Korai még „leírni” Barack Obamát

Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:32
Obama eltökélte, hogy megvédi elnöksége vívmányait FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHIP SOMODEVILLA
Barack Obama eltökélte, kihasználja 2015-öt, hisz gyakorlatilag ez az utolsó esztendő, amikor esélye nyílik rá, hogy elnöki programjának még nem teljesített ígéreteit, vagy legalább azok egy részét beváltsa. 2016 már teljes egészében az elnökválasztási kampánnyal telik el, s addigra a Fehér Ház lakója valamelyest háttérbe szorul. Obama január 20-án mondja el évértékelő elnöki üzenetét, de politikai terveinek bizonyos részleteit már e héten, három államot érintő országjáró körútján megismerhetik az amerikaiak.

Az Irakban és Szíriában egyre inkább teret nyerő, az amerikai közvéleményt drámai lefejezések sorozatával sokkoló Iszlám Állam (IS) elleni küzdelem folytatása így 2015 egyik legfontosabb feladata lesz az elnök számára. Több mint háromezer amerikai katonát küldtek vissza az iraki hadsereg támogatására, Afganisztánban pedig egyelőre tízezres kontingens maradt, bár a létszámot az év végére ötezerre tervezik csökkenteni. A republikánus többség a Fehér Ház iraki és afganisztáni lépéseit egyaránt bírálja, s nagyobb katonai erő bevetését sürgeti.

Obama minden jel szerint arra készül, hogy a következő két évben a guantánamói börtöntábor bezárását is megvalósítsa. Ha lassan is, de csökken a Kuba területébe beékelődött amerikai bázison fogva tartott, terrorizmussal gyanúsított rabok száma. Igaz, az al-Kaida „nehézfiúinak” elhelyezése továbbra is reménytelennek látszik, csekély az esély arra, hogy a republikánus többségű törvényhozás hozzájárul a hírhedt terroristák átszállításához, noha szuperbiztos börtönök állnának rendelkezésre az Egyesült Államok területén.

Az elnök célja az lehet, hogy 60-80 körülire csökkenti a fogolylétszámot, olyan alacsonyra, hogy már egyáltalán ne legyen gazdaságos a börtöntábor fenntartása. A New York Times szerint 59 olyan rabot tartanak fogva, akiket semmivel nem vádoltak meg, s a közeljövőben két újabb csoport elengedése is várható. (Jórészt alacsony rangú tálib harcosokról van szó.)

Az amerikai-kubai kapcsolatok rendezése kínálja alighanem a legkomolyabb esélyt arra, hogy Obama nevét méltassák a történelemkönyvek. Világszerte üdvözölték a diplomáciai viszony helyreállításának tervét, s a több mint öt évtizedes kereskedelmi embargó feloldásának szándékát – noha a jórészt Floridában élő kubai emigráns közösség idősebb generációja felháborodottan fogadta Obama december 17-i bejelentését.

Lehet persze, hogy az embargó a jövőben is fennmarad, mivel eltörléséhez a kongresszusi republikánus többség jóváhagyására lenne szükség. A Parti Őrség attól tart, hogy ismét megindulnak Florida partjai felé Kubából a csónakos menekültek, ennek jeleit már decemberben észlelték.

Obama és a kedden beiktatott új kongresszus között több téren nagy csatározások várhatók. Mihamarabb meg kellene erősítenie a szenátusnak két fontos kinevezést: az igazságügyi tárca élére szánt Sally Yates, eddigi georgiai szövetségi ügyész és a Pentagon élére kiválasztott védelmi szakértő, Aston Carter jelölését. Obama beígérte, ha kell, kikerüli a törvényhozást, s elnöki rendeletekkel lép a fontosnak ítélt ügyekben.

Eltökélte, hogy nem engedi az egészségügyi reform visszafordítását, s közölte azt is, vétót emel a Keystone XL csővezeték megépítésének terve ellen. Ez az első projekt, amelyet minden áron keresztül akarnak vinni a republikánusok. A Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó csővezeték új ágának kiépítését azonban az Obama-kormányzat környezetvédelmi szempontból aggályosnak tartja, s gazdasági hasznát is megkérdőjelezi. Obamának az idén Párizsban aláírandó új környezetvédelmi egyezmény megvalósításához ugyanakkor szüksége lehet republikánus együttműködésre.

