Előfizetés

L. Simon és Fekete volt 2014 nyertese

Népszava-összeállítás
Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:46
Bár Fekete György azt ígérte, nem vállal újabb ciklust az MMA élén, az októberi közgyűlésen mégis ellenfél nélkül indult újra a
Tovább erősödött tavaly a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia: megkapták a Pesti Vigadót a volt MÚOSZ székházat és ők osztják a Nemzet Művésze elismerést is. L. Simon László új tárcájánál, a Miniszterelnökségnél összegereblyézte a kulturális államtitkársága alatt szétvert örökségvédelmet, és látványos projekteket ígér.

Nem változott a kormány kulturális politikájának iránya tavaly, a harmadik Orbán-kormány beiktatás után. Pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) kulturális államtitkárságának teljes vezérkarát lecserélték. Halász Jánost, a fegyelmezett pártkatonát, aki 2013-tól volt az Emmi kulturális államtitkára, hideg zuhanyként érhette, hogy nem számítanak rá, nemcsak a minisztériumban, de úgy tűnik, máshol sem. Be kellett érnie a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) felügyelőbizottságának elnöki pozíciójával. De nem azért váltották le, mert nem voltak megelégedve a munkájával, hiszen Halász - elődjével, L. Simon Lászlóval szemben - egyáltalán nem kereste a konfliktust főnökeivel, és azok protezsáltjaival. Lelkesen elősegítette például az MMA további előretörését. Igaz, saját baráti körének gazdagodásáról sem feledkezett meg. Halásznak mégsem ezért kellett távoznia, hanem azért, mert kellett a hely a korábbi szóvivőnek Hoppál Péternek. Neki az oktatási tárcát szánták, de arról lemaradt, így valamivel kárpótolni kellett.

Hoppál személyében Balog Zoltán miniszter végre olyan figurát ültethetett a kulturális államtitkári székbe akinek szinte semmilyen ambíciója és gondolata nincs a területről. Hoppál meg is kapta a jutalmat, idén nem csökkent, hanem valamelyest növekedett a kulturális büdzsé. Igaz, egyre kevesebb feladat tartozik hozzá.

A 2014-es év igazi nyertese L. Simon László volt, hiszen az ő kulturális államtitkársága alatt - 2012. június 18-tól 2013. február végéig - szétvert örökségvédelem az építészettel együtt új tárcájához, a Miniszterelnökséghez került. A Lázár János vezette szervezetnél L. Simon a szép, népköztársaság kori címet feltámasztva miniszter-helyettesként is dolgozik, nemcsak a parlamenti államtitkári tisztet látja el, hanem az örökségvédelemmel, építészettel kapcsolatos feladatokat is felügyeli. Átvette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal utódszervezetét, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot, melybe visszatért a korábban a Lechner Lajos Tudásközpontba kiszervezett tudományos osztály, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő Nemzeti Örökségvédelmi Központ. A Miniszterelnökség nemcsak a felhizlalt Forster Központot vette át, hanem az ágazati irányítást is – például a műemlékké nyilvánítást –, illetve felügyeli a műemlékek esetében építési hatóságként működő kormányhivatalokat is. Miután a Forster Központba már korábban beolvasztották a Műemlékek Nemzeti Gondnokságát, a jelentősebb kastélyok is ide tartoznak. A Forster vezetőjét Cselovszki Zoltán nem tartotta L. Simon elég jónak, ezért gyorsan lecserélte. A Várkert Bazár hasznosítása, és a Budavári Palota tervezett felújítása is a Miniszterelnökséghez került. Év végén döntött a kormány, hogy a Csikós udvarban állt egykori Lovardát újra felépítik. A Nemzeti Hauszmann Tervre tíz év alatt 200 milliárd forintot biztosít a kormány; a cél, a Budavári Palota háború előtti állapotának visszaállítása. Ez, és az összes más nagy összegű műemléki rekonstrukció, a vele járó uniós pályázatokkal tehát a Miniszterelnökséghez, egészen pontosan l. Simon Lászlóhoz került.

A kulturális államtitkárság felügyeli a Liget Budapest projekt, Baán László miniszteri biztos irányítása alatt. De erre Hoppálnak meglehetősen kevés rálátása van, legalábbis ezt mutatja, hogy hamar visszakozott, amikor egy ízben a projekt lehetséges csúszásáról nyilatkozott. Itt egyelőre minden a terv szerint halad. 2014. december 19-én lezárult a Városligetbe tervezett múzeumi épületekre kiírt nyílt nemzetközi tervpályázat. A csaknem félezer beérkezett pályamű közül a 11 tagú, magyar és nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri döntése alapján a Néprajzi Múzeum a francia Vallet de Martinis DIID Architectes, a Magyar Zene Háza a japán Sou Fujimoto Architects, míg a FotóMúzeum Budapest és a Magyar Építészeti Múzeum a magyar Középülettervező Zrt. tervei alapján épülhet meg a 2018-ra teljesen megújuló Városligetben. Miután az Új Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum épületére beérkezett 80 pályamű között a bíráló bizottság nem talált olyan pályázatot, amelyet az értékelési kritériumok összessége alapján megvalósításra alkalmasnak ítélt volna, ezért új, meghívásos tervpályázatot írtak ki, amely idén áprilisában zárul majd le. Bár a költségvetés csak minimális összeget szánt a múzeum negyed számára, Baán szerint 2018-ban átadják az új intézményeket.

