Bűbájos portréfilmet vetített az m3. A magyar színművészet egyik nagy nőalakjáról, Turay Idáról, akit családja és jó barátai az Ida becézésével csak Dusikának hívtak. Évtizedeken keresztül szerepelt színházakban, vásznon, elbűvölve rajongó közönségét. Az őt faggató riporter kissé udvariatlanul meg is kérdezte, nem zavarta-e őt „felnőttként is affektáló csitri hangja”? Zavart volna? - kérdezett vissza. "Ha a sötét utcán valaki hallotta a hangom, idegenek ismertek föl: ó, Turay művésznő”. És elmondta e gazdag múltról, egyik legkedvesebb emléke, amikor Az ember tragédiájában statiszta volt, 11 jelenetben lépett föl, 11 honoráriumért. Lehet-e nagyobb sikere egy pályakezdőnek? Játszott Hitler idején UFA filmben is, a rendező új szerződést kínált neki, és amikor észrevette ujján a karikagyűrűt, érdeklődött férje iránt, árja-e, és ha igen, mennyi benne az ilyen vér? Egyetlen csöpp sem, felelte, és nem is lett új szerződés. Viszont fél évszázad boldogságban élt párjával, a színműíró és forgatókönyvszerző Békeffi Istvánnal. Szórakoztató másfél órás tévéfilm volt, mint maga a kiváló művésznő.
