7-ig tart. Magyarország is önálló pavilonnal képviselteti magát.

Olaszországban januárban kellene megválasztani az ország új államfőjét, a jövőre 90. évét betöltő Giorgio Napolitano utódát. Ugyan az elnöknek csak ceremoniális jogkörei vannak, a múltban sokszor az ő személye biztosította a politikai stabilitást. Ezért messze nem mindegy, milyen gyorsan sikerül megállapodniuk a pártoknak az államfő személyéről.

Valószínűleg nem ismétlődik meg a 2012-es káosz, amikor a már akkor távozni kívánó Napolitanónak kellett megmentenie a helyzetet, s újabb majdnem két évet vállalnia. Silvio Berlusconi, a Forza Italia elnöke, volt kormányfő ugyanis jelezte, támogatja Romano Prodi egykori miniszterelnök, volt uniós biztos jelölését. Ha a Demokrata Párt és a Forza Italia egységesen kiáll mögötte, akkor biztosan új államfővé választhatják.

Németországban 2016 és 2017 lesz az igazi választási év, az idei esztendőben

csak két tartományi voksolást rendeznek, február 15-én Hamburgban és május 10-én Brémában. Akárhogyan is végződjék a két voksolás, az aligha lesz hatással a nagykoalíció munkájára. A nagy kérdés inkább az, hogy a nyugati tartományokban is folytatja-e jó szereplését az euroszkeptikus Alternatíva, amely tavaly szeptember közepén Brandenburgban több mint 12 százalékos eredményre tett szert. Az AfD most megdöntheti azt az elméletet, amely szerint kifejezetten keletnémet párt.

Nagy a tétje a májusban esedékes brit parlamenti választásoknak. David Cameron kormányfő azt ígérte, ha a konzervatívok nyernek, 2017-ben igen-nem népszavazást tartanak Nagy-Britannia európai uniós tagságáról. Ha tényleg megtartják a referendumot, komoly esély van rá, hogy a britek az EU-ból való kilépésre szavaznak.

Euróval fizetnek Litvániában

Litvánia január elsejétől vezette be az eurót. Vilnius példája mutatja, türelemmel, eltökéltséggel és szorgalommal viszonylag rövid idő alatt milyen magasra juthat egy ország. Bár a balti állam 2007-ben már kísérletet tett a közös európai valuta bevezetésére, a némileg magasabb infláció miatt akkor még nem volt módja erre.

A következő években pedig nagyon távol került ettől, Vilniust ugyanis, a többi balti országhoz hasonlóan, szinte térdre kényszerítette a gazdasági válság. 2009-ben a GDP 15 százalékkal zuhant. Az akkori kormány gyorsan reagált, s drasztikus intézkedéseket hozott: csökkentette a fizetéseket és a szociális kiadásokat, jelentősen nőtt a munkanélküliség és emelték az adóterheket is.

Ennek következtében a GDP 12 százalékát takarították meg. A litvánok vegyes érzelmekkel várják az euró bevezetését. Egy tavasszal készített felmérés szerint csak a megkérdezettek harmada támogatja azt, 56 százalék viszont ellenzi. Sokan az életszínvonal rosszabbodásától tartanak.

Az idei brit voksolás hosszú ideje a legkiszámíthatatlanabb. Cameronnak okkal fájhat a feje, hiszen az előrejelzések azt mutatják, a népszavazási ígéret ellenére is legalább kétmillió szavazót veszíthetnek. Az Európa-ellenes UKIP, a populista Nigel Farage pártja jórészt a toryktól hódít el választókat, májusban a mérleg szerepét is játszhatja, harmadik erővé nőheti ki magát.

A konzervatívok koalíciós partnerei, a liberális demokraták számára katasztrofális lehet a választás, akár parlamenti képviselőik felét is elveszíthetik. Az ellenzéki Munkáspárt alapesetben tarolhatna, hiszen a kormányzó koalíció népszerűtlen. Ed Miliband Labour-vezér azonban jóval kevésbé kedvelt, mint a pártja.

A Munkáspárt ráadásul gondban lehet Skóciában, ahol a Skót Nemzeti Párt (SNP) főleg a Labourtól vesz el mandátumokat, s ez önmagában kétségessé teheti Milibandék többségét.

Miliband már bejelentette, ha ők győznek, nem tartanak EU-népszavazás.

Más a helyzet, ha szoros lesz az eredmény, s a Labour kénytelen lesz koalíciós partnert keresni. Még az sem kizárt, hogy hárompárti koalíció vagy kisebbségi kormány alakul Londonban.