Szerző
Frissítve: 2015.01.07. 21:18

Konfliktusgócok Európától Amerikáig

Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:31
Az idei évben is a Közel-Kelet lesz a világ puskaporos hordója, s folytatódik a dzsihadisták elleni harc FOTÓ: EUROPRESS/GETTY I
Nem könnyű megjósolni előre, hol várhatóak újabb konfliktusok a világban. Egy évvel ezelőtt nem sejthettük, hogy Oroszország számára az országhatárok nem szentek és sérthetetlenek, illetve hogy a szomszédos Ukrajnában ropognak majd a fegyverek. Arra sem gondoltunk, hogy a szélsőséges iszlamisták saját kalifátust hozhatnak létre a Közel-Keleten. Bár 2014 persze nemcsak háborúkról szólt, gondoljunk csak az amerikai-kubai megbékélési folyamatra, valamint a Hatok és a Teherán közötti óvatos bizakodásra okot adó megbeszélésekre, azért csak remélni tudjuk, hogy a 2015-ös esztendő békésebb lesz 2014-nél. Háborúk, helyi konfliktusok azonban nem zárhatóak ki. Ezeket vette számba a Foreign Policy.

Jó taktikus és rossz stratéga. Többen is így jellemezték Vlagyimir Putyint, aki a rövid távú sikereket mindig is előbbre tartotta a hosszabb távon gyümölcsöző stratégiai lépéseknél. Ezért is veszélyes Putyin politikája, hiszen nem lehet kiszámítani következő lépését, mivel – amint azt az ukrajnai beavatkozás is mutatja – személyes népszerűsége, a „nemzeti nimbuszra” építő politikája előbbre való számára, mint a gazdaság helyzete.

Oroszország persze azért nem Észak-Korea, a Kreml nem engedheti meg magának azt, amit Phenjan, nevezetesen azt, hogy minden pénzt a hadseregre fordít, miközben ölbe tett kézzel nézi a lakosság mérhetetlen nyomorát. Az orosz gazdaság már 2014-ben recesszióba került, s a nemzetközi szankciók, valamint az olaj árának elképesztő csökkenése miatt a GDP 2015-ben is mínuszban lesz.

Ezért sem valószínű, hogy Oroszország bevonuljon például Moldovába, vagy más egykori szovjet tagköztársaságba. A Kreml ezt egész egyszerűen nem engedheti meg magának. Már a Krím-félszigetre való bevonulás is nagy lyukat ejtett a költségvetésen. Nem véletlen, hogy az orosz piaci szereplők folyamatosan figyelmeztetnek arra: nem szabad folytatni ezt a radikális politikát, mert csak az orosz gazdaság látná kárát.

Az ukrajnai konfliktusban eddig legalább 5000 ember vesztette életét a harcok 2014 márciusi kitörése óta. Putyin egyfajta ütközőzónát akar kialakítani Oroszország és Ukrajna között. Még a téli hónapok folyamán hozni kellene valamiféle előremutató döntést, mert a harcok sújtotta donyecki és luhanszki régióban drámai a helyzet.

Nincs fűtés, elegendő gyógyszer és élelmiszer, a gazdaság rövidesen teljesen összeomolhat. Putyinnak is számba kell vennie: ha kitart a háborús stratégia mellett, épp a kelet-ukrajnaiaknak árt legjobban. Az EU a legfőbb célnak azt tartja, hogy szétválassza a szembenálló feleket.

Sajnos azonban az sem kizárt, hogy a harcok a régió más városaira is átterjednek. Harkivban és Zaporizsjében egyelőre nyugodt a helyzet, de Szlovjanszkban, Donyeckben és Luhanszkban néhány önjelölt, jól felfegyverzett oroszbarát vezető is elég volt a káosz előidézéséhez.

Minszk lehet a következő célpont?