Az MMA diadalútja

Tavaly tavasszal beköltözhetett a Magyar Művészeti Akadémia a Pesti Vigadóba. Igaz, a hatalmas palota nem elég az akadémiának, de sebaj, a kormány segített, kétmilliárd forintot kaptak irodaház vásárlására, amiből az Andrássy úti egykori MÚOSZ székházat vásárolják meg. A Nemzeti Kulturális Alapot még mindig nem sikerült megszerezniük, de tavalytól ők adományozhatják a Nemzet Művésze címet. A jelentős életjáradékkal járó díj kiváló fegyver az MMA, így a kormány számára, hogy a hozzá közel állókat jutalmazza, másokat pedig lekötelezzen. Bár a botrányt botrányra halmozó Fekete György korábban azt ígérte, nem vállal újabb ciklust a Magyar Művészeti Akadémia élén, az októberi közgyűlésen mégis ellenfél nélkül újra indult a pozícióért. És csodák csodájára nyert is.

Az MMA, még civil szervezetként, először 2011-ben kapott 100 millió forintos rendkívüli támogatást, néhány hónap múlva, július 11-én az Országgyűlés törvényt hozott a köztestületként működő Magyar Művészeti Akadémia létrehozásáról. A törvény rendelkezései szerint automatikusan köztestületi tagok lettek azok, akik a korábban civil egyesületként, Makovecz Imre baráti köreként működő MMA tagjai voltak. A törvény arról is rendelkezett, hogy az MMA-nak külön soron kell szerepelnie a költségvetési törvényben, ez 2012-ben 1,5 milliárd forint betervezésével meg is történt. A 2013-as költségvetésben már 2,45 milliárd forintos támogatással szerepelt a korábbi év elején életbe lépett alaptörvénybe is beemelt köztestület. Tavaly 4,53 milliárdot kapott a testület, amiből több mint 1,9 milliárd forint ment el személyi juttatásokra. Emelkedett a tagoknak járó apanázs, az MMA rendes tagjai a korábbi havi 150 ezer forint helyett tavaly január 1-jétől 200 ezer forintos, a levelező tagok pedig a 100 ezer forintos havi juttatás helyett 135 ezer forint életjáradékra váltak jogosulttá. Idén pedig 5,26 milliárdra emelkedik az akadémia támogatása.

Ahhoz képest, hogy eddig 20 milliárd forint ment el az MMA-ra, néhány nem túl jelentős, és alig látogatott kiállításnál többet nem tudott felmutatni. Az alapító, Makovecz Imre előtt tisztelgő kiállítás megmutatta szakmai dilettantizmusukat. Hiába a puccos, panorámás palota a Duna-parton, hiába a milliárdok, a paragrafusok adta tekintély, a politikai szerep, az MMA törzsgárdája most is azon a szinten mozog, mintha még mindig Makovecz Kecske utcai nappalijában lennének. Szerda esténként ott gyűltek össze, zenéltek, felolvastak, beszélgettek, búsongtak, szerettek és gyűlöltek. Építették saját, örök ellenzékinek tételezett kultúrájukat, tudomást sem véve a világról.

A Műcsarnok átvétele után jó darabig nem tudtak mit kezdeni a kiállító térrel, az első Nemzeti Szalon kiállításon igyekeztek bebizonyítani, hogy a magyar építészet meghatározó vonulata az organikus iskola, de azóta csak egy, az utolsó pillanatban összerántott tárlatot sikerült megvalósítani.

