Természetes, hogy mindenik fél bízik a maga győzelmében vagy legalábbis hirdeti azt. A francia lapok is bizalomteljesen írnak, de korántsem azon a fönnhéjázó hangon már, mint a háború első szakában. A háború megdöntötte a katonai tudósok és harcászati szakértők nagyon sok állítását és nézetét és a mai háború éppenséggel nem olyan, aminőnek képzelték. Sokat írtak már arról, hogy a mai háborúban a harcmezőn nem látni embert, mert el vannak ásva a földbe és éppen ez a harcmodor az, amely a franciáknak nem felel meg, ellenkezik temperamentumukkal, harci hagyományaikkal. A németek Belgiumban és Franciaország elfoglalt részében úgy elsáncolták magukat, hogy a franciák nem igen remélhetik már, hogy a harc színterét német földre tegyék át, hanem kénytelenek elfogadni azt a nekik nem megfelelő harcmodort, amely minden bizakodás ellenére is valószínűleg olyan föladatot ró a francia hadseregre, amelynek az angol segítséggel sem tud megfelelni.
A számtalan német lövészárok megostromlásához olyan túlnyomó erő lenne szükséges és olyan irtózatos vérveszteséggel járna, amit a francia hadsereg nem bírna ki. Ha természetes is, hogy a franciák ilyen körülmények között más harcmodort óhajtanának, ez nemcsak tőlük függ, hanem a lövészárokban való, harcot jobban bíró németektől is.
Népszava 1915. január 13.