Ugyanakkor feszültebbé válhat Oroszország és néhány más szovjet tagköztársaság viszonya. Az Európa utolsó diktátorának nevezett, a 2015-ös elnökválasztásra készülő Alekszander Lukasenko egyre inkább próbál elhatárolódni Putyintól. Ismét egyre erősödő feszültség jellemzi Oroszország és Grúzia kapcsolatát, 2008 augusztusában – kilenc napon keresztül - már háborúskodott egymással a két ország.

Lukasenko mindenesetre nem feszítheti a végletekig a húrt Moszkvával, annál is kevésbé, mert Oroszország valamelyest befolyásolhatja az elnökválasztást, akár azzal, hogy Lukasenko egyik riválisát finanszírozza. Fehéroroszország helyzete amúgy is kiélezett, a legutóbbi, 2010 decemberében tartott elnökválasztás után zavargások törtek ki az országban az elcsalt elnökválasztás miatt, amit a hatalom véres kézzel vert le. Elképzelhető idén is hasonló forgatókönyv.

Kína és szomszédjai

Állandó feszültségforrás Kína és az ázsiai térség több államának viszonya a Kelet-kínai-tenger és a Dél-kínai-tenger vitatott hovatartozású szigetei miatt. Ugyanakkor 2014 végén némi enyhülés volt tapasztalható Tokió és Peking viszonyában, miután Pekingben, az Ázsiai és Csendes-óceániai Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozója keretében találkozott egymással Hszi Csin-ping kínai elnök és Abe Sinzo japán kormányfő.

Állandó veszélyforrások

A Közel-Kelet állandó veszélyforrás. Izrael háborúnak minősítette az augusztusi gázai beavatkozást, s hasonló, hetekig elhúzódó konfliktus bizony 2015-ben sem zárható ki. Különösen akkor, ha a március közepén megrendezendő izraeli választás után egy az eddiginél radikálisabb kormányzat kerül hatalomra Tel-Avivban.

Tovább élesedhet a rivalizálás Irán és Szaúd-Arábia között – véli a Foreign Policy. Nem valószínű azonban, hogy a perzsa és szunnita ország között fegyveres konfliktusra kerülne sor, hiszen ez az egész térséget lángba borítaná. Amiatt sem valószínű ez a forgatókönyv, mert a szunnita államok is megosztottak: egyfelől Szaúd-Arábia szövetségese Egyiptom és az Arab Emírségek, a másik oldalon Katar és Törökország, a Muzulmán Testvériség, illetőleg a Gázai övezetet uraló Hamász legfőbb szponzorai állnak.

A közel-keleti instabilitás legfőbb oka azonban a dzsihadista Iszlám Állam (IS). A szélsőséges terrorszervezet elleni hatékony küzdelem addig elképzelhetetlen, amíg Szíriában és Irakban az állam nem működőképes. Az IS elterjedésében döntő szerepe volt a síita Núri al-Maliki volt iraki miniszterelnöknek, akit annyira gyűlöltek a szunniták, hogy inkább az IS uralmát választották.

Bár az Egyesült Államok hathatós közreműködésével al-Malikit végül sikerült leváltani, de utódának, a mérsékelt Haider al-Abadinak sem sikerült helyreállítania a rendet az országban. A bagdadi legfőbb döntéshozók ugyanis továbbra is az Irán által támogatott síita politikusok. Bár az IS elleni harc közelebb hozta egymáshoz a bagdadi kormányzatot és a kurdokat, azzal, hogy a szövetségesek támogatást nyújtanak a pesmerga harcosoknak az IS ellen, a kurd frakciókon belüli feszültségek is nőttek, melynek hosszabb távú következményeit egyelőre felbecsülni sem lehet.

Frissítve: 2015.01.07. 21:12

Válaszol: Németh Szilárd, az ATV hírigazgatója

Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:30

Jelenthet-e konkurenciát az állami hírtévé?

Az ATV nem tart ettől, ahogyan azt sem gondoljuk, hogy nézőink számára valós alternatívát nyújthat majd az új állami televízió. Egész más szellemiségben működik nálunk a szerkesztés, a hírek összeállítása, talán össze sem hasonlítható az állami médiáéval. Abban sem vagyunk biztosak, hogy az adófizetők akaratával egyezhet egy ilyen csatorna beindítása.

Szerző