Megkapja a Kogart a Várkert Bazárt?
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány fogja üzemeltetni a Várkert Bazárt – tudta meg a magyarnarancs.hu. A Miniszterelnökség nem nyílt pályázattal keres üzemeltetőt a hozzá tartozó, többször átadott, de teljesen máig el nem készült, összesen 11 milliárd forintba került komplexum kiállító helyeire. Az év utolsó előtti napján megjelent Magyar Közlönyben ugyanis az áll, a kormány felhívja „a nemzeti fejlesztési minisztert, hogy a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal együttműködésben intézkedjen az alapítvány gyűjteményének bemutatására alkalmas, állami vagyonba tartozó, budapesti, belvárosi ingatlan(ok) feltérképezése érdekében, és tegyen javaslatot a megfelelő ingatlannak az alapítvány használatába adására”. Mindezt január 31-i határidővel. A hárommilliárd forintos tőkével létrehozott alapítványnak az új kiállítóhely működtetése sem fog fájni, a határozat szerint ugyanis három éven keresztül - 2015-től 2017-ig - évi 200 millió forinttal fogja támogatni az ingatlan üzemeltetését és az alapítvány programjának megvalósítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
A hetilap kormányzati és alapítványi forrásból is úgy értesült, hogy ez az ingatlan nem más, mint a Várkert Bazár. A milliárdos bankár, Kovács Gábor alapítványa súlyos gondokkal küzd. A stáb mára minimálisra csökkent, néha a fizetések is késnek. Az alapítvány az elmúlt években néhány külső helyszínen megvalósuló kiállítást kivéve alig mutatta az élet jeleit. Üresen kong az Andrássy úti Kogart Ház, honlapjuk szerint a legutolsó két kiállítás 2014. májusában zárt be. A Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak Hiller István is bőségesen és több éven át nyújtott adóforintokat. A szocialisták évi 50 millió forintot ígértek a Kortárs Művészeti Gyűjtemény építésére. Kovácsék az állami forrás dupláját tették hozzá szponzori pénzként.
A Várkert Bazár kezelője, a Várgondnokság képtelen megfelelően hasznosítani a testőrpalotákban működő kiállítóhelyeket, ahol eddig egyetlen észrevehető, a közönség érdeklődésére számot tartó tárlat nem nyílt a tavaszi átadás óta. Ahogy koncepció sem született az egybe nyitott lakásokból álló, nagyobb műveket és installációt befogadni képtelen, a korszerű múzeológia számára szinte használhatatlan terek működtetésére.

A sevillai szerelmes

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:45
Egy baszk esküvő ennél békésebben aligha mehet, főszerepben Dani Rovira és Clara Lago FORRÁS: CIRKO-GEJZÍR
Lágy kis téli limonádé a Spanyol affér című spanyol szerelmes vígjáték, egy baszk kisvárosi környezet karakteres ízével. Rendezője Emilió Martínez Lázaro, a vad szépségű Clara Lago mellett Dani Rovira játssza a mindenre kész sevillai szerelmest.

A Spanyol affér című vígjáték azzal az erős hátszéllel érkezett a magyar mozikba, hogy imádta a spanyol közönség, tavaly a legnézettebb hazai mozi film volt az ibériai félszigeten. Ezt jó tudni, bár igazság szerint a magyar nézők közül ennek a vidám kis újévi limonádénak az igazi zamatát aligha fogja megízlelni más, kizárólag az, aki egyszerre tud spanyolul és baszkul.

A nyelvi sajátságosságokban és különbözőségekben, a két nyelven megszólaló szereplők keresztbe-akcentusában eredetileg alighanem jóval több humor rejtőzik, mint amit a magyar fül felfogni képes, illetve amit a magyar feliratok közvetíteni képesek. Az amúgy nem kiugró, de kedves, bolondos vígjáték minden valószínűség szerint ennek is köszönheti az otthoni fergeteges sikerét, amely sikernek a nyitját tehát mi itt hiába kutatjuk, aligha értjük meg igazán.

Az alaphelyzet magában rejti a szórakoztató félreértéseket, mókás meglepetéseket. Egy gyönyörű baszk leányzó az andalúziai Sevillában megismerkedik egy pergőnyelvű fiúval, de az együtt töltött éjszaka után istenhozzád nélkül eltűnik. A fiú utánamegy a baszk kisvárosba, ahol váratlan szituációba csöppen.

A lány apja több éves tengeri útról hazatérve, várja a nagy családi eseményt, nem tudva, hogy a lánya és a vőlegénye szakított. A sevillai jövevény a lány kedvéért elvállalja pár napra a vérmes baszk vőlegény szerepét és ebből természetesen rengeteg vicces konfliktus, félreértés és mókás kényszerhelyzet támad.

A szerelmes vígjátékok nemzetközileg bekódolt és ezért mindenütt érthető fordulatai most téli limonádéként hatnak. Az a jó az európaiságukat őrző európai vígjátékokban, hogy még a sutaságaikban is van valami emberközpontú szemlélet, az esendőségeik is természetes gesztusokként „átjönnek” a vásznon. Magyarán, érezni, hogy nem a végletekig tökéletesre csiszolt dramaturgia, hanem a mindennapjainkban is átélhető érzelmek vezérlik a szereplőket.