Spanyolországban is elképesztően átalakult a politikai színkép. Míg Nagy-Britanniában a populista jobboldal rohamos térhódítása az új realitás, az Ibériai-félsziget nagyobbik államában a populista baloldal váratlan megerősödésével kell számolni. Madridban ugyan nem készülnek sorsdöntő EU-népszavazásra, de a hagyományos erőviszonyokat felborította a „felháborodottak” utcai mozgalmából kialakult fiatal párt, a Podemos (Meg tudjuk tenni) megjelenése.

2014 második felében több felmérés is a népszerűségi listák élére tette a Pablo Iglesias vezette új pártot. Az év végére ugyanakkor előretörtek az ellenzéki szocialisták. Mariano Rajoy konzervatív kormányfő bízik benne, hogy második hivatali időre is mandátumot kap a 2015 decemberében esedékes voksoláson. Akár konzervatív, akár szocialista győzelem születik Madridban, a következő kabinetnek is számolnia kell a katalánok népszavazási követelésével.

Parlamenti választásokat tartanak idén az Ibériai-félsziget kisebbik államában, Portugáliában is, valamikor szeptember-október tájékán lesz esedékes. A Pedro Passos Coelho vezette, középjobb Szociáldemokrata Párt (PSD) és az Antonio Costa vezette szocialisták (PS) mellett több kisebb tömörülés küzd majd meg a mandátumokért, a felmérések a szocialisták újbóli hatalomra kerülését jósolják.

Változhat az Európai Unióhoz való hozzáállás, ha újból Jaroslaw Kaczynski konzervatív populista pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) kerül a kormányrúdhoz Lengyelországban. Márpedig a 2014-es helyi választásokon kialakult, rendkívül szoros eredmény ezt nem teszi elképzelhetetlenné. A Polgári Platform (PO) hét év után a kifáradás jeleit mutatja, s még nem tudni, a Donald Tusknál kevésbé karizmatikus Ewa Kopacz győzelemre tudja-e vezetni ismét a középjobb pártot.

Az EU-ban aligha örülnének a kiszámíthatatlan Kaczynski visszatérésének, annál is kevésbé, hiszen a következő lengyel kormánynak kell meghoznia a döntést arról, csatlakozik-e Varsó az eurózónához. Bronislaw Komorowski államfő sürgeti, hogy nyissanak erről vitát, míg Kopacz kormányfő jóval óvatosabb. Az államfői posztról is 2015-ben szavaznak a lengyelek, idén lejár a Lech Kaczynski halálát követően a posztra került Komorowski mandátuma.

Az új Európai Bizottság már novemberben megkezdte a munkát, s elnökének, Jean-Claude Junckernek máris magyarázkodnia kellett, miért kötött luxemburgi kormányfőként kétes szerződéseket cégekkel, amelyeknek a miniállamban jóval kevesebb adót kellett fizetniük, mint ahol a nyereséget szerezték. A biztosok testületének egyik legfontosabb feladata az Egyesült Államokkal megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozása lesz.

E tekintetben még sok vitás kérdést kell tisztázni, különösen Párizsnak vannak aggályai. Bár egy széleskörű megállapodás az egész világgazdaságon lendíthetne, vélik szakértők, több kényes témában még akár el is bukhat az „évszázad alkujának” is nevezett ambiciózus terv.

2015. január elsejétől Lettország, júliustól pedig decemberig Luxemburg tölti be az EU soros elnöki tisztségét. A lettek a növekedés, a beruházás-ösztönzés, az állásteremtés előmozdítása mellett a digitális gazdaság lehetőségeinek bővítésére, a fenntartható energiaforrásokra koncentrálnak soros elnökségük hat hónapja alatt.

Sorsdöntő választások előtt a világ

Elekes Éva, Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.01.06. 06:32
2015 egyik nagy kérdése: szűkül-e az euróövezet? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
A 2015-ös évben több fontos kérdés is eldőlhet. Kiderül például, Görögország hű marad-e a közös európai valutához. Eldőlhet Ukrajna sorsa, valamint az, hajlandó-e változtatni Kijevvel kapcsolatos politikáján a Kreml. Az EU szempontjából fontos választást rendeznek Nagy-Britanniában is. Az Egyesült Államok idén már 2016-ra tekint.

A 2015-ös év rögtön egy az eurózóna szempontjából rendkívül fontos választással kezdődik. Január 25-én rendezik ugyanis a görög parlamenti voksolást. Ha a hitelmegállapodást elutasító baloldali radikális Sziriza nyer, akkor nemcsak Görögország kerülhet nehéz helyzetbe, hanem az euróövezet is, kivált annak gazdasági szempontból két legsérülékenyebb állama, Franciaország és Olaszország. Ezért alighanem Brüsszel is mindent elkövet azért, hogy Antonisz Szamarasz, az Új Demokrácia (ND) elnöke kormányfő maradjon.

