Előfizetés

Visszatért a Dakarra a halál

Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:57
A kép illusztáció. FOTÓ: Getty Images Dean Mouhtaropoulos
Ismét gyászol a tereprallye családja, ismét meghalt valaki a Dakaron. Tavaly január 10-én, az 50 esztendős, 11. versenyét teljesítő Eric Palante halálát követően – a hőség miatt vesztette el az életét, a motorja mellett térdelve találták meg – ismét egy áldozatra kell emlékeznie a teljes mezőnynek, a szervezőknek, a szurkolóknak.

Ezúttal egy újonc, élete első Dakarján induló lengyel motoros Michal Hernik nem bírt az elemekkel. A KTM versenyzőjét a szakasz 206. kilométerénél, Chilecito közelében érte a halál. A baleset pontos körülményei egyelőre nem világosak. Hernik holttestét 300 méterre a pályától találták meg, nem viselt sisakot, és motorján nem látszottak ütközés nyomai. A szakemberek és az orvosok úgy vélik, a lengyel sportember szervezete nem bírta el a több mint 45 fokos hőmérsékletet a sivatagi körülmények között.

A 39 éves Hernik halála az ötödik azóta, hogy a versenyt (2009-ben) Dél-Amerikába helyezték át, és a huszonnegyedik a rali 1979-es kezdete óta. A versenyzők közül 2009-ben a francia Pascal Terry, 2012-ben az argentin Jorge Martínez Boero, 2013-ban (közúti balesetben) a francia Thomas Bourgin, tavaly pedig a már említett belga Eric Palante halt meg a futam alatt. Valamennyien motorosok voltak.

Mindenesetre a tegnapi negyedik szakaszról lapzártánkig nem érkezett hír. Azt viszont örömmel jelenthetjük, hogy a versenyen részt vevő magyarok derekasan helyt állnak. Az UNIQA Sandlander Team autósai – Sebestyén Sándorék és a csapat mongol versenyzői – saját, T2-es (szériaautós) kategóriában a 4. és az 5. helyen álltak összetettben a harmadik szakaszt követően.

„Hajnalban, fél négykor értünk a táborba, reggel hétkor pedig indulni kellett tovább. Nem mondom, hogy kialudtuk volna magunkat. A harmadik szakasz valamivel könnyebb volt, de nagyon észnél kellett lenni, mert vízmosásokon kellett átkelni, az út pedig sziklás és köves volt, könnyen bajba kerülhetett, aki nem figyelt. Örülünk, hogy beértünk” – nyilatkozta a Toyotában ülő Sebestyén Sándor, aki tegnap az összetettben a 66. helyéről vágott neki a folytatásnak.

A motoros Dési János is remekül tartja magát eddig, hiszen mindhárom szakaszon a mezőny első felében ért célba, így a 62. helyen áll összetettben. „Még nagyon az elején vagyunk, egyelőre az a cél, hogy végigmenjek a szakaszokon. Aztán majd csak lesz valahogy…” – jelentette ki Dési.

A sevillai szerelmes

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:45
Egy baszk esküvő ennél békésebben aligha mehet, főszerepben Dani Rovira és Clara Lago FORRÁS: CIRKO-GEJZÍR
Lágy kis téli limonádé a Spanyol affér című spanyol szerelmes vígjáték, egy baszk kisvárosi környezet karakteres ízével. Rendezője Emilió Martínez Lázaro, a vad szépségű Clara Lago mellett Dani Rovira játssza a mindenre kész sevillai szerelmest.

A Spanyol affér című vígjáték azzal az erős hátszéllel érkezett a magyar mozikba, hogy imádta a spanyol közönség, tavaly a legnézettebb hazai mozi film volt az ibériai félszigeten. Ezt jó tudni, bár igazság szerint a magyar nézők közül ennek a vidám kis újévi limonádénak az igazi zamatát aligha fogja megízlelni más, kizárólag az, aki egyszerre tud spanyolul és baszkul.

A nyelvi sajátságosságokban és különbözőségekben, a két nyelven megszólaló szereplők keresztbe-akcentusában eredetileg alighanem jóval több humor rejtőzik, mint amit a magyar fül felfogni képes, illetve amit a magyar feliratok közvetíteni képesek. Az amúgy nem kiugró, de kedves, bolondos vígjáték minden valószínűség szerint ennek is köszönheti az otthoni fergeteges sikerét, amely sikernek a nyitját tehát mi itt hiába kutatjuk, aligha értjük meg igazán.

Az alaphelyzet magában rejti a szórakoztató félreértéseket, mókás meglepetéseket. Egy gyönyörű baszk leányzó az andalúziai Sevillában megismerkedik egy pergőnyelvű fiúval, de az együtt töltött éjszaka után istenhozzád nélkül eltűnik. A fiú utánamegy a baszk kisvárosba, ahol váratlan szituációba csöppen.