Ilyen a Spanyol affér is, amelynek olykor lötyögős ritmusa, kiszámítható meglepetései, ügyetlenkedő meséje mögött mindig egyfajta ember-meleg érzelemvilág tapintható ki. Annál is inkább, mert ez a spanyol film a spanyolok baszkok iránti előítéletein, vaskos tévhitein gúnyolódik, és viszont: a neki dühödt baszk büszkeség is kap néhány vidám oldalbökést cserébe.

Ha valamiért, ennek a csöppet sem harcias, inkább szeretetteljes iróniának a pontos megértése miatt sajnálhatjuk, hogy biztosan nem esik le minden tantusz, amit a spanyol-baszk nyelvi játékok gazdagon kínálnak.

Emlékezetem szerint ilyen szép baszk tájakat még nem csodálhattunk meg nagyjátékfilmes mozivásznon, mint itt. Igaz, nem annyira a Pireneusok lánca mutatja meg fenséges arcát, mint inkább a Vizcayai-öböl a nap és a víz játékának elképesztő nyugalmát és szépségét. Az az építészetileg érdekes látványt képviselő település, ahol a vígjáték nagy része játszódik, ugyan keveset árul el, hogy az elszigeteltségét és autonómiáját büszkén őrző nép hogyan él valójában, azaz nem sokat tudunk meg arról, milyenek igazán a baszkok, de a meséhez kellemes hátteret szolgáltat.

Emilió Martínez Lázaro rendező, a hazájában népszerű spanyol vígjátékok mesterembere ebben a szép és nyugalmas környezetben valójában csak eljátszik az előítéletekkel. Mondjuk úgy, csipkelődik az egymást gyanakodva figyelő andalúz és baszk szereplőinek túlzott nemzetieskedésén. A mese során párszor elviccel a spanyol véleményen, miszerint ha valaki baszk, akkor az azonnal molotov-koktélt húz elő, gyújtja meg és dobja el, akár van rá oka, akár nincs. Illetve azonnal harcra kész jelszavakat skandál, ha tüntetni lehet valamiért.

A film egyik legviccesebb jelenete, amikor a sevillai fiút a jelszavakat skandáló baszk falu népe az élre küldi, s mint igaz vezérét hallgatja a hirtelen kitalált lózungokat. De azon is eltréfálkozik, hogy maguk a baszkok sem veszik észre, ki az igazán közülük való, s ki a ferde szemmel figyelendő másik. Egyedül az eskető pap látja át a dolgok ellentmondásosságát, de egy mosolyogtató vígjátéki jelenetben kiderül, a végzet ellen ő sem tud tenni semmit.

Meghökkentően szemérmes a film, néhány csóknál alig csattan több szexi poén. A kissé ügyefogyott sevillait egyáltalán nem vehemensen, inkább kedvesen vezeti elő a vicces arcú Dani Rovira, a baszk leányt alakító Clara Lagóban viszont igazi szépséget ismerünk meg.

Spanyol affér (***)

Bemutatkozik a lett soros elnökség

Az év első jelentősebb uniós eseménye az euró litvániai bevezetése volt. Litvánia a tizenkilencedik EU-tagállam, amely a közös valutát használja, és a 2010-ben csatlakozott tíz ország közül immár hétben van euró. A litvánok komoly áldozatok árán kerülhettek be az eurózónába, de gazdasági teljesítményük már megelőzi hazánkét.

Néhány nappal a litván euró bevezetése után a szomszédos Lettország is az uniós figyelem középpontjába kerül. Csütörtökön, január 8-án kezdődik hivatalosan a lett elnökség. Ebből az alkalomból Lettországba látogat Donald Tusk, az Európai Tanács állandó elnöke. Az ukrajnai válság idején így az állandó elnök lengyel, a soros elnök pedig lett politikus, ami önmagában is érdekes lehet.

Az Európai Bizottság első idei megnyilatkozásában Pierre Moscovici pénzügyi és gazdasági biztos (korábban vezető szocialista politikus Franciaországban) az „Európa-barát és növekedéspárti” erők támogatására szólította fel a görög választókat.

Egyes német személyiségek igen kemény nyilatkozataival szemben ez viszonylag visszafogott nyilatkozat. Az eddigi görög kormányt támogató szocialista párt szétszakadása és a radikális baloldali Sziriza előretörése nyilván a következő hetekben is élénken foglalkoztatja majd a brüsszeli döntéshozókat.

Hálásabb témával kezdte az új évet Phil Hogan mezőgazdasági biztos. Dublinban azokat a bizottsági terveket ismertette, amelyek a zöldségek kereskedelmi árának csökkentését eredményeznék a termelők sérelme nélkül. Arról is beszélt, hogy a mezőgazdasági termelők továbbra is túl magas árat kénytelenek fizetni a növényvédő szerekért, mert a nagy cégek ezeknél a termékeknél nem érvényesítik az energiaárak zuhanását. Megígérte, hogy az Európai Bizottság ezzel a kérdéssel is foglalkozni fog.