A kémény mélyén

A közmunkában rejlő nagy lehetőségeket már korábban is felismerték az önkormányzatok: elbocsátották a hivatalból a könyvelőt, aztán néhány nap múlva – a munkaügyi hivatal ajánlására – harmad akkora bérért visszavették ugyanoda.

Persze a NER az ilyesmit nagyban adja elő. Emlékszünk a trafikosok tönkretételére? Most a kéményseprőkön a sor. Az állam előbb magához vonta és egyúttal a lakosság számára ingyenessé tette a kéményseprést, amitől számos helyi kéményseprő-vállalkozás egyszerűen tönkrement. Amelyek talpon maradtak, „kéményseprő-ipari szolgáltatókká” minősültek vissza, és megkapták a piac egy kicsinyke szeletét, ahol térítés ellenében a közületek, a cégek megrendeléseit teljesíthetik. A kormány így anyagilag és szakmailag is végképp lenullázta a hazai kéményseprőket, több mint 300 településen ma nem akad egyetlen kéményseprő sem.

De sebaj! Ha az erre feljogosított cégek ettől kezdve nem végzik el ingyenesen a lakások kéményeinek kötelező felülvizsgálatát, elvégzi majd„kéményseprő-ipari szervként” a szakmai felügyeletüket eddig ellátó katasztrófavédelem. Szakemberük ugyan nincs ehhez, de talán hozzáértő közmunkásokra is rá lehet bízni ezt a feladatot – gondolhatták a törvény kidolgozói. És igazuk lett: a tönkrement kéményseprő cégek munkanélkülivé vált szakembereit olcsó közmunkásként visszafoglalkoztathatja az új szolgáltató. És ezzel a kör be is zárul…

Vagy mégsem? Csalódnék, ha a közeljövőben nem jelentkezne egy áldozatkész Fidesz-közeli vállalkozó, hogy leveszi ezt a terhet a katasztrófavédelem széles vállairól.