A lány apja több éves tengeri útról hazatérve, várja a nagy családi eseményt, nem tudva, hogy a lánya és a vőlegénye szakított. A sevillai jövevény a lány kedvéért elvállalja pár napra a vérmes baszk vőlegény szerepét és ebből természetesen rengeteg vicces konfliktus, félreértés és mókás kényszerhelyzet támad.

A szerelmes vígjátékok nemzetközileg bekódolt és ezért mindenütt érthető fordulatai most téli limonádéként hatnak. Az a jó az európaiságukat őrző európai vígjátékokban, hogy még a sutaságaikban is van valami emberközpontú szemlélet, az esendőségeik is természetes gesztusokként „átjönnek” a vásznon. Magyarán, érezni, hogy nem a végletekig tökéletesre csiszolt dramaturgia, hanem a mindennapjainkban is átélhető érzelmek vezérlik a szereplőket.

Ilyen a Spanyol affér is, amelynek olykor lötyögős ritmusa, kiszámítható meglepetései, ügyetlenkedő meséje mögött mindig egyfajta ember-meleg érzelemvilág tapintható ki. Annál is inkább, mert ez a spanyol film a spanyolok baszkok iránti előítéletein, vaskos tévhitein gúnyolódik, és viszont: a neki dühödt baszk büszkeség is kap néhány vidám oldalbökést cserébe.

Ha valamiért, ennek a csöppet sem harcias, inkább szeretetteljes iróniának a pontos megértése miatt sajnálhatjuk, hogy biztosan nem esik le minden tantusz, amit a spanyol-baszk nyelvi játékok gazdagon kínálnak.

Emlékezetem szerint ilyen szép baszk tájakat még nem csodálhattunk meg nagyjátékfilmes mozivásznon, mint itt. Igaz, nem annyira a Pireneusok lánca mutatja meg fenséges arcát, mint inkább a Vizcayai-öböl a nap és a víz játékának elképesztő nyugalmát és szépségét. Az az építészetileg érdekes látványt képviselő település, ahol a vígjáték nagy része játszódik, ugyan keveset árul el, hogy az elszigeteltségét és autonómiáját büszkén őrző nép hogyan él valójában, azaz nem sokat tudunk meg arról, milyenek igazán a baszkok, de a meséhez kellemes hátteret szolgáltat.

Emilió Martínez Lázaro rendező, a hazájában népszerű spanyol vígjátékok mesterembere ebben a szép és nyugalmas környezetben valójában csak eljátszik az előítéletekkel. Mondjuk úgy, csipkelődik az egymást gyanakodva figyelő andalúz és baszk szereplőinek túlzott nemzetieskedésén. A mese során párszor elviccel a spanyol véleményen, miszerint ha valaki baszk, akkor az azonnal molotov-koktélt húz elő, gyújtja meg és dobja el, akár van rá oka, akár nincs. Illetve azonnal harcra kész jelszavakat skandál, ha tüntetni lehet valamiért.

A film egyik legviccesebb jelenete, amikor a sevillai fiút a jelszavakat skandáló baszk falu népe az élre küldi, s mint igaz vezérét hallgatja a hirtelen kitalált lózungokat. De azon is eltréfálkozik, hogy maguk a baszkok sem veszik észre, ki az igazán közülük való, s ki a ferde szemmel figyelendő másik. Egyedül az eskető pap látja át a dolgok ellentmondásosságát, de egy mosolyogtató vígjátéki jelenetben kiderül, a végzet ellen ő sem tud tenni semmit.

Meghökkentően szemérmes a film, néhány csóknál alig csattan több szexi poén. A kissé ügyefogyott sevillait egyáltalán nem vehemensen, inkább kedvesen vezeti elő a vicces arcú Dani Rovira, a baszk leányt alakító Clara Lagóban viszont igazi szépséget ismerünk meg.

Spanyol affér (***)

A sevillai szerelmes

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2015.01.08. 06:45
Egy baszk esküvő ennél békésebben aligha mehet, főszerepben Dani Rovira és Clara Lago FORRÁS: CIRKO-GEJZÍR
Lágy kis téli limonádé a Spanyol affér című spanyol szerelmes vígjáték, egy baszk kisvárosi környezet karakteres ízével. Rendezője Emilió Martínez Lázaro, a vad szépségű Clara Lago mellett Dani Rovira játssza a mindenre kész sevillai szerelmest.

A Spanyol affér című vígjáték azzal az erős hátszéllel érkezett a magyar mozikba, hogy imádta a spanyol közönség, tavaly a legnézettebb hazai mozi film volt az ibériai félszigeten. Ezt jó tudni, bár igazság szerint a magyar nézők közül ennek a vidám kis újévi limonádénak az igazi zamatát aligha fogja megízlelni más, kizárólag az, aki egyszerre tud spanyolul és baszkul.