Milánóban lesz a világkiállítás
Május 1-től október 31-ig Milánóban rendezik meg a világkiállítást. Másodízben fordul elő, hogy a lombardiai város ad otthont az eseménynek. Ennek mottója „Táplálni a világot, energiát adni az életnek” lesz, témája pedig az egészség, a környezet és a fenntartható fejlődés.
Eddig összesen 141 ország jelezte részvételét, s összesen 60 nemzeti pavilont építenek, ami jóval több, mint a sanghaji világkiállításon épített 42 pavilon. Az esemény hivatalos kabalafiguráját a Disney Italia készítette, a 11 gyümölcsből álló mosolygós arc is a mottóra utal.
A 11 gyümölcsnek és a kabalafigurának gyermekek adnak majd nevet, az internetes ötletbörze január 7-ig tart. Magyarország is önálló pavilonnal képviselteti magát.

Olaszországban januárban kellene megválasztani az ország új államfőjét, a jövőre 90. évét betöltő Giorgio Napolitano utódát. Ugyan az elnöknek csak ceremoniális jogkörei vannak, a múltban sokszor az ő személye biztosította a politikai stabilitást. Ezért messze nem mindegy, milyen gyorsan sikerül megállapodniuk a pártoknak az államfő személyéről.

Valószínűleg nem ismétlődik meg a 2012-es káosz, amikor a már akkor távozni kívánó Napolitanónak kellett megmentenie a helyzetet, s újabb majdnem két évet vállalnia. Silvio Berlusconi, a Forza Italia elnöke, volt kormányfő ugyanis jelezte, támogatja Romano Prodi egykori miniszterelnök, volt uniós biztos jelölését. Ha a Demokrata Párt és a Forza Italia egységesen kiáll mögötte, akkor biztosan új államfővé választhatják.

Németországban 2016 és 2017 lesz az igazi választási év, az idei esztendőben

csak két tartományi voksolást rendeznek, február 15-én Hamburgban és május 10-én Brémában. Akárhogyan is végződjék a két voksolás, az aligha lesz hatással a nagykoalíció munkájára. A nagy kérdés inkább az, hogy a nyugati tartományokban is folytatja-e jó szereplését az euroszkeptikus Alternatíva, amely tavaly szeptember közepén Brandenburgban több mint 12 százalékos eredményre tett szert. Az AfD most megdöntheti azt az elméletet, amely szerint kifejezetten keletnémet párt.

Nagy a tétje a májusban esedékes brit parlamenti választásoknak. David Cameron kormányfő azt ígérte, ha a konzervatívok nyernek, 2017-ben igen-nem népszavazást tartanak Nagy-Britannia európai uniós tagságáról. Ha tényleg megtartják a referendumot, komoly esély van rá, hogy a britek az EU-ból való kilépésre szavaznak.

Euróval fizetnek Litvániában

Litvánia január elsejétől vezette be az eurót. Vilnius példája mutatja, türelemmel, eltökéltséggel és szorgalommal viszonylag rövid idő alatt milyen magasra juthat egy ország. Bár a balti állam 2007-ben már kísérletet tett a közös európai valuta bevezetésére, a némileg magasabb infláció miatt akkor még nem volt módja erre.

A következő években pedig nagyon távol került ettől, Vilniust ugyanis, a többi balti országhoz hasonlóan, szinte térdre kényszerítette a gazdasági válság. 2009-ben a GDP 15 százalékkal zuhant. Az akkori kormány gyorsan reagált, s drasztikus intézkedéseket hozott: csökkentette a fizetéseket és a szociális kiadásokat, jelentősen nőtt a munkanélküliség és emelték az adóterheket is.

Ennek következtében a GDP 12 százalékát takarították meg. A litvánok vegyes érzelmekkel várják az euró bevezetését. Egy tavasszal készített felmérés szerint csak a megkérdezettek harmada támogatja azt, 56 százalék viszont ellenzi. Sokan az életszínvonal rosszabbodásától tartanak.

Az idei brit voksolás hosszú ideje a legkiszámíthatatlanabb. Cameronnak okkal fájhat a feje, hiszen az előrejelzések azt mutatják, a népszavazási ígéret ellenére is legalább kétmillió szavazót veszíthetnek. Az Európa-ellenes UKIP, a populista Nigel Farage pártja jórészt a toryktól hódít el választókat, májusban a mérleg szerepét is játszhatja, harmadik erővé nőheti ki magát.

