Méltatása szerint a regényen erőteljes Mészöly-hatás érezhető, az író imitáció, idézet nélkül a "szövegköziség légkörében" alkot. Laudációjában Mészöly Film és Megbocsátás című kisregényeit említette, mint amelyeknek megidézése tökéletesen egyedi Szilasinál. A mű szereplői jellemzése szerint "a halál, a születés és az üdvösség helyeit járták be" . A regényben egy hajdani emigráns, a Németországból hazatért nyomozó és az itthon maradt utcazenész éli és meséli az életét.
Darvasi László - korábban Mészöly-díjjal elismert - író a műhöz írt ajánlójában "bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus" könyvként jellemezte a regényt, amelyből azt is megtudhatja az olvasó, hogy "a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha". A díjazott az elismerés átvétele után mondott beszédében felidézte: egyetemi tanulmányai kezdetén Mészöly Miklós korai és Vörösmarty Mihály kései szövegei együttesen vezették be a magyar irodalom olvasásába.
Azt tanították, hogy minden igazi poétikai megoldás csak egyetlen egyszer használható fel - jegyezte meg. "Ma, amikor az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr, különösen fontos újra és újra visszatérni hozzájuk, hogy részesülhessek az ő felkavaró különös ismereteikből" - mondta. Az emléknap részeként Kukorelly Endre költő Mészöllyel kapcsolatos, személyes emlékeit idézte fel, és felolvasták Darvasi László Sutting ezredes visszatér című - a Sutting ezredes tündöklése című Mészöly-elbeszélésre utaló - szövegét.
A díjat most tizenegyedik alkalommal ítélte oda a Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület kortárs magyar írónak; 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre és Győrffy Ákos kapott meg, 2014-ben az átvétel után nem sokkal elhunyt Borbély Szilárdot (1963-2014) Nincstelenek című regényéért díjazták. Az egyesület minden évben átadja a Kossuth-díjas író nevét viselő emlékplakettet is, amelyet ezúttal Kis Pál István szekszárdi költőnek ítéltek az életmű gondozásában végzett tevékenységéért.
