Utah államba zarándokolt el múlt héten a volt floridai kormányzó, Jeb Bush. Mitt Romney-t, a 2012-es republikánus elnökjelöltet látogatta meg, épp úgy, ahogy négy évvel korábban a volt massachusetts-i kormányzó is ellátogatott a 2008-as jelölthöz, John McCain arizonai szenátorhoz. George H. W. Bush exelnök fia, s George W. Bush exelnök öccse már közölte, „nagyon erősen fontolgatja, hogy indul az elnökségért”, s megalakította az adománygyűjtéshez szükséges politikai akciócsoportot. Csakhogy meglepetésre Romney is közzétette, hogy alighanem még egyszer próbálkozik.
Nagy kérdés azonban, van-e kettejük számára hely a republikánus térfélen. Jeb Bush és Mitt Romney is a középutas, mérsékelt szavazókat szólítaná meg, s potenciális kampánytámogatóik köre jórészt lefedi egymást. Az adománygyűjtők, akiket eddig Bush felkeresett, 2012-ben Romney-t támogatták, azaz ha mindketten indulnak, egymás üzletét ronthatják. Arról nem is beszélve, hogy már egyébként is nagy a tülekedés: lassan kéttucat republikánus politikus jelezte, hogy szívesen Barack Obama nyomdokaiba lépne.
Romney indulási szándékának meglebegtetését a sajtónyilatkozatokból ítélve korántsem fogadta lelkesedés. Akárcsak a veterán McCain, ő is tiszteletreméltó, ám vesztes kampányt vívott, sok hibával. Igaz, 2008-ban, George W. Bush dicstelen elnöksége után valószínűsíteni lehetett, hogy váltás lesz a Fehér Házban, négy évvel később pedig kevéssé tűnt kétségesnek Barack Obama újraválasztása. Az igazi nagyágyúk ezért inkább kivártak. 2016-ban viszont, úgy tűnik, szabad a pálya, a republikánusok pedig revansra vágynak, s ilyenkor mindig sok az induló.
Mitt Romneyról a 2012-es kampányban a dúsgazdag politikus képe alakult ki, akinek kevés fogalma van arról, hogyan is élnek, milyen gondokkal küszködnek az átlag-amerikaiak. Ráadásul elég keveset árult el magáról, róla senki nem gondolta, hogy jó lenne leülni vele egy sörre. Karl Rove, George W. Bush jobbkeze, fő választási stratégája, aki mostanság politikai kommentátorként ténykedik, nem tartja túl jó ötletnek Romney harmadszori próbálkozását. „A következő 12 hónapban kiderül, ki lesz a legjobb jelölt, s ez leginkább attól függ, hogy mennyire jó kampányt építenek fel” – mondta Rove.
A nagy adományozók egy része bizonytalan, Romney volt támogatói közül többen nem szívesen finanszíroznák a volt massachusetts-i kormányzó újabb indulását. 2012-ben az előválasztások során a republikánusok kasszájába befolyt kampánypénz több mint fele olyan támogatóktól jött, akik egy-egy jelöltet 1000 dollárnál nagyobb összeggel támogattak, s az adományozók 40 százaléka a maximálisan adható 2500 dollárral járult hozzá a kampányhoz. (Obama kampánykasszáját inkább kis összegű adományok töltötték meg.)
Romney összesen mintegy 133 millió dollárt gyűjtött, ennek 40 százalékát olyan donorok adták össze, akik korábban idősebb és ifjabb Bush támogatói voltak. Ha azonban a Bush-dinasztia egy újabb tagja indul, Romney adományai elapadhatnak. A Wall Street Journal úgy értesült, hogy a Bush-család „villámháborúval” akarja letarolni az adományozókat, ezért 60 állomásból álló adománygyűjtő utat terveznek, s ez nemcsak Romneyt, hanem a többi elnökaspiránst is elgondolkodtathatja, érdemes-e egyáltalán belevágniuk.
A Washington Post elemzői szerint Bush és Romney olyan nagy és ismert személyiségek a republikánus térfélen, hogy bármelyikük könnyedén összeszedne 75 millió dollárt egy épkézláb kampány megvívásához. Kettejük belépése a versenybe ugyanakkor alapvetően megváltoztatja a képet az új generáció próbálkozói számára. Romney 2012-es alelnökjelölt-párja, a republikánusok költségvetési guruja, Paul Ryan, már fel is mérte, hogy – szakértelme és potenciális kétpárti szimpátiamutatója ellenére – e zsúfolt és erőszakos mezőnyben nem terem számára babér, s bejelentette, biztosan nem indul 2016-ban.
A többieket tizes skálán sorba rakva a Post a szenátusi bajkeverő Ted Cruz texasi szenátornak adja a legkisebb esélyt. Cruzt hiába tekinti hősnek a Teapárt, túl forrófejű és radikális ahhoz, hogy megválasztható legyen. Mike Huckabee, Arkansas állam volt kormányzója egyszer már próbálkozott, most sem jósolnak számára nagyobb sikert. Bobby Jindal, Louisiana kormányzója, korábbi képviselő (a második indiai-amerikai, akit beválasztottak a kongresszusba) vonzó lehetne a kisebbségi szavazók számára, de a nagy nevek mellett aligha rúghat labdába, ahogy John Kasich, Ohio kormányzója sem.
Országosan is nevet szerzett viszont magának a floridai Marco Rubio. A fiatal, tehetséges szenátor a bevándorlási vitákban tette ismertté magát, de egykori mentora, Jeb Bush indulása az ő esélyeit szinte teljesen elgáncsolja. Chris Christie, New Jersey karizmatikus kormányzója igazán elnöki minőség lehetne, népszerű, integráló személyiség, messze a legjobb kommunikátor a tizes listán, ám egy korábbi, korrupciógyanús helyi botrány rendesen alávágott. Scott Walker, Wisconsin állam kormányzója a tekintélyes harmadik helyet kapta, ő is a republikánus fővonal jelöltje lehetne.
A teadélután mozgalom reménységei közül a legmagasabbra (második helyre) Rand Pault, Kentucky szenátorát sorolta a Post. Rá már csak a családi név miatt is figyelnek, hisz apja, Rand Paul libertariánus képviselő többször is indult az elnökségért, s amolyan kultfigurává vált. Ám ha indul, a Post szerint Jeb Bush mindenkit ver ezen a listán.
Egy január közepi NBC/WSJ-felmérés szerint ugyanakkor Romney megítélése most jobb a republikánus választók körében, mint Jeb Bush-é: 52 százalékuk vélekedik pozitívan a 2012-es jelöltről, míg a volt floridai kormányzóról csak 37 százalék nyilatkozott kedvezően. A felmérés azután készült, hogy Romney elkezdte lebegtetni indulási szándékát. A közvéleményben összességében azonban egyikükről sem él túl jó vélemény, Romney támogatottsága 27, elutasítottsága 40 százalékon áll. Bush esetében ugyanez 19 és 32 százalék. A Washington Post friss adatai szerint Hillary Clinton mindkettőjüket két számjeggyel megelőzné, Busht 13 százalékkal (54-41), Romneyt 15 százalékkal (55-40) előzné meg, ha most lenne az elnökválasztás.