A nyelvi sajátságosságokban és különbözőségekben, a két nyelven megszólaló szereplők keresztbe-akcentusában eredetileg alighanem jóval több humor rejtőzik, mint amit a magyar fül felfogni képes, illetve amit a magyar feliratok közvetíteni képesek. Az amúgy nem kiugró, de kedves, bolondos vígjáték minden valószínűség szerint ennek is köszönheti az otthoni fergeteges sikerét, amely sikernek a nyitját tehát mi itt hiába kutatjuk, aligha értjük meg igazán.

Az alaphelyzet magában rejti a szórakoztató félreértéseket, mókás meglepetéseket. Egy gyönyörű baszk leányzó az andalúziai Sevillában megismerkedik egy pergőnyelvű fiúval, de az együtt töltött éjszaka után istenhozzád nélkül eltűnik. A fiú utánamegy a baszk kisvárosba, ahol váratlan szituációba csöppen.

A lány apja több éves tengeri útról hazatérve, várja a nagy családi eseményt, nem tudva, hogy a lánya és a vőlegénye szakított. A sevillai jövevény a lány kedvéért elvállalja pár napra a vérmes baszk vőlegény szerepét és ebből természetesen rengeteg vicces konfliktus, félreértés és mókás kényszerhelyzet támad.

A szerelmes vígjátékok nemzetközileg bekódolt és ezért mindenütt érthető fordulatai most téli limonádéként hatnak. Az a jó az európaiságukat őrző európai vígjátékokban, hogy még a sutaságaikban is van valami emberközpontú szemlélet, az esendőségeik is természetes gesztusokként „átjönnek” a vásznon. Magyarán, érezni, hogy nem a végletekig tökéletesre csiszolt dramaturgia, hanem a mindennapjainkban is átélhető érzelmek vezérlik a szereplőket.

Ilyen a Spanyol affér is, amelynek olykor lötyögős ritmusa, kiszámítható meglepetései, ügyetlenkedő meséje mögött mindig egyfajta ember-meleg érzelemvilág tapintható ki. Annál is inkább, mert ez a spanyol film a spanyolok baszkok iránti előítéletein, vaskos tévhitein gúnyolódik, és viszont: a neki dühödt baszk büszkeség is kap néhány vidám oldalbökést cserébe.

Ha valamiért, ennek a csöppet sem harcias, inkább szeretetteljes iróniának a pontos megértése miatt sajnálhatjuk, hogy biztosan nem esik le minden tantusz, amit a spanyol-baszk nyelvi játékok gazdagon kínálnak.

Emlékezetem szerint ilyen szép baszk tájakat még nem csodálhattunk meg nagyjátékfilmes mozivásznon, mint itt. Igaz, nem annyira a Pireneusok lánca mutatja meg fenséges arcát, mint inkább a Vizcayai-öböl a nap és a víz játékának elképesztő nyugalmát és szépségét. Az az építészetileg érdekes látványt képviselő település, ahol a vígjáték nagy része játszódik, ugyan keveset árul el, hogy az elszigeteltségét és autonómiáját büszkén őrző nép hogyan él valójában, azaz nem sokat tudunk meg arról, milyenek igazán a baszkok, de a meséhez kellemes hátteret szolgáltat.

Emilió Martínez Lázaro rendező, a hazájában népszerű spanyol vígjátékok mesterembere ebben a szép és nyugalmas környezetben valójában csak eljátszik az előítéletekkel. Mondjuk úgy, csipkelődik az egymást gyanakodva figyelő andalúz és baszk szereplőinek túlzott nemzetieskedésén. A mese során párszor elviccel a spanyol véleményen, miszerint ha valaki baszk, akkor az azonnal molotov-koktélt húz elő, gyújtja meg és dobja el, akár van rá oka, akár nincs. Illetve azonnal harcra kész jelszavakat skandál, ha tüntetni lehet valamiért.

A film egyik legviccesebb jelenete, amikor a sevillai fiút a jelszavakat skandáló baszk falu népe az élre küldi, s mint igaz vezérét hallgatja a hirtelen kitalált lózungokat. De azon is eltréfálkozik, hogy maguk a baszkok sem veszik észre, ki az igazán közülük való, s ki a ferde szemmel figyelendő másik. Egyedül az eskető pap látja át a dolgok ellentmondásosságát, de egy mosolyogtató vígjátéki jelenetben kiderül, a végzet ellen ő sem tud tenni semmit.

Meghökkentően szemérmes a film, néhány csóknál alig csattan több szexi poén. A kissé ügyefogyott sevillait egyáltalán nem vehemensen, inkább kedvesen vezeti elő a vicces arcú Dani Rovira, a baszk leányt alakító Clara Lagóban viszont igazi szépséget ismerünk meg.

Spanyol affér (***)