Sokan kérdezték, és egy darabig talán meg is fogják még kérdezni, hogy miért vállaltam magamra a feladatot, hogy az egyesületet vezessem? A kérdést azonban úgy is föltehetnénk, hogy várospolitikai kérdésekben miért mondanánk le arról a tapasztalatról és tudásbázisról, amire sikeres kerületi polgármesterként és főpolgármester-helyettesként lehet szert tenni?
Kockázatos szerep
A várospolitika már nevében is jelzi, hogy politikáról van szó. Egyrészt, ha a város életét ismerő és saját eszközeikkel alakító civilek, illetve a politikai döntéshozók világa között nincs érdemi párbeszéd, gyakorlatilag olyan légüres tér keletkezik, amely számos megoldandó problémát gerjeszt. Másfelől ma olyan politikai klímában élünk, ahol a pártpolitikai "barikádokat" legyűrni kívánó szervezet vezetéséért nem kapkodnak a civilek. Egy ilyen poszt politikai kockázattal jár. Megértek mindenkit, aki nem akarja segítő kezdeményezéseit, projektjeit azzal veszélyeztetni, hogy egyik vagy másik párt várospolitikája mellé áll, ez a kockázat viszont az én "munkaköri leírásomban" benne szerepel. Közel másfél évtizede dolgozom a közéletben, és most sem fogom a veszélyes vizeket kerülgetni, „kibekkelni” a konfliktusokat, elkerülni az összeütközéseket.
A Városháza ajtaját egyre több lakat védi. A Fővárosi Közgyűlés képviselőjeként jogom és kötelességem ezeken az akadályokon átjutni, és magammal vinni, tolmácsolni a civilek véleményét is. Csak így lehetünk sikeresek, ahogy azt a közelmúltbeli példák is mutatják; elég, ha csak a belvárosi ingatlanügyek kérdését emeljük ki. Kellenek az elszánt és felkészült civilek, akik megvizsgálják és feldolgozzák a rendelkezésre álló információkat, majd azok alapján következtetéseket vonnak le és ajánlásokat fogalmaznak meg. Ugyanígy kellenek azonban a képviselők is, akik a csak számukra elérhető anyagokat megszerzik, a csak számukra nyitott megbeszéléseken a közösség érdekében megszólalnak, akik a politika dimenziójában képviselik a civilek és a közösség érdekeit. Ennek a működésnek az intézményesített formáját kínálja az új egyesületünk is.
Két politika - azonos cél?
A Városért Egyesülettel el tudunk jutni oda, hogy ne két malomban őröljünk. Lehetségessé válik, hogy ne két, egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő álláspont szerepeljen a köztudatban közös ügyeinkről: egy a politika zárt ajtói mögött, és egy a civilek szakmai műhelyeiben. Rengeteg kérdést kell megbeszélnünk! Budapestnek közösen kell megoldania az otthontalanok problémáit, amire önmagában sem a Közgyűlés, sem a civilek kapacitásai nem elegendőek, de a politika által begyűjtött információk, a széles nyilvánosság laikus és szakmai véleménye sem elegendő a teljes helyzet megismerésére, áttekintésére.
Együtt kell kidolgozni a városfejlesztés fontosabb irányait is; a Városligettől a Budai Várig sorolhatók a rossz példák, amikor nem találkozik egymással a döntéshozó politika, illetve a „megrendelő” - azaz a legfőbb érintett, a budapesti lakosság - véleménye és igényei. Pontosan emlékszem, hogy II. kerületi polgármesterségem idején miként igyekeztünk "becsatornázni" a döntéshozatal folyamatába az önkormányzat költségvetéséhez és feladatköréhez képest jelentéktelennek tetsző, de a helyi lakosság számára mégis alapvetően fontos civil véleményeket. Most is ez a célunk.
Nem dönthetünk a panellakások felújításáról, a lakótelepek jövőjéről, ha nem kérdeztük meg az itt élőket és a hozzáértő szakmai álláspontot képviselő civileket. A kultúra teremtők és -fogyasztók megkérdezése nélkül nem lehet jó döntéseket hozni például a fővárosi színházakról, a közösségi közlekedés sem maradhat mostohagyermeke a fővárosi- és kormánypolitikának. Együtt kell azért dolgoznunk, hogy végre stabil működési és finanszírozási kereteket teremtsünk mindezeknek.
Budapest nélkül nem megy
Meggyőződésem, hogy a most megalakított egyesület minden szereplő érdekét szolgálja. Talán a legnyilvánvalóbb a fővárosi emberek és a civil szakmai szervezetek érdeke – ők olyan új "felülethez", egyeztetési csatornához juthatnak, ahol a véleményük és szakmai álláspontjuk közvetlenül a döntéshozók kezébe kerülhet. Végre úgy lehet majd vitát folytatni a fontos kérdésekről, hogy konszenzusos, és torzítástól mentes civil véleményekre építhet a politika. A politika önkormányzati „szeletének” egyébként szintén szüksége van erre a hídra: 2010 óta folyamatosan csökkenti a kétharmados hatalom az önkormányzatok mozgásterét, egyre kevesebb pénz és szűkülő döntési kompetenciák állnak rendelkezésre Budapest vezetése számára is. A Fővárosi Közgyűlésnek is szövetségesekre van szüksége tehát ebben a harcban, és A Városért Egyesület e szövetséget tudja közös tető alá hozni, illetve működtetni. Erőt és hitelességet adhat az önkormányzati döntéseknek, ha azokat a civilekkel közösen hozza meg.
Igen, Tarlós Istvánnak is szüksége van erre az erőre, amikor legközelebb a BKV finanszírozásáról, a helyben maradó adóbevételek hányadának növeléséről, vagy épp a budapesti felújításokról tárgyal Orbán Viktorral. Több csatát nem veszthetünk el! Mindezek mellett – hangozzék ez bármilyen furcsán – Orbán Viktornak és a Fidesz-kormánynak is szüksége van erre a "hídra". Budapest ma jóval elégedetlenebb a kormánnyal, mint az ország más települései. A főváros kritikája ma hangosabb, erősebb másokénál, és bizony az elégedetlenség következményei is súlyosabbak lehetnek. Aki ennek bizonyítékát keresi, nézzen ki az ablakon, és naponta-hetente vonuló, dühös tömeget láthat az utcán.
Budapest nélkül nem lehet ma Magyarországot kormányozni. Budapesttel szemben nem lehet a nemzetet sem felemelni, sem működtetni. Egész Magyarországnak, így a kormánynak is fáj minden kudarc, ami a párbeszéd hiányából eredő rossz döntések miatt Budapestnek árt. Pártokon és szervezeteken átnyúló közös érdek ez. A Városért Egyesület a következő hónapokban színvonalas szakmai munkával, mély és intenzív konzultációval igyekszik majd felkelteni a fővárosiak figyelmét. Nagyon örülnénk, ha idővel egyre többen csatlakoznának hozzánk, annak meg különösen, ha példát vennének rólunk, kedvet kapnának tőlünk, és egyre több szálon próbálnának meg kezet nyújtani, elindulni egymás felé a budapestiek. Erős, széles, sokáig fennálló hidat akarunk ácsolni, amelyen mindenkinek jut hely, amelyen végre eljutunk egymáshoz. Hidat, ami összeköti azokat, akiket soha nem lett volna szabad elválasztani.
