Az egységparancsnok kipróbált, megbízható katona, saját meghatározása szerint: nem urizáló parasztgyerek. Ismert pártaktivistaként évekkel ezelőtt a híres-hírhedt bérkommandót irányította nagy lelkesedéssel, viszont kevés hozzáértéssel. Felsőbb parancsra az üzleti szféra béremelési gyakorlatát akarta elszánt csapatával ellenőrizni és befolyásolni, és közben megismertette az országgal az "elvárt béremelés" addig ismeretlen fogalmát. Ami originálisan ostoba felvetés volt, hiszen közgazdaságilag értelmezhetetlen a kifejezés. A fiatal brigádvezető törvényi háttérrel megfenyegette a teljes üzleti szektort: ha, nem a központi elvárásoknak megfelelően alakítják a béreket, akkor a kommandó fellépésének következményeként a vállalkozói társadalom állami retorzióra számíthat. Emberünk sokszor felszólalt a parlamentben, minden nap nyilatkozott az "elvárt béremelést" lelkesen támogató állami híradónak, és rendszeresen tájékoztatta a kormányfőt (első emberét) az általa irányított csapat tevékenységéről. Emlékezzünk a jelszóra is: „senki nem járhat rosszabbul”. Azóta már tudjuk, hogy sokan, nagyon sokan kerültek a csak viszonylagosan biztonságos oldalról az örök vesztesek kategóriájába, és a szegények száma ma is folyamatosan növekszik.
A kommandó-vezető, aki egyébként a „közgázon" végzett, nem akarta tudomásul venni, hogy Magyarországon az üzleti szférában kötelező bérelemként csak a minimális bért és a garantált bérminimumot tartjuk számon; a versenyszektorban a központi bérszabályozás már két évtizede nem érvényesül, helyette ágazati és munkahelyi szintű alkuk eredményeként alakulnak a munkabérek. A bérkommandós politikai cirkuszon az ország nagyobbik fele kulturáltan mosolygott (hangosan röhögni nem elegáns), a közgazdászok pedig érvekre alapozva tiltakoztak a központi bérszabályozást feléleszteni szándékozó akció ellen. Telt-múlt az idő, a mozgékony kis egység feloszlott, az ifjú parancsnok leszerelt, és ismét - már nem reguláris csapat élén - a köz szolgálatára jelentkezett. Küzdőszellemét nem veszítve polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként szolgálta/szolgálja pártját és a dolgozó magyar népet.
Az Újév hajnalán ismét felharsantak a harci kürtök, és hősünk azonnal meghirdette az országvédelmi akciótervet, azzal indokolva, hogy „ma Magyarországot külső támadások érik”. Ismereteim szerint Merkel kancellár és Putyin elnök februárban csak rövid időre és nem fegyveres csapatok élén látogat Magyarországra és úgy láttam, hogy Colleen Bell nagykövet a Hősök terén nem mundérban, hanem elegáns fehér kosztümben koszorúzott. A három nagyhatalom (USA, Németország, Oroszország) egyike sem üzent hadat hazánknak, így külső támadásra – legalábbis a következő hetekben - nem kell számítanunk. Ellenben belső támadások lehetnek. Ezt a feltételezésemet támasztja alá a reklámadóval, az útdíjjal, az élelmiszerlánc-felügyeleti díjjal és az üzletek vasárnapi zárva tartásával kapcsolatos rendelkezések bevezetése.
A nagy olajtermelő hatalmak kitermelési- és árpolitikájának hatására a nyersolaj világpiaci ára jelentősen csökkent. Ennek megfelelően a hazai benzin- és gázolajárak jelentősen mérséklődtek, a felhasználók döntő többségének nagy örömére. De nem mindenki érez így. És egyébként sem elég örülni, hanem azonnal tenni kell a NER-be tömörülő és munkaalapon álló magyarság érdekében. „A jövő héten egyeztethet a Fidesz-frakció a Magyar Pékszövetséggel és az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségével arról, hogy az üzemanyagok árának mérséklődése mekkora költségcsökkenést jelent számukra. A Magyar Nemzet úgy tudja, a találkozót Rogán Antal kezdeményezte. A kormánypárti politikus korábban úgy nyilatkozott, érdemes lenne megvizsgálni, miért nem csökken a péktermékek ára, miközben az üzemanyag jóval olcsóbb lett. A fogyasztói árak alakulása miatt egyébként szerdán vizsgálatot indított a nemzetgazdasági tárca.” (Forrás: Magyar Nemzet, 2015. január 22.)
A fenti hírtől „elszabadult az agyam”. Látom magam előtt a reaktivált kommandó parancsnokát, amint korán reggel frissen és fiatalosan kipattan ágyából. A kötelező reggeli torna és zuhanyozás után magára ölti szépen vasalt új, világos színű egyenruháját, melyen a Giorgio Armani márkajel látható. Lakása előtt már ott áll sofőrrel a fullextrás, vadonatúj hófehér parancsnoki Skoda Superb (a pékek fehér munkaruha-viseletével összhangban), oldalán nagybetűkkel a felirat: KIFLIKOMMANDÓ. Alatta a webcím: www.kiflikommando.hu. és a fel- és bejelentések regisztrálását szolgáló e-mail cím: [email protected]. Az autó tetején megkülönböztetett fényjelzés kibocsátására alkalmas lámpa van, ami nem gömbölyű és nem kék, hanem kifli alakú és jobb híján zsemlyeszínű. Na így már el lehet indulni a pékek és az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások képviselőihez tárgyalni, akik a parancsnoki fellépés határozottságából és a külső jelekből is tudni fogják, hogy itt nem babra, hanem bagettre megy a játék.
Ismét új, unortodoxiás fogalommal kell megbarátkoznunk. Az „elvárt béremelés” után beépül a kormányzati szakzsargonba és a köztudatba az eddig ismeretlen „elvárt árcsökkentés” fogalma. Értelmezni, elemezni és gondolkodni nem szükséges. A kiflikommandó forradalmi élcsapatként képviseli a központi akaratot és közérthetően megfogalmazza a helyes irányt: „Mákos bukta, rozscipó, Leáraz a kommandó.”
Piacgazdaság, neked annyi!