A konzervatívok koalíciós partnerei, a liberális demokraták számára katasztrofális lehet a választás, akár parlamenti képviselőik felét is elveszíthetik. Az ellenzéki Munkáspárt alapesetben tarolhatna, hiszen a kormányzó koalíció népszerűtlen. Ed Miliband Labour-vezér azonban jóval kevésbé kedvelt, mint a pártja.

A Munkáspárt ráadásul gondban lehet Skóciában, ahol a Skót Nemzeti Párt (SNP) főleg a Labourtól vesz el mandátumokat, s ez önmagában kétségessé teheti Milibandék többségét.

Miliband már bejelentette, ha ők győznek, nem tartanak EU-népszavazás.

Más a helyzet, ha szoros lesz az eredmény, s a Labour kénytelen lesz koalíciós partnert keresni. Még az sem kizárt, hogy hárompárti koalíció vagy kisebbségi kormány alakul Londonban.

Spanyolországban is elképesztően átalakult a politikai színkép. Míg Nagy-Britanniában a populista jobboldal rohamos térhódítása az új realitás, az Ibériai-félsziget nagyobbik államában a populista baloldal váratlan megerősödésével kell számolni. Madridban ugyan nem készülnek sorsdöntő EU-népszavazásra, de a hagyományos erőviszonyokat felborította a „felháborodottak” utcai mozgalmából kialakult fiatal párt, a Podemos (Meg tudjuk tenni) megjelenése.

2014 második felében több felmérés is a népszerűségi listák élére tette a Pablo Iglesias vezette új pártot. Az év végére ugyanakkor előretörtek az ellenzéki szocialisták. Mariano Rajoy konzervatív kormányfő bízik benne, hogy második hivatali időre is mandátumot kap a 2015 decemberében esedékes voksoláson. Akár konzervatív, akár szocialista győzelem születik Madridban, a következő kabinetnek is számolnia kell a katalánok népszavazási követelésével.

Parlamenti választásokat tartanak idén az Ibériai-félsziget kisebbik államában, Portugáliában is, valamikor szeptember-október tájékán lesz esedékes. A Pedro Passos Coelho vezette, középjobb Szociáldemokrata Párt (PSD) és az Antonio Costa vezette szocialisták (PS) mellett több kisebb tömörülés küzd majd meg a mandátumokért, a felmérések a szocialisták újbóli hatalomra kerülését jósolják.

Változhat az Európai Unióhoz való hozzáállás, ha újból Jaroslaw Kaczynski konzervatív populista pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) kerül a kormányrúdhoz Lengyelországban. Márpedig a 2014-es helyi választásokon kialakult, rendkívül szoros eredmény ezt nem teszi elképzelhetetlenné. A Polgári Platform (PO) hét év után a kifáradás jeleit mutatja, s még nem tudni, a Donald Tusknál kevésbé karizmatikus Ewa Kopacz győzelemre tudja-e vezetni ismét a középjobb pártot.

Az EU-ban aligha örülnének a kiszámíthatatlan Kaczynski visszatérésének, annál is kevésbé, hiszen a következő lengyel kormánynak kell meghoznia a döntést arról, csatlakozik-e Varsó az eurózónához. Bronislaw Komorowski államfő sürgeti, hogy nyissanak erről vitát, míg Kopacz kormányfő jóval óvatosabb. Az államfői posztról is 2015-ben szavaznak a lengyelek, idén lejár a Lech Kaczynski halálát követően a posztra került Komorowski mandátuma.

Az új Európai Bizottság már novemberben megkezdte a munkát, s elnökének, Jean-Claude Junckernek máris magyarázkodnia kellett, miért kötött luxemburgi kormányfőként kétes szerződéseket cégekkel, amelyeknek a miniállamban jóval kevesebb adót kellett fizetniük, mint ahol a nyereséget szerezték. A biztosok testületének egyik legfontosabb feladata az Egyesült Államokkal megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozása lesz.

E tekintetben még sok vitás kérdést kell tisztázni, különösen Párizsnak vannak aggályai. Bár egy széleskörű megállapodás az egész világgazdaságon lendíthetne, vélik szakértők, több kényes témában még akár el is bukhat az „évszázad alkujának” is nevezett ambiciózus terv.

2015. január elsejétől Lettország, júliustól pedig decemberig Luxemburg tölti be az EU soros elnöki tisztségét. A lettek a növekedés, a beruházás-ösztönzés, az állásteremtés előmozdítása mellett a digitális gazdaság lehetőségeinek bővítésére, a fenntartható energiaforrásokra koncentrálnak soros elnökségük hat hónapja alatt.